A legkisebbek is tudják már, hogy a tej tele van kalciummal, ami az ép, erős fogak és csontok egyik alapvető építőeleme. Dietetikusunk azonban az alábbiakban minden olyan élelmiszert összegyűjtött, amit a tejen kívül ehetünk az életkorral és sok egyéb tényező folytán jelentkező csontritkulás megelőzése érdekében.
A csontritkulás világnapját 1999 óta október 20-án tartjuk az Egészségügyi Világszervezet indítványára, hazánkban 1996-ban ünnepeltük először. A csontritkulás szinte népbetegségnek számít, ezért minden életkorban fontos, hogy az életmódunk és az étrendünk is támogassa a csontjainkat, hiszen ezek adják a testünk stabilitását.
Nem csak idős korban kell foglalkozni a csontokkal!
Fontos, hogy már gyerekkortól kezdve elegendő, a csontok építését, érését támogató tápanyag szerepeljen az étrendben. A lányok esetében 15-17 éves korig, a fiúknál pedig 17-19 éves korig tart a csontérés folyamata, persze ekkor sem ér véget, mivel a maximális, úgynevezett csúcs csonttömeg nagyjából huszonöt éves korunkra alakul ki.
Eddig a csontok építő folyamatai vannak túlsúlyban, majd ezt követően úgy 10-20 éven át az épülés és a lebomlás egyensúlya jellemző, majd elkövetkezik az az időszak is, amikor már a lebontás dominál. A csontritkulásnak éppen ezért sok egyéb tényező (genetika, hormonális folyamatok) mellett, az életkor az egyik legfontosabb meghatározója. Az idő múlása ellen persze nem sokat tehetünk, annál többet viszont a gyerekek, fiatalok és a saját étrendünk, életmódunk megfelelő kialakítása érdekében.
D-vitamin és tejtermék az erős és rugalmas csontokért!
Az egészséges csontozat (és fogazat) egyik alappillére az étrend megfelelő kalciumellátottsága. A csontok tekinthetők a legnagyobb kalciumraktárunknak. Azonban a kalcium megfelelő felszívódásához, beépüléséhez D-vitaminra és fehérjére is szükség van. A D-vitaminhoz napfénnyel vagy annak hiányában étrend-kiegészítővel juthatunk hozzá, a tej és a tejtermékek pedig a legjobb kalciumforrások, ráadásul a tejcukor (laktóz) is hozzájárul a kalcium, és mellette a magnézium, foszfor felszívódásához.
További szempont, hogy az étrend kalcium- és foszfortartalma 1:1 arányban legyen egymással, mivel ha túl sok a foszfor, az a kalcium ürítése irányába tolja el az élettani folyamatokat (a vizelettel, széklettel is veszítünk kalciumot). Már csak ezért sem javasolt kólát kólával inni. A dolog itt még nem ér véget, mivel számos, ritkábban hangoztatott tápanyagunk is részt vesz a kalcium felszívódásának, beépülésének elősegítésében, még pedig a C-, B12-, K-vitamin, vagy éppen a cink és a magnézium. Vagyis ez egy újabb érv a vegyes, változatos étrend mellett!
Egy pohár tej – tiszta fej
A napi fél liter tej vagy ennek megfelelő kalciumtartalmú (600 mg) tejtermék (sajt, túró, joghurt, kefir, író) fogyasztása az általános táplálkozási javaslatok egyik alapeleme. Ugyanakkor mivel a tej (tehéntej) fogyasztása manapság számos divatdiéta és táplálkozási irányzat (paleo, vegán...) vagy az egyre gyakoribb tejfehérje-allergia miatt a népszerűségét veszítette, a lakosság nagy része számára kiesik az étrendből ez a jelentős kalciumforrás. És bár kalciumot nemcsak a tej és tejtermékek tartalmaznak, a többi kalciumtartalmú nyersanyagunkból némileg nehezebb, bár nem kivitelezhetetlen a pótlása.
A tejcukor-érzékenyeknek például nem kell aggódnia, a laktózmentes tej és tejtermékek kalciumtartalma nem kisebb, mint a normál tejé. A növényi italok kalcium tekintetében viszont csak akkor helyettesíthetik a tehéntejet, ha kalciummal lettek dúsítva.
A tej, tejtermékek mellett gyakran javasolt, jelentős kalciumforrásnak számító olajos magvakkal viszont az a helyzet, hogy a növényi eredetű kalcium rosszabb hatásfokkal szívódik fel a szervezetben, és emiatt fajlagosan sokkal nagyobb mennyiség szükséges belőlük azonos mennyiségű kalcium biztosításához.
Az olajos magvak nagyobb mennyisége azt a veszélyt rejti magában, hogy ha az étrend bizonyos irányokban egyoldalúvá válik, akkor könnyebben alakul ki allergia a túlzásba vitt táplálékkal szemben. Emellett nem szabad megfeledkezni a magvak nem elhanyagolható mennyiségű (bár kétségkívül értékes) zsírtartalmáról sem, ami, ha nem figyelünk, a zsírpárnák növekedését is magával hozhatja, ha felesleges energiaként kerül a szervezetbe, mert kissé túltoltuk a ropogtatást.
Számos növényünk ugyan nagyobb mennyiségben tartalmaz kalciumot, de ugyanennyire jelentős forrása a növényi rostoknak, fitátnak, oxalátnak is, amely anyagok sajnos gátjai lehetnek annak, hogy ugyanannyi kalcium hasznosuljon belőlük, mint a tejből, tejtermékekből. Ilyenek például a spenót, sóska, és a hüvelyesek(például a szója).
Szerencsére azért ehetünk még halakat is, különösen az apróbb méretű halakat, amelyeknek a szálkái, gerince is fogyasztható (és ezáltal plusz kalciumforrásként szolgál), ilyenek például a konzervált olajos halak, például a szardínia, szardella.
A vízfogyasztással is hozzájutunk valamennyi kalciumhoz, és nemcsak a csapvíz, de az ásványvizek révén is, amelyek között találunk jelentősebb kalciumtartalmú fajtákat is. Végső esetben, ha többszörös táplálékallergia esetén, vagy krónikus betegség, lábadozás miatt beszűkült étrend esetén, szigorúan az orvosunkkal, dietetikusunkkal egyeztetve szedhetünk kalciumtartalmú étrend-kiegészítőt is. Fontos, hogy ezeket se vigyük túlzásba (a túl sok – a tartósan napi 1200-1500 mg feletti - kalciumból eredően ugyanúgy problémák származhatnak, mint az elégtelen fogyasztásból), és a megfelelő hasznosulás érdekében egyszerre ne szedjünk be 500 mg-nál több kalciumot! A cél mindig az, hogy elsőként élelmiszerekkel, ételekkel fogyasszuk el a szükséges tápanyagokat, így a külső pótláshoz tényleg csak szükség esetén nyúljunk!
Nem elég jól enni, aktívan kell élni!
Összességében tehát törekedjünk a vegyes, változatos táplálkozásra, amelyben minden felsorolt
összetevő megfelelő mértékben és arányban kap helyet. Idősebb korban, valamint meglévő csontritkulás esetén némileg emelhető az étrendünk kalciumtartalma, amellyek megelőzhetjük a csonttörést és a további állapotromlást. Ilyenkor jól jöhet, ha kicsit több túró, keménysajt, hal, olajos mag szerepel az étrendben. A pontos, egyénre szabott étrendet mindig egyeztessük a dietetikusunkkal!
Ugyanakkor a megfelelő minőségű és mennyiségű, rendszeres sport nélkül is el tudnak „gyengülni" a csontjaink. Töltsünk legalább napi 10-20 percet a szabad levegőn (a déli órákat kivéve) a kellő mennyiségű D-vitamin érdekében! Ne dohányozzunk, és ne kövessünk drasztikus, egyoldalú diétákat sem!
Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.