A tej élet, erő, egészség – ismert szlogen, bár ma már sokan cáfolják, miközben nagy kérdés, hogy vajon igazuk van-e. A tej világnapja alkalmából dietetikusunk összegyűjtött néhány alapvető fontosságú tudnivalót erről a mostanában igen megosztó italról.
Miért pont ma?
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) 2001-ben június elsejét jelölte ki a tej világnapjának. Azért ezt a napot választották, mert számos ország már külön-külön is ezen a napon, vagy ez idő tájt ünnepelte a nemzetközi tejnapot. Eredetileg május végét szemelték ki a dátumnak, de egyes országok - köztük Kína is - jelezték, hogy túl sok ünnep esik arra a hónapra. Így a legtöbb helyen június 1-re esett a választás, bár akadnak országok, ahol előbb- vagy később ünnepelnek.
Minek nevezzelek?
Ha leírom, hogy valójában a fejős (emlős) állatok tejmirigyének váladékáról szól ez a nap, akkor valószínűleg sokan köszönik, de nem kérnek belőle. Miközben lehet, hogy a szárnyasok megtermékenyített petesejtjét vígan elfogyasztják rántotta formájában. A biológiai definíció és a valóság közötti ellentétet azért általában sikerül leküzdeni, de ez is egy csak egy példája annak, hogy a szavaknak milyen ereje van.
Miért lett megosztó ital?
Kínos és káros, hogy ma egyre több helyen olvashatunk olyan cikkeket - sajnos olykor szakértőktől is -, hogy a „tej méreg", a „tej rákot okoz", „a tejet nem tudjuk megemészteni", „elisszuk a boci elől", „egyetlen állat sem issza meg a másik állat tejét" (erre azért számos cuki videót láthatunk ellenpéldaként), és hasonlók.
Egy cikkben nehéz lenne minden tévhitet egyenként megcáfolni, ezért most inkább a helytelenül használt fogalmakat és a diétás irányelveket szeretnénk tisztázni azokban az esetekben, amikor valaki nem ihat, vagy nem tud tejet fogyasztani. Hiszen napjainkban egyre többen vannak azok, akik táplálékintolerancia vagy táplálékallergia miatt kénytelenek lemondani részben vagy teljesen a tej nyújtotta táplálkozás-élettani előnyökről (ld. vitaminok, ásványi anyagok, tejcukor, tejzsír).
Fontos! Ne keverjük!
Gyakori hiba, hogy összekeverednek a fogalmak, amiből akár komolyabb diétahibák is származhatnak. Fontos elkülöníteni a tejcukor-érzékenységet (laktózintoleranciát) a tejfehérje-allergiától. Az előbbi esetében egyéni érzékenység függvénye (vagyis a laktáz enzim mennyiségéé), hogy az illető mennyi tejet és/vagy tejterméket képes tolerálni.
Előfordulhat az is, hogy akár a gyógyszerek vivőanyagául szolgáló, kis mennyiségű laktóz (tejcukor) is kellemetlen puffadást, hasi görcsöt, hasmenést okoz. Ez akkor jellemző, ha az illető szervezete nem termel laktáz enzimet, ami lebontja a tejcukrot, vagy csak igen keveset. De az is elképzelhető, és sokakra igaz is, hogy a reggeli kávé ízesítésére szánt (0,5-1 dl) tej vagy egy kisebb doboz joghurt még nem okoz bajt, de egy tejfölös-túrós tészta vagy egy tejes turmix már igen.
Éppen ezért a laktózérzékenység diétája igen egyéni, ezt idővel az érintettek maguk is kitapasztalják. Kiegészítésként lehetőségük van a laktáz enzimet külsőleg pótolni csepp, kapszula, por vagy rágótabletta formájában, így nem kell feltétlenül lemondani minden tejes, sajtos, tejfölös, joghurtos, tejszínes vagy túrós fogásról. A pótlásra akkor van csak persze szükség, ha nem kapnak az üzletben laktózmentes tejet vagy tejterméket (sajtot, joghurtot, túrót, tejfölt, vajat).
Érdekesség a tejcukor-érzékenységgel kapcsolatban, hogy átmenetileg is kialakulhat például egy elhúzódó gyomorhurut, fertőzéses eredetű bélgyulladás vagy antibiotikumkúra okozta tartós hasmenés miatt. Ilyenkor valóban kerülni kell a tej és a tejtermékek fogyasztását, majd a probléma rendezését követően fokozatosan vissza lehet építeni ezeket az étrendbe.
Amikor már egy csepp is sok
Ugyanakkor az, akinél orvosilag igazolt tejfehérje-allergia áll fenn, tehát nem ránézésre vagy különféle rezgésekre hivatkozva kapja a „diagnózist", az nem ilyen szerencsés. Ebben az esetben a tej és a tejtermékek legkisebb mennyisége is kerülendő, mert komoly tünetet okoz. Ilyenkor nem jön szóba a laktózmentes tej, vagy a kicsit sajtos, kicsit tejfölös étel sem. Az allergiásnak ekkor igen résen kell lennie, hol, mit eszik és iszik, mivel a tejjel, tejtermékkel, tejszármazékkal érintkezett, „szennyezett" táplálék is káros a számára.
Sajnos, nem mindenki van ezzel tisztában, így előfordulhat, hogy tévedésből fogyaszt a számára tiltott allergénből. Ilyen eset lehet, ha a nem kellően tájékozott a vendéglátó, barát, családtag vagy kolléga olyan étellel, itallal kínálja, amiben bár elhanyagolható mennyiségben, de jelen van a tejfehérje.
A tejfehérje-allergia esetén nemcsak a tehén, de más állat teje és az abból készített tejtermék is tiltólistára kerül, így többek között a kecske, bivaly, juh, teve és a nyúl tej is – igen, nem elírás, bizarrnak tűnik, de létezik.
Hitek és tévhitek
♦ A zabtej, rizstej, mandulatej, szójatej elnevezés a szakmai berkekben igen erős felszisszenést kelt, bár hétköznapi használatban elmegy, jó, ha tudjuk, hogy hivatalosan a növényi eredetű tejhelyettesítőket italként, és nem tejként kell megnevezni a rendeleti szabályozás értelmében. Vagyis: zabital, rizsital, mandulaital, szójaital, és az egyetlen kivétel a kókusztej, ami elfogadható így is, és kókuszitalként is.
♦ A tejet elsősorban fehérje- és kalciumtartalma miatt fogyasztjuk nagyobb mennyiségben. Az, aki azt kritizálja, hogy nincs benne elég vas vagy C-vitamin, az olyan dolgot vár ettől az italtól, amire valóban nem képes. Ezekből a tápanyagokból valóban kevés van belőle, de nem is cél, hogy a napi vas-, vagy C-vitamin-szükségletünket tejből fedezzük, arra egyéb táplálékaink alkalmasak. Fél liter tej fedezi a felnőttek napi javasolt energia-felvételének 12-15%-át, a fehérje 20-25%-át, a zsír 15-20%-át, a szénhidrát 7-10%-át, a kalciumszükségletének 70%-át.
♦ Gyakori kritika az alternatív étrendek és a természetgyógyászat körében, hogy a tejet nem tudjuk megemészteni, kicsapódik a gyomrunkban, vagy, hogy a tej egyik fehérje alkotóját, a kazeint a gombgyártásban is hasznosítják (a legelső műanyagok valóban kazein alapúak voltak). Nos, erre mondta viccesen egy orvos barátom, hogy hát akkor nincs más hátra, a cérnát is le kell nyelni mellé...
Komolyra fordítva a szót, az igazság az, hogy a tej egy meglehetősen könnyen emészthető táplálékunk a benne lévő zsírok, fehérjék és cukrok miatt. Kivételt képez persze, ha valakinek a szervezete nem termel vagy a kelleténél kevesebb tejcukorbontó enzimet termel, ahogyan azt a laktózérzékenységről szóló részben le is írtam. Nos, akinek ilyen baja van, az nyilván őszintén vallja, hogy nem bírja a gyomra (bélrendszere) a tejet. Mindenki másé viszont igen!
♦ Évekkel ezelőtt komoly problémát okozott az az elterjedt téves nézet, miszerint ha nyers kecsketejet fogyasztunk, az „gyógyítja" vagy „megelőzi" a parlagfű-allergiát, hiszen a kecske megeszi a parlagfüvet, és így átadja a tejjel a védettséget a tejben felhalmozódó ellenanyagok révén. Amikor először ezt hallottam, azt hittem, lefordulok a székről. Egyrészt azért, mert ez már önmagában is elég nagy butaságnak hangzik (és nincs is olyan klinikai vizsgálat, ami ezt megerősítené). Másrészt a nyers kecsketejjel könnyen megbetegedhetünk akár a vírusos agyhártya- vagy agyvelőgyulladással is. Így lényegében mindegy is, hogy a kecsketej nyersen gyógyír-e az allergiára, mert a vírusos fertőzés még komolyabb problémákat okozhat (láz, fejfájás, kettős látás, hányinger). Tehát nyersen ne igyuk!
És ez a sor még hosszan folytatható, de a lényeg, hogy mindenki saját egészségi állapota, ízlése és jó érzése szerint igya, tiszteletben tartva azt is, ha valaki nem ihatja.
Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.