Madárlest és komplex pihenőhelyet kaptak a Jaminai bányatavak

A Modern Városok Program keretében épülő Wenckheim turista- és kerékpárút egy szakasza a Békéscsabához tartozó Erzsébethegyen vagy Jaminán található bányatavak mellet fut, most pedig madárlest és komplex pihenőhelyet alakítottak itt ki pumpaponttal. A madárles öt méter magas és a bányatavak élővilágának megfigyelésében nyújt segítséget - olvasható Szarvas Péternek, a város polgármesterének Facebook-oldalán.

A békéscsabai Jamina (Erzsébethely) déli részén, a Kereki kertek és a Kenderföldek határolta területen található a város legkiválóbb agyaglelőhelye. Nem véletlenül települt ide a nemzetközi hírűvé vált tégla- és cserépgyártás. A Suck és Wagner 1891-ben létesített itt téglagyárat, a híres Bohn pedig 1908-ban.

A termeléshez szükséges agyagbányászat eredménye 21 természetessé szelídült tó, melynek vízfelülete a dél-alföldi régió egyik legkiterjedtebb szabadvízi tórendszere, megközelíti a 100 hektárt. A tavak mélysége változó, átlagban 3 és 10 méter közötti, de a két nagy tó, a Fás-, és a Csaba-tó több helyen is meghaladja a 12 métert. A vízszint kiegyenlítése érdekében a tavak többségét átfolyórendszer köti össze. A tavakat szabálytalan partfalú, keskeny náddal, gyér növényzettel benőtt földsávok választják el. A három legnagyobb tó folyamatosan telepített, kezelt horgászvíz.

A terület elnevezése az ide háromszáz éve betelepített szlovák lakosoknak köszönhető, akik jaminának nevezték a vályogvető gödröket. Ezt a nevet aztán megörökölte a szőlőskertekből később településrésszé fejlődő terület, olyannyira, hogy azt legtöbben ma is az eredeti szlovák ragadványnevével illetik a hivatalos Erzsébethely elnevezés helyett.

Forrás: facebook.com/visitbekescsaba

A 19. század végére a vályogvető árkok lassan bányagödrökké szélesedtek és mélyültek, mivel a terület az égetett tégla készítéséhez kiváló minőségű agyagot rejtett, amelynek gyártásával 1869-ben már próbálkoztak. 1891-ben iparszerűen is megindult a termelés, a terület fő ipari funkcióját azóta is az agyagbányászat jelenti, de a 20. század második felének gépesített fejtései után visszamaradó 2 és 45 hektár közti méretű bányatavak mára komoly rekreációs értékké váltak - olvasható a visitbekescsaba.hu-n.

Mint a beol.hu cikkéből kiderül, a békéscsabai értéktárba nemrég bekerült tavak környékén időről időre felbukkannak, telepeket alkotva fészkelnek és költenek értékes, akár fokozottan védett madarak, mint például a bakcsó. De vannak nagy kócsagok és vörös gémek, valamint a sekély területeken szikes pusztákra jellemző gulipánok és gólyatöcsök is, az emlősök közül pedig a szintén fokozottan védett vidrák szoktak itt felbukkanni. 

 

Szóljon hozzá
0 hozzászólás
Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek