Berlinben – mint számos más nagyvárosban – egyre több problémát okoznak a hőhullámok és az özönvízszerű esőzések. Azonban a városlogisztikusok rátaláltak a megoldásra: növények segítségével óriási szivaccsá alakítanák az épületeket.
Berlin vélhetőleg nem tartozik azon városok közé, amelyek a legjobban megszenvedik majd a klímaváltozás negatív hatásait, az előrelátó vezetés ennek ellenére idejében megkezdte a felkészülést.
Többnyire csak Sponge City, azaz szivacsváros néven emlegetik az izgalmas új projektet, a koncepció ugyanis a szivacs működési elvén alapul. Az innováció az utóbbi évek két fő problémája, a hosszú hőségek, illetve a rövid idő alatt lehulló extrém mennyiségű eső katasztrofális következményei ellen jelenthet védelmet.
Heike Stock, a projektért felelős városi megbízott egy televíziós interjúban rámutatott, hogy az elképzelésben kulcsszerepet játszik a vízgazdálkodás. A nagy mennyiségben lehulló esővíz hasznosításához mindenekelőtt az szükséges, hogy minél több jó vízáteresztésű területtel rendelkezzen a település. A jövőben tehát kerülni fogják a felszín betonnal történő lezárását, a már meglévő ilyen felületeket pedig fokozatosan vízáteresztő anyagokkal váltják ki.
A vízelvezetés azonban önmagában nem elegendő a szivacshatás biztosításához, hiszen éppen az lenne a cél, hogy az elvezetett víz később újból hasznosuljon. Ebben a növények segíthetnek, vagyis a szakemberek sok-sok fa és utcai sövény telepítésével számolnak.
A mohával és fűfélékkel borított zöldtetők különösen légkondicionáló hatásuk miatt fontosak. Az élő tetőfelületek ugyanis – a tisztító hatásuk mellett – egyfajta természetes légkondicionálóként funkcionálnak: ahogy párolog a növények által felszívott víz, úgy hűl a környezet.
Szintén a koncepció része, hogy számos tavacskát, szökőkutat, kisebb vizes élőhelyet alakítanak ki, amelyek természetes víztározóként magukba szívják és elraktározzák a csapadékot akkor is, ha hirtelen nagy mennyiség hullik.
Ily módon a rengeteg víz nem egyszerre ömlik a berlini csatornákba, hanem fokozatosan elvezetik, így jelentős része újrahasznosulhat.
Berlin nem az egyetlen
Nem Berlin az egyetlen hely, ahol a természet erejével próbálják hasznosítani az esővizet. Hogy csak a legközelebbi példát említsük: Kecskeméten a betonos árkok helyett esőkerteket alakítottak ki a hirtelen lezúduló csapadék hasznosítására. Bár ez még csak a legelső lépés az átfogóbb szivacsváros koncepciója felé, de mindenképpen említésre méltó, már csak azért is, mert a kezdeményezés egyelőre egyedülállónak tűnik Magyarországon.
Kínában a városfejlesztési minisztérium kiválasztott 16 települést, amelyek egyenként 62 millió fontnak megfelelő támogatást kaptak annak érdekében, hogy megvalósítsák a szivacselven működő vízgazdálkodást. A tervek szerint az esővíz 60 százalékát újrahasznosítanák, és ezt a célt elsősorban vízáteresztő útburkolatokkal, vízszűrő medencékkel és vizes élőhelyek létesítésével szeretnék elérni. A programot elindító korábbi városfejlesztési miniszter úgy fogalmazott: a szivacsváros innovatív elgondolás, amely megoldást jelent a vízzel kapcsolatos problémákra, anélkül, hogy újakat kreálna. Az új elv alapján működő városok szaporodása komoly előrelépés lehet a klímaváltozás elleni küzdelemben, mivel nemcsak a vízgazdálkodás gondjaira kínálnak megoldást, de egyúttal csökkentik a káros szén-dioxid kibocsátást is.
A biocsatorna
A szivacsváros koncepció egyik lényeges eleme az úgynevezett bioswale, amit leginkább biocsatornának fordíthatnánk. A felszínén hagyományosnak tűnő, növényekkel borított sövényt látunk, alul azonban egy többrétegű, mulcsból és kőtörmelékből álló természetes filter szűri meg az esővizet, amelyet végül egy speciális cső vezet későbbi rendeltetési helyére, így csökkentve az utakon felgyülemlő vízmennyiséget egy nagyobb zivatar esetén.
(Forrás: Benke Anna/Lakáskultúra, címlapkép forrása: Shutterstock)