Világéletemben szerettem a madarakat, a ragadozófajták pedig egyenesen lenyűgöznek. Mind közül a baglyokat kedvelem a leginkább, talán az erdei háttér, az éjszakai huhogás és az őket körüllengő mesebeli misztikum végett, ki tudja. Kislánykorom óta két dolog éltet úgy igazán, az erdő, mint varázslatos búvóhely, és az írás, mint az önkifejezés, számomra egyik legkedveltebb formája. A bagoly, mint olyan, tökéletesen szimbolizálja mindkettőt.

Az erdei baglyot, különleges állatnak tartom, talán a mesék, Harry Potter és az írás szeretetének hatására, nem tudom. Egy ideje, különös hangra lettem figyelmes a kertünkben. Mondtam is a páromnak: − Kicsim, lehet, hogy van egy bagoly nálunk, mert hallottam valamit huhogni.

Az is lehet, hogy galamb, felelte. Aztán majdnem sùrolva a hajamat, heves szárnycsapásokkal elhùzott mellettem valami nagy madár. Később, egy másik is. Tarkának tűntek az éjjeli lámpa fényében, de nem láttam tisztán, hogy mifélék. Kisvártatva, ùjra hallottuk - akkor már mindketten - a huhogásokat. Egyidőben kétfélét. Oké, a google jóbarátunk így a madárhangok oldalán belahallgattunk a csivitelő kavalkádba, és egy idő mùlva az erdei bagolyra voksoltunk.

És egyszer csak, megláttuk őket. Két gyönyörű fülesbagoly szállt le a kertünkben.

Lenyűgöző csodái a természetnek! Aztán este egyikük megmutatta magát nekünk.
Határozottan füles a drága. Képzeljétek csak, egy erdei fülesbagolypár
otthont talált nálunk. Kedvesem fejlámpával és telefonnal igyekezett fotòzni, de homályos lett a kép. Pedig a bagoly itt van, egész közel hozzánk. Egyenesen a szemembe nézett. Mintha tudtani akarná velem, ő aztán nem tágít. Bárcsak tudná, mennyire elbűvöl, és, hogy eszem ágában nincs elzavarni. 
A tojò elfoglalta az égigérő fenyőnk tetején üresen hagyott szarkafészket, és bùgò hangon hívja minden este Dr. Bubòját, aki a diòfánk kopasz ágain figyelve, fejét büszkén tekergetve, vigyázza imádott hölgye fészekrakását.

Hamarosan kisbaglyok vinnyogására fogunk ébredni, meg lesz jònéhány bagolyköpet,de az egerek szaporulata megfogyatkozik egy időre, az biztos. És a szarkák is elkerülik a házunk táját. Cseppet sem bánom. A Magyar Madártani Egyesület talán bekamerázhatná a fészket, hogy nyomon követhessük a fészekfoglalást, tojásrakást és a bagolyfiòkák születését. "Ezen tűnődtem, miután egyik Facebook posztom láttán kapcsolatba lépett velem az MME egyik munkatársa". Kérdésemre megerősítést kaptam, melyből idéznék is pár gondolatot:

Kedves Krisztina, valóban megkezdődött az erdei fülesbaglyok nászidőszaka, méghozzá idén az enyhe időjárás miatt egészen korán. Mivel a pár először foglalna ott fészket, én nem zavarnám őket most semmivel - kamerával sem-, nehogy meggondolják magukat. Ha idén sikeres lesz a költés, jövőre ki lehet tenni mesterséges fészket (kosarat), hogy az addigra tönkrement szarkafészket helyettesítse. Van már ilyen tapasztalat, hogy évről- évre visszatérnek a baglyok a nekik kihelyezett kosárba költeni. Azt még a költési szezon előtt érdemes kihelyezni. Márciusban elkezdődik az erdei fülesek felmérése. Ha elfoglalják a fészket, nagyon örülnék majd, ha kitöltenétek a bejelentő lapot!

Közben leszállt kertünkre is a fagy, így aztán a deres hajnalok és reszketős esték váltogatják egymást március elején. Hidegnek hideg van, ám a bagolypárt ez cseppet sem riasztja el a násztól. Minden este hat körül megjelennek heves szárnycsapással és Bianka elfoglalja a fenyőfa tetején lévő fészket. Bubó pedig hűségesen őrzi kedvesét. Mi pedig izgatottan várjuk, mi következik ezután. Most itt tart a bagoly-kaland, ám úgy érzem, hamarosan újabb beszámolóval folytathatom a történetet.