Kislánykorom óta szeretem a vizet, rajongtam a folyókért, így nem is volt kérdés, hogy a Kismarosi  hosszú évek után az utam egy újabb vízparti település felé veszi az irányt. A természet adta csodák megfizethetetlenek, így az sem volt gond, hogy egy kicsit távolabbra költözöm a zajos fővárostól. Na de valóban mi is a távolság? Minden csupán nézőpont kérdése. 

Amikor átléptem a Szentendrei-sziget ,,homokos küszöbét", éreztem, hogy ez egy nem mindennapi élet kezdete lesz. A festői Duna-ágon haladó hajók látványával máig nem tudok betelni, mint ahogyan a különleges szigeti élővilággal sem. Utazásaim nagy részét a szigeten található kompjáratokkal oldom meg, illetve egy nagy kört megtéve kerülök Tahitótfalu felé a Tildy Zoltán hídon áthaladva. 

Szerencsére a szigetet több helyen rendszeres kompjárat köti össze a szárazfölddel, így Kisorosziból, Pócsmegyerről, Szigetmonostorról is átjuthatunk a 11-es út mentén fekvő településekre. Amennyiben a másik oldalon van dolgunk, Tahitótfaluról Vácra, Horányról Alsógödre, míg a nagy komppal szintén innen, Dunakeszire juthatunk. Remélhetőleg a Surány–Felsőgödi vonal is hamarosan hajókázható lesz.

A Szentendrei-sziget vízrajza

A szigeten három mesterségesen kialakult tavat találhatunk, ezek között szerepel Pócsmegyer területén a Pázsit-tó és egy-egy páratlan szépségű horgásztó, valamint Kisoroszi területén a Cseres-tó, melyben édesvízi medúzákkal is találkoztak már a bátor fürdőzők. Hivatalosan a tóban fürödni tilos!

Apropó, jártál már a Kisoroszi szigetcsúcson?

Nem lehet betelni ezzel a látvánnyal. A lábaid előtt fut kétfelé a kis és a nagy Duna. Olyan tiszta a víz, hogy a kagylókat tisztán látod amerre úszol. Családok, kempingezők, magyarok, hollandok, németek, kutyák, kenuk, gyerekek. A kemping területén zuhanyozó, és mellékhelyiség szintúgy megtalálható. A Kisoroszi-szigetcsúcsnál található büfé terítékén pedig: hideg sörre, forró kávéra és ízletes finomságokra találni.

Amióta itt élünk a szigeten, nincs olyan nap, hogy ne lennék hálás a sorsnak, hogy erre terelgette az utunkat. Most, hogy jócskán benne vagyunk a tavaszban, a mi kis kertünkben a ragyogó nap bearanyozza a szigeti szellő fútta vadvirágokat. Szelíd méhek szálldogálnak a gyönyörűen nyíló Hibiszkusz-kelyhekre, majd később estefelé a csíkos hátú Kálló cserebogarak veszik át az irányítást a tücskökkel egyetemben. Ékes tollú mátyásmadarak, búbos bankák és kopácsoló harkályok zsivajára ébredünk, és a fűben motoszkáló süncsaládok, faágon huhogó éjjeli baglyok altatójára hajtjuk le a fejünket. Mostanra saját fülesbagoly párral nőtt a kertben lakók létszáma, és hamarosan világra jönnek a fiókák is.

Amikor megkérdezik tőlem, hogy – és megszoktad már a szigeti életet? – csak annyit tudok mondani, nem tudok vele betelni, valahogy van egy varázsa az ittlétnek. És igen, lehet, hogy olykor a közlekedés és egyéb hivatalos ügyintézés miatt kicsit nehezebb, de ma már nem kell Robinsonként élnünk, csak azért mert szigetlakók vagyunk. A természet és a kultúra iránt megszállottan érdeklődő és elkötelezett emberként külön örülök annak a rengeteg impulzusnak, pozitív ingernek, ami nap mint nap megérinti a lelkemet. Az aranysárga napraforgótáblák, a pompázatos levendulamezők és a rendre sorakozó búzakévék látványa elcsendesedésre int, mert úgy gondolom, körülöttünk hever a világ összes csodája.

Vízbázis

Különleges adottság, hogy Európa egyik legnagyobb, egy helyre koncentrált parti
szűrésű ivóvízkészlete található a Szentendrei-szigeten. A sziget parti sávjában lévő
több száz ivóvíztermelő kút jó minőségű ivóvízzel látja el a főváros és az agglomeráció
településeit. Az, hogy ez évtizedek múlva is így lesz-e, rajtunk is múlik. 

A szigetről kitermelhető ivóvíz jó minőségének megőrzése számos hatástól függ:

•  a helyi hulladék- és szennyvízelhelyezéstől,
•  a helyi ipari tevékenységektől, a telephelyek állapotától, működésétől,
•  van-e jelentős bányászat, nyílt- vagy pangó víz a területen,
•  illetve a mezőgazdasági tevékenységtől.

A szigeten található a gazdag élővilágú Pánkúti-legelő, ahol 25 védett növényfaj él, amelyek közöl kettő szigorúan védett: a gyapjas gyűszűvirág (digitalis lanata) és a homokpuszta gyepeken előforduló csikófark.

Állatok

A szigeten több mint 200 madárfaj előfordulását igazolták, közülük legalább 104, például a rétisas, héja, karvaly, darázsölyv, holló, kabasólyom, vörös vércse, fekete gólya, gyurgyalag, búbos banka, jégmadár, partifecske, parlagi pityer, füleskuvik, kuvik, macskabagoly, a lappantyú és az erdei fülesbagoly rendszeresen vagy időszakosan költ is a szigeten. Utóbbi épp a kertünkben ül a tojásain. 

Rendszeresen megfigyelhetőek itt a Visegrádi-hegységből átjáró vándorsólymok, valamint a Visegrádi-hegységből és a Börzsönyből átjáró kígyászölyvek vadászó példányai, sőt ritkán a kerecsensólyom és pusztai ölyv, békászó sas, vörös kánya kóborló példányai is megjelennek a szigeten. Különlegességként említeném, hogy az északi szigetcsúcsnál már figyeltek meg ékfarkú halfarkast is, sőt korábbi feljegyzések szerint egy alkalommal fakó keselyű is átrepült a sziget légterében. Vonuláskor szalakóta, hamvas rétihéja is előfordul.

A madarak egyik kedvelt élőhelye a legnagyobb belső vizes felület, a Merzsán-tó volt, egészen addig, amíg le nem csapolták. Az emlősök közül említést érdemel a kiemelkedő dámvadállomány és a bizonyítottan előforduló aranysakál. Manapság a Szentendrei-sziget legértékesebb madárélőhelyeit az ártéri ligeterdők és a homokos talajú, árvalányhajas buckák, legelők alkotják. Jó itt élni, és szívből remélem, hogy még sokáig megőrízhetjük a szigetünk tisztaságát! 

A Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz a Göd és Esztergom (1670 - 1720 folyamkilométer) közötti szakaszon lévő területek tartoznak. A part menti ártéri erdők mellett legjelentősebbek a szigetek, köztük a Szentendrei-sziget természeti értékekben gazdag egységei.

Folytatjuk...