Áprilisban Nyugat-Szerbia Zlatibor hegységében jártunk, ahol már az első néhány órában kiderült, hogy az azonos névre keresztelt régióját nyugodtan emlegethetjük a zöld terápiára vágyó városi turisták stresszmentes hegyi menedékének. És bár a több, apró településből álló Zlatibor üdülőközpontját ezer méternél is magasabban, Kraljeve Vode néven találják a térképen, a legszebb látnivalóit azonban körülötte érdemes keresni. Ekkor lelnek majd rá az élet forrását rejtegető Stopica barlangra, vagy a zúgói mentén bejárható Gostilja vízesésre is, amelyeket a központból induló csillagtúrán fedezhetnek fel a legegyszerűbben. Na, de nem is nyújtjuk tovább a sorokat, tartsanak velünk a Balkán egyik magaslati túraparadicsomába, ahol a szerbeket tüdőtágító hegyi levegővel és végeláthatatlan zöld felülettel ajándékozta meg a természet.
Egyszer csak jött a király, és megáldott egy forrást
És ha figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy pár évszázaddal ezelőtt már a törökök is idejártak nyaralni, mikor épp nem foglalkoztak az általuk megszállt területekkel, tulajdonképpen ezzel el is kezdődött Zlatibor idegenforgalma.
Ez volt ugyanis a Kulasevac forrás, amelynek környéke annyira megtetszett az 1893-ban arra járó I. Sándor Obrenović szerb királynak, hogy egyből meg is áldotta az egyébként ásványi anyagokban gazdag vizet, majd hagyta, hogy egy évvel később kutat építsenek mellé, a forrást pedig - nemes egyszerűséggel - Király kútjának kereszteljék át. Sőt, arra is áldását adta, hogy a Zlatibori hegység 1000 méteres magasságában fekvő terület tiszta levegőjére és a vízforrásra egy komplett klimatikus üdülőhelyet építsenek ki.
Aztán a negyvenes évek elején - akkor már az aktuális uralkodótól függetlenül - egy 150 méter hosszú, 50 méter széles mesterséges tavat is kialakítottak a zlatibori központban, amelyet az Obudovica hegyi patak vizével töltöttek fel, és amelynek partján még ma is ott áll az egykori királyi látogatás emlékét őrző, hűs ivóvizet folyató kút.
Azóta ebben a tóban nyaranta vízibiciklik cirkálnak, a partját hangulatos sétaút övezi, négycsillagos szállodákat húztak fel köréje - sőt, már áll ott egy ötcsillagos hotel is -, miközben remek falatozók, divat- és dizájnerüzletek lakták be a környékét. Az elmúlt években pedig Zlatibor egyre inkább azon kezdett dolgozni, hogy a hegyvidék hűvös levegőjére vágyó nyaralók és a hegy szelid lankáit kihasználó síelők mellett a köztes időszakban is odacsábítsák a turistákat, amolyan valódi négyévszakos pihenőhelyként – és erre egyébként minden adottsága megvan.
A szerbeknek például saját szavuk van a wellnessre: Cigota!
Amely egyébként egy jól síelhető hegynek is a neve. Egészen pontosan annak a hegynek, amely Európában egyetlenként tudott márkát építeni ezer méteres magasság felett a gyógy- és egészségturizmusára, 300 kilométerre az Adria partvidékétől. Mindehhez egy komplett egészségvédő programot találtak ki Cigota névre keresztelve – amolyan szanatóriumi jelleggel, 220 fős személyzettel, köztük rengeteg orvossal, dietetikussal és ápolóval.
Vagyis amiért nálunk Mátraházára utaznak, azért Szerbiában a 186 szobás Cigota kórház- és wellnessközpontba – azzal a különbséggel, hogy itt a kúra végére egy komplett szemlélet- és életmódváltást ígérnek mindenkinek, amelyhez hozzátartozik az is, hogy a diagnózis felállításától kezdve a legutolsó kezelésig gyakorlatilag végig fogják a programban résztvevők kezét.
Ezért ha valaki ide készül, számítson arra, hogy itt időjárástól függetlenül minden napot a szabadban végzett tornával indítanak és zárnak; hogy itt szó szerint receptre írják a túrázást, az erdő fáival együtt lélegzést, és bizony meghatározzák majd azt is, hogy a napi maximum 1500 kilokaloriát hány étkezésre bontva falatozhatják be.
És mindez működik, mert a statisztikák szerint az ilyen 7 és 14 napos kúrákon az elmúlt 30 évben negyvenezer embernek sikerült ezzel a módszerrel lefogynia, és köztük több ezer, pajzsmirigy-rendellenességgel küzdő beteg tudott gyógyszermentes kezeléssel meggyógyulni. Utóbbiakra leginkább a hegyi zöldövezet tiszta levegője, a speciális légköri nyomás, és a csak ezen a magasságon megélő fenyőfajtával ölelt mikroklíma hat ennyire jótékony terápiaként.
Az Élet forrását keresik? Azt majd a Stopića barlangban találják!
Mert ha olvasóink egyszerűen csak a szép tájak regeneráló hatásában hisznek, akkor mindenképp keressék fel a Stopića nevű mészkőbarlangot. Ez Szerbia második legnagyobb barlangja, Zlatibor üdülőközpontjától 19 kilométerre, Rozanstvo és Trnava települései között. Nem fogják eltéveszteni, egy tábla jelzi majd a barlang bejáratának közelébe kanyarodást. A parkolótól mintegy 300 méteres, helyenként lépcsős - az esős időszakban elég csúszós - gyalogösvény vezet a sziklaüreg hatalmas szájához, ahol majd a jegypénztárt is találják.
A télen hideg, nyáron langyosabb levegű barlangnak csak egy kisebb része látogatható, de annak minden métere tökéletesen, turista-kompatibilis verzióban járható végig mintegy 1,7 kilométer hosszan. A gyerekekkel is könnyen sétálható útszakasz mindenhol betonozott és lámpákkal felszerelt, a barlang egyes részein pedig ezek a fényforrások folyamatosan változó színekben világítják meg a köveket. De persze, bóklászás közben ettől függetlenül is lehet találni számos más különleges képződményt, amely valamiért megállásra készteti az embert.
Van egy fémlépcsővel felszerelt szakasza is, amely a mészkőlerakódások teraszos, kádszerű bemélyedéseihez vezet, és ahonnan lépcsőzetes vízesésként folyik el a barlangba beömlő hegyi patak vize. Látványra a török Pamukkale hófehér mészkőmedencéihez hasonlít, azzal a különbséggel, hogy ez a föld belsejében van, és mivel nem fürödhetnek benne turisták, így nem is úszkálnak felszínén a strandolókról leolvadt napolajfoltok.
A barlang egyik legkülönlegesebb része azonban Az élet forrása elnevezésű, több mint kilenc méter magas vízesés, amelynek közelében tényleg semmi mást nem lehet hallani, csak a hatalmas robajjal fentről lezúduló habos víztömeget, miközben dermesztő hideg árad a nyirkos falakból.
Kövessék a Gostilje vízesés útját is!
Ha pedig a barlang után egy szabadtéren gondosan elhelyezett vízesés látványára is kíváncsiak, akkor vegyék az irányt Gostilje település felé. Ez a program Zlatibor üdülőközpontjától 25 kilométerre található, és mivel egész hosszan, szerpentines úton lehet csak megközelíteni, ezért mindenkinek jobb, ha ebéd előttre teszik ezt a látogatást.
Ha azonban már odaértek, az apró falusi házakkal díszített, spenótzöld legelőkkel és a vízeséssel együtt egy egészen különleges, apró oázist találnak majd. Egy oázist, ahol a környezetbe épp csak annyira avatkozott be az ember, amellyel még pont segítségére lehet a kirándulónak a természet felfedezéséhez.
A Gostilje folyó vize ezen a szakaszon, mintegy húsz méteres magasságból zuhan le függőlegesen a sziklák közé, ahol határozottan kivágja magának a kanyargós útját, majd érezhetően megszelidül.
A folyó partját korlátokkal látták el néhány éve, hogy biztonságosan végig lehessen mellette szárazföldön is követni a víz útját. Persze, ilyen korlátok azokon a szakaszokon is jól jönnének segítségként, ahol a széles lépcsőfokok formájában lefele kanyargó túraút a növényzetet kikerülve direkt úgy lett kialakítva, hogy a folyótól picit távolabb essen.
Mert ha ezek az egymás alatt futó lépcsők is kapnának valami kapaszkodót, azért bizony a túrázók is hálásak lennének, és leginkább akkor, amikor már visszafelé, felfelé tartanak. De ettől függetlenül menjenek csak - óvatosan - minél lejjebb a folyó mentén, egészen addig, amíg azt nem látják, hogy a Gostilje vize beleömlik a Katušnica folyóba. Visszafelé pedig a köztes teraszokon kihelyezett padokon majd legfeljebb többször megállnak pihenni.
Ha pedig újra felértek a vízesés tetejéhez, és esetleg már kellően érzik a kalóriapótlás szükségét, akkor menjenek be a játszótér közeli étterembe, ahol a Katušnica folyóból kifogott pisztrángokat szolgálják fel a tányérokon.
Gostiljétől egyébként alig pár kilométerre található az a kis skanzent is magában foglaló falu, ahol azokat a sirogojnói gyapjúkardinágokat kötik kézzel a helyi asszonyok, amiket még egykori nyugati vezetők feleségei is szívesen rendeltek Szerbiából.
Aztán szintén a közelben van az a gőzmozdonyos Sargani nyolcasként emlegetett nosztalgiavasút is, amellyel 250 méteres szintkülönbséget tudtak legyőzni a hegyen úgy, hogy nyolcas nyomvonalúra építették a rajta robogó vonat pályáját. Ezekről azonban már cikkünk következő részében olvashatnak majd, ahol kiderül az is, hogy milyen az a híres dolce vita Kusturica limotrabantos és rertrovolgás etnofalvában. Tartsanak velünk akkor is!
Zlatibor térségében egy Vajdaságban született baráti társaság, a Szerbia Magyarul utazási iroda vendégeként járhattam, akik azért álltak össze, hogy láthatóvá tegyék a magyar turisták számára mindazt a természeti értéket és kultúrát Szerbiában, amit a kilencvenes évek gazdasági és politikai hatásai egy darabig láthatatlanná tettek.