Nizzában fontosak, és tetten érhetők az olasz hagyományok, de ezek, együtt a francia jellemzőkkel igazán kellemes hangulatot adnak a városnak és a környező településeknek is. Nizzában, a Francia Riviéra egyik legszebb városában az a szép, hogy bár luxus helyszínként gondolunk rá, mikor az utcáin sétálunk, mégsem egy giccses, elrugaszkodott várost látunk magunk előtt.
Egy több napos utazás esetén Nizza városa mellett Antibes felfedezését sem szabad kihagyni, mivel a két település szinte összekapcsolódik egymással. Ezt a cikkünket is úgy állítottuk össze, hogy mindkét város látnivalóit bemutassuk.
Kezdjük is rögtön Nizza főterével, a Place Massena térrel, amit Napóleon hadvezéréről neveztek el. A tér érdekessége, hogy bal oldaláról, ahonnan egy szép sétány indul, akár a hófödte hegycsúcsokig is ellátni. Ezen a részen található egy tükör szökőkút, mely bizony 3000 négyzetméter alapterületű és 128 fejből tör elő a víz.
Ha reggel sétálunk erre és a kávénkat itt fogyasztjuk el, akkor beláthatjuk innen az ébredő várost, ha pedig este sétálunk a téren, akkor megfigyelhetjük a tér hét darab fénnyel beszélgető szobrát, mely Nizza egyik meghatározó, köztéri művészeti alkotása.
Innen tovább sétálva már az óvárosba, vagyis Vieux Nice-be jutottunk, ahol egyszerűen érdemes egy kicsit "eltévedni". Olyan az egész, mint egy útvesztő, de ha van egy visszatérési pontunk, akkor nem tudunk annyira elkeveredni. Menet közben sok szép kis üzletet, régi házat, díszes homlokzatokat figyelhetünk meg. Az egyik ilyen érdekes hely a La Maison Auer Confiserie, mely egy 1820 óta működő édességbolt, ahol cukorszirupban eltett aszalt gyümölcsöket lehet kapni.
Az Operával szemben található épület ma már turistalátványosság, hiszen az üvegbe zárt édességek olyanok, mintha egy pazar ékszerüzletbe pillantana be az ember. Az egész enteriőr a régmúltba repíti vissza a vásárlókat.
A kihagyhatatlan piac
Amint említettük, Nizzában az olasz hagyományok keverednek a francia jellemzőkkel. Ez a város érdekes piacára is igaz. A Cours Saleya minden egyben. Életvidám, nyüzsgő piac, ahol csodálatos zöldségeket és gyümölcsöket - articsókát, óriási zöldbabot, ezer fajta paradicsomot - kaphatunk, de emellett egyszerre virágpiac is, valamint hétfőnkét használtcikk piac is, tele second hand és történelmi árukkal.
A helyiek egyébként mindennapi ebéd- és kávészünet idejüket is itt töltik. A piac körül megannyi étterem és bár található. És persze sok olyan bolt is, ahonnan francia sajtokat, kolbászokat, szalámikat, kézműves termékeket és parfűmöket tudunk hazahozni.
A várdomb, Parc de la Colline du Chateau
A történetek szerint Nizza városa eredetileg egy dombon állt, de ebből mára csak az az impozáns várodomb baradt fenn, ahova gyalog, vagy egy art deco lifttel juthatunk fel, az alatta húzódó városi utcalabirintusból. A Parc de la Colline du Chateau kilátópontjairól aztán beláthatjuk az óvárost és jó időben a a Préalpes du Sud vidékét, valamint Nizza ékességét, a Promenade des Anglais sétányt a tenger mellett.
A várdomb érdekessége, hogy területén az esztétika jegyében még egy mesterséges vízesést is kialakítottak a 18. században.
A várdombra a város felől érdemes felsétálni, vagy liftezni, közben pedig enni egy finom fagylaltot, de lesétálni már a másik oldalán ajánlott, a lejtője mentén épült kővillák között. Ez az út már beletorkollik a majdnem 7 kilométer hosszú Promenade des Anglais sétányba, mely a tengerpart és a strand mellett húzódik. A part nem homokfövenyes, hanem nagy lapos kövekkel van tele. A tengerben mindig van egy-két fürdőző, de a hűvösebb hónapokban az emberek inkább relaxálni ülnek le a napmeleg kövekre.
Mindeközben mögöttünk a sátányon zajlik az élet; futók, kutyások, görgkorcsolyázók, elegáns hölgyek , jómódú nyugdíjasok, utcazenészek töltik meg a promenádot. Felejthetetlen itt egy naplemente.
Antibes ne maradjon ki!
Antibes és Juan-les-Pins együtt a Riviéra második legnagyobb városa, és szinte közvetlen összeköttetésben van Nizzával. A part mentén körülbelül 20 perc a helyi busszal. A település leghíresebb épülete, amit mediterrán sikátorokon keresztül érhetünk el - közben pedig olyan hatalmas kőmedencéket fedezhetünk fel, melyekben 20-25 éve még mosónők mosták a ruhákat - az egykori Püspöki palota. A palota épülete 1946-tól Picasso stúdiója volt, ma pedig az ő alkotásait bemutató múzeum. Tényleg egy lenyűgöző tárlatról van szó, ahol nem csak a mester festményeit, vázlatait, rajzait láthatjuk, hanem fényképeket a mindennapi életéről itt Antibes városában. A nőkről az életében.
A múzeumtól nem messze találni Antibes fedett piacát, ahol mindig nagy a nyüzsgés, akkor is ha a városban szinte nem találkozunk senkivel. A legtöbben itt ebédelnek, kávéznak, itt vitatják meg az élet nagy dolgait. Közben pedig bevásárolnak fügéből, olajbogyókból, sajtkülönlegességekből, lekvárokból és mézekből.
Itt a piac mellett, az egyik pincében bújuk meg a város egyik legérdekesebb bárja. Aminek még saját Facebook-oldala, honlapja sincsen - története csak szájról szájra terjed. Ez nem más, mint a Balade en Provence bár, ami kívülről olyan, mint bármilyen másik fűszerbolt, de ha a bolt hátuljában leereszkedünk a lépcsőn, akkor román kori falak közé jutunk, méghozzá egy abszint bárba.
Jól gondoljátok, vastag falú kristálypohár, az alján opálosan zöld, ánizsos folyadék, felette áttört, míves kanál, kockacukor és lángok. Aki pedig kóstolni is szeretne, annak kötelező egy öreg, de csini kalapot viselnie a hatás kedvéért.