"Bolíviában utam első estéjén egy pici kempingben egyből Rejtő Jenő-i alakokba botlottam. Itt a bal oldalon a gitáros úriember a System of a Down (világhírű örmény-amerikai rockegyüttes - a szerk.) zenekar egykori pótgitárosa. Los Angelesből tekert le négy év alatt ide, szintén biciklivel, és folyami kövekből épített magának házat. Azzal fogadott, hogy: Ó, magyar vagy, onnan még nincsen gyerekem. A dél-amerikai börtönök közül a Costa Rica-it ajánlotta, a többit is próbálta, de azok nem voltak olyan jók. Annyira természetközeli életmódot él, hogy a turmixgépe is biciklihajtású. Mindent maga termel és bozóthúst eszik. Nekem is ajánlotta, hogy csapdázzunk néhány egeret. A képen a jobboldali srác egy svájci aranyásó, aki klasszikus kis szitával mosogat a patakban. Blues-harmonikás volt korábban, úgyhogy közösen rögtönöztek nekem egy koncertet. Erős kezdés volt."

"800 kilométernyi tekerés után értem el a 3600-on fekvő sósivatagot, a Salar de Uyunit, ami a túra egyik fő célpontja volt. A száraz téli évszakban érkeztem. Ez a terület a meleg, csapadékos félévben nem így nézne ki, hanem egy sekély, de hatalmas sós tó lenne, amiben kevésbé praktikus tekerni. Egészen elképesztő itt sátrazni. És só is akad mindig az ételhez."

Nincs fényszennyezés, a Tejút gyönyörű innen. Mivel nappal nem szívja magába a sugarakat a fehér felszín, ahogy lemegy a Nap, plusz 10-ről mínusz 3-ra zuhan a hőmérséklet, úgyhogy nem tudsz elég gyorsan öltözni ahhoz, hogy ne fázz. A sivatag 18-szor akkora, mint a Balaton. Nagyjából három napig tartott a semmiben tekerni, úgyhogy tényleg, mintha egy másik bolygón lenne az ember."

"Néhány napos kitérővel átlátogattam Chilébe, ahol egy meleg vizes fürdési lehetőség vonzott, mert az Bolíviában nem sok helyen van. Nagyjából 40 fokos volt a víz, kint a hőmérséklet -2, úgyhogy nagyon jól esett egy-két hónap után meleg fürdőt is venni. Jobb illatú nem lettem, mert a víznek masszív kénszaga volt, de hangulatos volt. A pusztaság közepén egyedül egy hatalmas wellness részlegen.Még néhány flamingóval osztoztam az élményen."

"Igazi kultúrsokként hatott rám, ami Bolívia közigazgatási fővárosában, La Pazban fogadott. Már a beépítettség is extrém: minden talpalatnyi helyet kihasználnak a legmeredekebb domboldalakon is. Aztán ott van a villanyszerelési hálózat. Bonyolultságát elnézve, itt a legprofibb idegsebészek dolgozhatnak mellékállásban villanyszerelőként."

"La Pazban rengeteg a piac, érdekességük a babonarészleg, ahol minden betegségre kapható valamilyen ellenszer. Bejáratuknál mindig látható fellógatva jó pár kisebb, mumifikált emlős, amiket építkezésekhez visznek, mivel minden egyes ház felhúzásánál kell valamilyen véráldozatot adni a Pachamamának, azaz a földanyának. Egy kisebb házhoz elég egy szárított kutya, de egy nagyobbhoz már bébialpaka vagy kölyökláma szükséges, egy felhőkarcolóhoz viszont lehet, hogy az sem elég, úgyhogy hajléktalanokat nem láttam La Pazban... Ezt a városi legendát egyébként többektől is hallottam, hogy aki éjszaka kint marad, és öntudatlanul fekszik, az másnap rossz esetben a betonalapban ébred." 

"La Paz mellett kihagyhatatlan kuriózum a 70 kilométer hosszú Halál-út (Yungas Death Road), amit a '90-es években a világ legveszélyesebb útjának nyilvánítottak. Viszonylag egyszerű a probléma: egyetlen sáv van, de két irányból halad rajta a forgalom, így könnyű leesni a néhol 600 méter mély szakadékba. Régen nem volt ritka, hogy egy egész busz száz emberrel lezuhanjon az aljáig. Évente körülbelül 100 halálos baleset történt. Úgyhogy most már csak biciklivel lehet közlekedni rajta és turistalátványosság lett belőle."

"Persze a bringások is leesnek néha, főleg, hogy bárki bérelhet mountain bike-ot. Ugyanilyen veszélyes utak máshol is vannak, csak azokat még nem zárták le. Egy másik ilyenen tíz perccel azután értem egy baleset helyszínére, hogy lezuhant egy autó a szakadékba. Mondjuk az sem segít, hogy sokan ittasan vezetnek. Egyszer egy terepjáró megállt mellettem, és a sofőr kinyújtotta a félig megkezdett sörét, hogy fejezzem be, addig ő nem megy tovább. Aztán továbbhajtott ötvennel, dudálva a kanyarban."

"Hát ugye a záróvonalon előzés annál biztonságosabb, minél nagyobb a buszunk hátulján a Jézus-festmény. A kombinációk változatosak: ha Jézus vagy Mária van hátul, akkor Alien van a jármű oldalára festve és fordítva."

"Legurultam kicsit a dzsungelben, hogy valami zöldet is lássak végre. Ez az egész régió arról híres, hogy itt terem a legjobb minőségű kokalevél az egész országban. Bolíviában nemcsak kokaint állítanak elő belőle. A helyieknek ez egy Jolly Joker gyógynövény mindenre is használják: fáradtság, szomjúság és éhség ellen is. Én a magashegyi betegség ellen rágtam el egyszerre 15 szárított babérlevélszerű levelet, mert amikor először tekertem négyezer méteres magasságban, nagyjából 60 százalékosra csökkent a teljesítőképességem. A kokalevél 15 perc alatt rendbe tett."

"Ez már Peru, a Cordillera Real az Andokban. Egy kitalált bikepacking útvonal, más biciklisek találták ki, és töltötték fel a többi őrültnek a GPS tracket. Néha alpaka ösvényeken mentünk, néha még az sem volt. Ötezres hágókra toltuk fel a bringát tökön-babon át 45-60 fokos emelkedőkön. Az egész túrára igaz, hogy nagyjából 95 százalékát kiépítetlen utakon, ösvényeken tettük meg, ahol napi egy-két autóval találkoztunk. Most sem csinálnám másként. Aszfalton semmiképp." 

"Egészen abszurd, amikor 200 kilométerre a civilizációtól a semmi közepén jön egy alpaka pásztornéni, és a kezedbe nyom egy Jehova tanúi prospektust. Egy másik pedig whatsapp-ozik az okostelefonján a szemközti dombon legeltető pásztoremberrel."  

 "Utunkba esett az ötezer méter feletti Szivárvány-hegység Cusco közelében. Így néznek ki a különböző fajtájú és színű meggyűrődött üledékrétegek."

 "És a Photoshopnak hála, így árulják őket a turistáknak."

 "A helyiek nagyon kedvesek. Van, aki önszántából ételt ad, vagy szívességből el akar szállásolni éjszakára. A gyerekek sokkal hamarabb aktív közreműködői lesznek a felnőtt világnak. Már nagyon korán besegítenek a vállalkozásban. Ez a fiú alig tízéves, de már kiszolgál, profin oszt-szoroz a család boltjában."

 "Perui bringás túrázó. Ugyanazt csinálta mint mi, csak háromszázszor olcsóbban, negyedannyi cuccal és háromszor nagyobb piacos sátorral. Így is lehet."

 "Az Andok és az Amazonas közötti falvak jellegzetessége, hogy a lakosok a politikai preferenciájukat felfestik a házaik homlokzatára, úgyhogy szavazáskor elég egyszerűen csak végigmenni az utcákon, és húzni a strigulákat.

"Ebben a faluban volt egy izgalmas esténk. Sötétedéskor hirtelen nagyjából 50 ember jelent meg machetékkel felfegyverkezve, körbevéve a sátrainkat, mivel a hiedelem szerint a gringók, azaz a fehérek eljönnek hozzájuk, hogy elrabolják a gyerekeiket, és kivegyék a szerveiket, majd lenyúzzák az arcbőrüket. A jelenségnek neve is van spanyolul, folyton azt ordították, hogy "pelacara". Végül a rendőröket is kihívták ránk, ők azonban nem osztották ezt a babonát és lebeszélték a megvadult falusiakat arról, hogy a közösségi házba zárjanak minket éjjelre.A gyerekrablós legenda, amiben az öttől a kilencven évesig mindenki hisz, a TikTok-on terjed, aminek a hitelessége a helyiek számára olyan, mint nálunk a BBC-é. Sok videó látható arról, hogy a gringók repülve, jetpackkel érkeznek, és lézerfegyverrel vagy drónokkal szeretik becserkészni az áldozatokat. Nálam ugye a fotózás miatt volt egy drón, amit sikerült letakarni, amíg átkutatták a cuccainkat, de így is másfél órán keresztül kellett bizonygatni több rendőrnek is, hogy nem vagyunk szervkereskedők, és nincs nálunk fagyasztott máj, sem vese."

 "Ahol az Andok és az Amazonas vidéke találkozik, rengeteg a vízesés. Ez pedig egy olyan folyó, ahol a vulkanizmus - a helyiek szerint inkább a spirituális erők - miatt néhol 95 fokos a víz". 

"Hajóra szálltunk, hogy az Amazonas-on és mellékfolyóin eljussunk Iquitos-ba. Pokoli forróság volt az uszályon és úti társak tömkelege: emberek és csirkék."

"Egész jóban lettem egy perui utassal, a beszélgetéseink során naponta derültek ki újabb részletek, például, hogy a hivatalos munkája csak másodlagos üzlet, van egy saját kishajója, amivel a drogcsempészeknek szállítja az élelmiszer-ellátmányt a dzsungel mélyére. Másnap már azt mondta, azért nála is van egy kis cucc, harmadnap, hogy az a kevés kb 12 kg. Estére aztán megijedt, hogy túl sokat beszélt, és azzal gyanúsított, hogy biztos DEA ügynök vagyok, de két mondattal később már azt fejtegette, hogy ha van kedvem, beszállhatok a narkóbizniszbe, vigyek egy adagot haza Európába és visszajönne a túra költsége."

"Ez fogadott minket reggel a fedélzeten: krokodil barbecue. Éjszaka kimentek a tulajok motorcsónakkal, machetével agyonvertek néhány állatot, és reggel egy fél traktorgumin megsütötték őket, a tüzet nejlonzacskókkal táplálva. Minket is megkínáltak. Sejtésem sincs, hogy milyen íze lehet valójában, mert az égett műanyag és a korom íze dominált."

"A hajó menzájával sem voltunk sokkal beljebb. Banános hallevest adtak. A recept nem volt túlbonyolítva: víz, só, hal és banán, semmi más. Néha ráadásul ebből a fenéklakó, iszapszopogató halból készítették, ami olyan kemény volt, hogy kopogott rajta a kiskanál."

"Több vezetett túrán is részt vettünk a perui esőerdőben, éjszakaiakon is. A helyiek meg tudják mondani, hogy melyik állat szeme miként veri vissza a fényt. A kígyók, békák zöld fénnyel, a krokodilok pirossal, a jaguárok pedig kékkel. Utóbbit sajnos nem láttunk. Nekem elsősorban a fák voltak érdekesek. Ez egy sétáló fa. Több vezetőnk is volt, mindegyik mást mondott, hogy hova sétál. Egyik szerint a nap után megy, a másik szerint a mágneses vonalakat követi, a lényeg, hogy nagyjából két métert tud évente megtenni azzal, hogy újabb és újabb gyökereket növeszt abba az irányba, amelyik irányba szeretne mozdulni." 

 "Ez már Ecuador. Tekertünk egyet a Cotopaxi vulkán körül, ami éppen aktív volt."

 "Ecuadorban átléptük az Egyenlítőt is, ami sajnos nem volt nagy, mindent keresztező piros csík, ahogy azt kisfiúként képzeltem. Kénytelen voltam WC papírral helyettesíteni."

"Ez pedig már Kolumbia. Ez is egy halálút, mint a bolíviai, csak ezt kamionok is használják. San Roque-ban belefutottunk egy vidám halotti torba és némi ánizspálinkába. Kérdeztük a gyászolókat, hogy biztonságos-e a környék, mire mondták, hogy igen, annyi csak, hogy a környéken gerillák vannak, akik lelőtték a barátjukat is, őt búcsúztatják éppen. Látszik a táblán a szervezetük, a FARC matricája. A neten olvastuk, hogy turisták lakóautóval mentek át erre egy hónappal ezelőtt, megállították őket a gerillák és pénzt követeltek. Ők elhajtottak, de kaptak búcsúzóul öt golyót a kocsijuk hátuljába."

"Ami talán meglepő, hogy Kolumbia igazi bringás nemzet. Nagyon jó a bringás infratruktúra is. Van viszont, hogy néha elfogy az út. Ez most is létezőként van feltüntetve az interneten, de fél éve földcsuszamlásban eltűnt házastul, mindenestül, úgyhogy még a helyiek is eltévednek néha."

"Kolumbia lenyűgöző, mindig nagy a pezsgés a városokban, életvidámak a helyiek. Én amióta hazajöttem, visszavágyom, ők meg úgy tűnik ide, mert az ország közepén egy kisvárosban El Danubio-nak, azaz Dunának keresztelik a kocsmát."

És egy összkép az útról végezetül:

Ha további sztorikra, fotókra vagy kíváncsi, Benedek Instagram oldalán bőven találsz.