Alexandra David-Néel 1928-ban Digne-les-Bains-ben, nem a gyógyvíz pihentető ereje miatt telepedett le a provanszi kisvárosban. A helyszín visszarepítette őt szeretett Tibetébe, amelyet négy évvel korábban, 1924-ben, 55 évesen, zarándoknak álcázva gyalogosan átszelt, hogy az első európai nőként belépjen a tiltott Lhászába.A párizsi születésű David-Néel az 1925-ben Franciaországba való visszatérése óta eltelt három évet azzal töltötte, hogy bejárta az országot, és előadásokat tartott, hogy megalapozza szakértői státuszát Tibetről és a buddhista filozófiáról.

Az írásból származó jövedelméből saját házat vett a város szélén másfél hektárnyi földdel, és elnevezte „Samten Dzong"-nak, azaz „A tükröződés rezidenciájának".

A nemrégiben felújított Maison Alexandra David-Néel múzeum nyitva áll a látogatók előtt, hogy többet megtudjanak ennek az úttörő nőnek az életéről és kalandjairól. A 2024-es év a lhászai utazás századik évfordulója, amire a fenntartók két időszaki kiállítással is készülnek: egy március 31-ig látható fotókiállítással David-Néel lhászai útjáról, valamint a május 19-ig látható Golnaz Payani francia-iráni művész David-Néel utazásai által ihletett textilművekből álló gyűjteményével.

Tenzin Gyatso, a 14. Dalai Láma David-Néeltlelkes buddhistának nevezte, aki elsőként mutatta be a Nyugatnak az igazi Tibetet".Munkásságát – több mint 30 buddhizmusról és utazásról szóló könyvet – a spiritualitás és a keleti vallás nyugati értelmezésének megalakítójaként tartják számon.

David-Néel, Louise Eugénie Alexandrine Marie David néven született 1868-ban francia apától és belga anyától. Már fiatal korában nyughatatlan volt. „Ötéves koromtól kezdve, egy apró, koraérett párizsi gyermekként... vágytam arra, hogy túljussak a kertkapun, hogy kövessem a mellette elhaladó utat, és elinduljak az Ismeretlenbe" – írta az Utazásom Lhászába című könyvének előszavában.

Fiatal felnőttként az Egyesült Királyság, Olaszország, Franciaország és Belgium között ingázott, anarchista és feminista körökben mozgott. 21 évesen, miután a párizsi Teozófiai Társulat könyvtárában elcsente a könyveket, áttért a buddhizmusra. Először 1894-ben utazott Indiába, hogy szanszkritül tanuljon.

Visszatérése után az újságírás és a színpadi élet között ingázott opera énekesnőként, sőt Tuniszban a kaszinóban is dolgozott. A tunéziai fővárosban 1904-ben feleségül ment Philippe Néel francia mérnökhöz. Házasságuk nem volt szokványos, külön éltek, de a férfi 1941-ben bekövetkezett haláláig házasok maradtak.
Sok élete volt, mindegyiknek nagyon különböző arca volt, de mind a kor nagyszerű modernségét tükrözte" – magyarázta Nadine Gomez-Passamar, a Musées de la Ville de Digne-les-Bains, a Maison Alexandra David-Néelért felelős múzeumi szolgálat vezető kurátora.
Gomez-Passamar számára David-Néelt még figyelemre méltóbbá teszi, hogy nem polgári, vagyonos családból származik. „Mindent, amit elért, nagyon korlátozott eszközökkel érte el" – mondta.

1911-ben David-Néel elindult a legnagyobb utazására: egy 14 évig tartó Japánon, Koreán, Kínán, Mongólián, Indián és Tibeten átívelő odüsszeiára, amelynek csúcspontja a négyhónapos lhászai utazás volt. Tibet zárva volt a külföldiek előtt, Alexandra azonban a 13. dalai láma tanítása jóvoltából megtanult tibetiül, kolostorokban tanulmányozta a szövegeket, és 18 hónapig meditált magányos hegyi remeteségben a Szikkimi Királyságban (ma India egyik állama). Szikkimben találkozott egy Aphur Yongden nevű fiatal szerzetessel, aki útitársa és végül fogadott fia lett.

Mint emlékirataiban elmeséli, rablók és határőrök között navigált, főként az éjszaka leple alatt utazott. Jól jött az előadóművészi múltja, arcát a főzőedény korma sötétítette el, jakhaj-copfot viselt, miközben Aphur Yongden anyjának szerepét játszotta.

De a sikere Lhászában, ahol kalandor- és misszionáriustársai kudarcot vallottak, nem csak színészi képességeinek volt köszönhető. Ő magas rangú buddhista tanítóktól kapott beavatásokat, így célja máris legitimebb volt. Nagyon-nagyon jól ismerte a terepet, elvégre évekig élt Tibetben.
Lhászában két hónapig maradt, de mielőtt Yongdennel együtt elhagyta a várost, hogy elinduljon a Franciaországba vezető a hosszú útra, látogatást tett a Dalai Láma rezidenciájában, a Potala Palotában.

Miután 1928-ban visszatért, provence-i házát fokozatosan kibővítette, többek között egy meditációs tornyot épített a ház közepén, amelynek tetején egy gyältsän, a tibeti győzelem jelképe áll. 1937-ben visszatért Ázsiába egy kilencéves utazásra, amely az utolsó volt számára. Utazásai finanszírozására eladta a Samten Dzong körüli földek egy részét.
Örökbefogadott fia, Yongden 1955-ben halt meg. David-Néel 100 évig élt, és 1969-ben, nem sokkal 101. születésnapja előtt hunyt el. Végrendeletében a Samten Dzongot és műveinek jogait Digne-les-Bains városára hagyta, de kikötötte, hogy titkára és élettársa, Marie-Madeleine Peyronnet továbbra is a házban lakhat.

A műemléki védettségű, csodálatosan eklektikus ház tele van Alexandra utazásaiból származó emléktárgyakkal. A ma már múzeumként működő villában fotók, levelezések és utazási tárgyak gyűjteményén keresztül angol és francia nyelven követhetjük végig Alexandra David-Néel életének és hőstetteinek izgalmas történetét.

(Forrás: bbc.com)