A világ uralkodói utazták be vele Európát Párizstól Isztambulig és Londontól Velencéig. A 20. század történelme sokat formált a vonaton és annak útvonalain, de neve és a rajta elérhető szolgáltatás minősége még ma is egyet jelent a luxussal. Tartsanak velünk az alábbi sorokban, amelyekben felidézzük, hogy pontosan mi tette ellenállhatatlanná a vonatot az olyan híres utasok szemében, mint Mata Hari vagy Agatha Christie.
Villanás Európán át
130 évvel ezelőtt, 1889. június 1-én indult útnak az Orient expressz a párizsi Gare de l'Est-ről Isztambulba. Ez volt az első alkalom, hogy átszállás nélkül lehetett végigutazni egész Európán. A szerelvény 1977 májusáig közlekedett ezen az útvonalon, amely talán a legemlékezetesebb volt a híres vonat történetében. Igen, a legemlékezetesebb, egyrészt azért, mert az Orient expressz nemcsak erre járt, másrészt, mert talán ehhez az útvonalhoz kapcsolódnak a legérdekesebb események.
A kezdet kezdetén, azaz 1882-ben csak álom volt a kontinenst átszelő luxusvonat. De egy olyan álom, amelyet már meg lehetett valósítani. A „Train Eclair de luxe" (jelentése körülbelül: villám/villanás luxus vonat) a belga Georges Nagelmackers-nek köszönheti létrejöttét. Az üzletember tíz évig utazgatott az Egyesült Államokban, ahol nagyon megtetszett neki az ott használt pullman-kocsik ötlete. Úgy gondolta, hogy Európában is el lehetne indítani egy hosszú távú járatot, amelyet minden kényelemmel, többek között ilyen hálókocsikkal is ellátnak. A terv után a vonat is hamar valósággá vált, az első, akkor még csak próbaút pedig Párizsból Bécsbe vezetett. Az ötlet bejött, a vonatot átkeresztelték Express d'Orient-re, majd néhány évvel később Orient Express-re, és az üzlet beindult.
Csak első osztályon lehet utazni
Az a kezdetektől nem volt kérdés, hogy az Orient Expressz luxusvonatnak épült, ezért kizárólag csak első osztályú jegyeket lehetett venni rá. 1919-ben megnyílt a csaknem 20 km hosszú Simplon-alagút a svájci Brig és az olaszországi Domodossola között, így újabb útirányok kerültek fel az expressz térképére. A Milánóba, Velencébe és Triesztbe tartó szerelvény neve Simplon Orient Expressz lett.
Ahogy formálódott Európa képe a század folyamán, úgy változott az Orient expressz is. Nemcsak az útirányok és a célállomások módosultak időről-időre, hanem a vonat külseje és belseje is átalakult lassanként. Az I. világháborúig tikfaburkolatos kocsikat használtak, a háború után pedig megjelentek az acélvázas, sötétkék kocsik.
1886-tól egészen 2003-ig közlekedett a Le Train Bleu, azaz a Kék Vonat Calais és a Francia Riviéra között – a vonatot ugyanaz a társaság, a Compagnie Internationale des Wagons-Lits (CIWL) üzemeltette, mint az Orient expresszt. A vasúti kocsik itt is kifinomult eleganciával voltak berendezve, mindenből a lehető legjobbat válogatták össze a kényes ízlésű utasoknak. 1977-ben a luxushoteleket üzemeltető Belmond társaság felvásárolta a Kék Vonat néhány régi vasúti kocsiját, majd több évig dolgoztak rajta a legkülönfélébb szakemberek, hogy ismét a régi fényükben ragyogjanak. 1982-ben jött el az ideje, hogy a megújult kocsik, több, szintén vintage vasúti kocsival együtt pályára álljanak. Ekkor indult el a járat London és Velence között, neve pedig Venice-Simplon Orient Expressz lett.
Hírnév, bulvár, emberrablás
Az 1930-as évek jelentették az Orient expressz fénykorát. Prominens személyiségek, diplomaták, filmsztárok, pénzemberek, arisztokraták, sőt, gyakran az uralkodó családok tagjai is utaztak a vonaton. Az évtizedek alatt olyan hírességek fordultak meg a fényűzően berendezett kocsikban, mint Marlene Dietrich, Thomas Edward Lawrence, közismert nevén Arábiai Lawrence, Mata Hari, no, és természetesen Agatha Christie. Az angol írónő, aki a krimit messze a ponyva műfaja fölé emelte, egy, az Orient expresszen történt esetből merített ihletet az egyik legismertebb, ha nem a legismertebb történetéhez. A gyilkosság az Orient expresszen alapötletét valószínűleg az adta Christie-nek, hogy 1929-ben a vonat a hirtelen jött hó miatt elakadt a pályán, akárcsak a könyv alap sztorijában. Tizenegy napig vesztegelt egy helyben a szerelvény, mire sikerült szabaddá tenni számára az utat, addig pedig a közeli településekről szereztek ennivalót és tüzelőanyagot, hogy a vonaton utazó felső tízezer tagjai túléljék a kalandot.
Hasonló, vagy még furább esetek is megtörténtek az Orient expressz történetében. 1901-ben például a frankfurti pályaudvar ütközőbakján szaladt túl a mozdony, és a restiig meg sem állt. Az eset annyira döbbenetes volt, hogy még képeslapok is készültek az étteremben álló vonatról. Néhány évvel korábban, 1891-ben pedig felfegyverzett banditák siklatták ki a vonatot. A szerelvényt kirabolták, néhány utast pedig túszként magukkal vittek, majd néhány nappal később váltságdíj ellenében elengedték őket.
A világ egyik leghíresebb krimijének szereplői is utaztak rajta
Persze, nem Christie volt az egyetlen, akit megihletett a luxusvonat. Graham Greene Orient Express című regénye szárnyakat adott az író karrierjének, majd lassanként Hollywood is meglátta a témában rejlő lehetőségeket – többek között James Bond is utazott a vonaton az Oroszországból szeretettel című filmben. A Gyilkosság az Orient expresszen pedig úgy tűnik, hogy kifogyhatatlan ihletforrás a filmkészítők számára.
A legismertebb klasszikus, Sidney Lumet 1974-es filmjére csak úgy szórták a díjakat a kritikusok; Ingrid Bergman Oscart is nyert vele, de Poirot megformálásáért Albert Finney is kapott egy jelölést. David Suchet, az örök és vitathatatlan Poirot, aki évtizedekig játszotta a nyomozó szerepét a tévés feldolgozásokban, 2010-ben formálta meg a történetben a magánnyomozót. Van egy talán méltán elfeledett verzió is Alfred Molina főszereplésével, illetve a legújabb, melyet Kenneth Branagh főszereplőként és rendezőként is jegyez.
Art deco álom
A Venice Simplon Orient Expressz ma is zakatol. Igaz, nemcsak maharadzsák, filmcsillagok és bankelnökök utaznak rajta, de azért így is elég mélyen a zsebébe kell nyúlni annak, aki ki akarja próbálni a kerekeken guruló luxust. Velencéből Londonba £ 2200 (körülbelül 790 000 Ft) a jegyek kezdőára, Velencéből Párizsba £ 3500 (körülbelül 1 250 000 Ft). Egy kis árengedményt azért adnak 2019 elején, április 30-ig például 25%-kal olcsóbban lehet jegyet venni a vonatra.
A vonat, a kocsik, a hálófülkék egészen olyanok, mintha egy film kulisszái között utazna az ember. Mintha Poirot bármelyik pillanatban kiléphetne a szomszédos fülkéből, hogy teázni induljon az étkezőkocsiba. A régi kocsik szó szerint a régi fényükben ragyognak, mert nagyon ügyeltek a felújításnál a részletekre. Bár minden friss és nagyon is 21. századi, az egész hangulata tökéletesen passzol a száz évvel ezelőtti art deco miliőbe.
Itt az étkezéseket sem érdemes csak úgy letudni. Először is azért, mert a vonatnak valóban pazar a konyhája, másrészt magáért a környezetért is érdemes elüldögélni valamelyik, erre a célra szolgáló kocsiban. A 3674-es egy tompa kék és arany színekben megálmodott bárkocsi, ahol süppedős fotelekben lehet italt kortyolgatni, míg az Etolie du Nord és a Côte d'Azur kocsi a főétkezések helyszínei.
De nézzük, mi van az árban! Velencéből 11.05-kor indul el a vonat, és másnap délután 17.45-re ér Londonba, azaz egy éjszakát kell a vonaton tölteni. Induláskor egy pohár pezsgővel várják az utasokat, akiknek a kényelméről személyzet gondoskodik. A vacsora négy fogásból áll, a másnapi reggelit mindenkinek ágyba viszik. Kávét, teát és falatkákat egész idő alatt felszolgálnak az étkezőkocsiban, a londoni érkezés előtt pedig egy ötórai teával és pezsgővel is megkínálják az utasokat. Végül a vonat befut a pályaudvarra, és irány a következő kaland. Már ha valakinek van kedve egyáltalán leszállni a világ a leghíresebb vonatáról.