Kutatók egy isten háta mögötti bázison

A King Edward Point kutatóállomás egy kis öbölben, a Cumberland East Bay-ben létesült, amit csak hajóval lehet megközelíteni. Nyáron 20-40 ember lakik az állomáson, télen viszont már csak tízen mernek maradni.

Három kormánytisztet alkalmaznak, hogy az állomáson éljenek és dolgozzanak egymást átfedő munkarendben, míg a British Antarktic Survey munkatársait 17 hónapos szerződések kötik e különleges helyhez. A dolgozók között van egy halászati tudós; egy állattani terep asszisztens – aki a fókákat és pingvineket figyeli meg –, illetve két hajóstiszt, egy orvos, egy állomásvezető és két technikus. A csapat minden tagjának érkezésekor navigációs, kutatási és mentési, valamint haladó elsősegély-nyújtó képzésen kell részt vennie.

Mindegyikük felváltva főz, takarít és kenyeret készít, szombat este pedig hagyományos, három fogásos vacsorát készítenek. A személyzetnek el kell viselnie a zord éghajlatot, és bármikor számíthatnak havazásra. A hőmérséklet télen -15 °C , nyáron +20 °C körül mozog , de a szigetet általában májustól októberig hó borítja.

A csapat tagjai a saját szórakoztatásuk érdekében síelésen, félmaratonon, modelljacht-versenyeken, filmes estéken vesznek részt, amit maguk szerveznek.

Természetesen mindezek mellett komoly munka folyik a kutatóbázison. A csapat feladata a védett tengeri területekkel kapcsolatos tudományos tanácsadás, valamint a sziget körüli kereskedelmi halászat fenntartható kezelésének felügyelete. A csapat számos projektjének eredményeit publikálta már.

Az ott élő kutatók mindent megtesznek annak érdekében, hogy csökkentsék az új, idegen fajok elterjedésének kockázatát. Például a friss termékek kiszállításakor megvizsgálják, nem került-e valamilyen ott nem honos állat vagy növény a szállítmányba. A helyiségbe belépőknek alaposan lábat kell törölniük, és meg kell vizsgálniuk ruházatukat.

Nincsenek egyedül 

A minimális személyzet mellett egy sor vadon élő állat is megtalálható a környéken, mint a szamárpingvin, a bóbitás pingvin, a királypingvin, a viharmadárfélékhez tartozó óriáshojsza, az elefántfókák, a nyílfarkú récék és a füstös- és vándoralbatroszok.

A Déli-Sandwich-szigeteken ötmillió fóka él, melyek négy különböző fajból származnak. A 30 különböző fajhoz tartozó 65 millió költőmadár között jelen van a világ egyetlen szubantarktiszi énekesmadara, az endemikus déli-georgiai pityer. A melegebb hónapokban elefántfókák és fülesfóka-félék szaporodnak a kutatóállomás előtti tengerparton.

A szigetet körülvevő vizek a vándor bálnák kulcsfontosságú élőhelyei is, illetve rengeteg hal és sarki kirill, azaz rák hemzseg bennük.

(Forrás: Daily Mail)