Grado vitathatatlanul egy apró kis gyöngyszem, amit L'Isola del Solénak, azaz a napfényes szigetnek is neveznek. Itt a főszezonban sem fogunk turisták tömege között nyomorogni. Pedig szerethető hely, mert minden megvan benne, ami gyorsan meghozza az áhított mediterrán életérzést.
Szlovéniai kalandozásaink után úgy terveztük, hogy a szlovén határhoz közel eső, sokak által dicsért olasz kisvárosban, Gradóban töltünk pár nyugis napot. Bledből mi 2 óra alatt értünk Gradóba, közvetlenül Budapestről pedig nagyjából 6 óra alatt tehető meg a 600 km-es távolság.
A mi szállásunk Grado egy autós hídon elérhető kis szigetén volt, a Hotel Serenában, aminek ugyan puritán berendezésűek a szobái, viszont tisztaság van, és a reggeli választéka bőségesebb nem is lehetne.
A kicsi szálloda nagy előnye, hogy egy kanális partján áll, ahol egy gyalogos hídon átsétálva 5 perc alatt megérkezhetünk a fő strandhoz, a GIT-hez, és az óváros is mintegy 10 perces sétával elérhető.
Ahogy megérkeztünk, az óváros felé vettük az irányt, aminek főterén az elképesztően régi, 5. századi Sant'Eufemia bazilika áll, ahova bekukkantva az eredeti, korabeli mozaikpadlóján is lépkedhetünk. Közelében ókori római romok felett sétálhatunk. És rögtön éreztük, hogy valóban megérkeztünk Olaszországba, ahol mindenki ráér, és délután 4-kor szieszta lévén a vendéglátóhelyek még zárva voltak.
De amiért jöttünk, az adott volt: apró, zegzugos szűk utcák futnak párhuzamosan a sétálóutcákkal, ahol öröm sétálgatni az ódon, összeépült házikók, között. Az abalkokban sok helyen köteleken száradnak a kiterített ruhák. Zsebkendőnyi udvarokba futhatunk bele, néhol kis vendéglőkbe ütközve.
Mindenhol színes virágok, pálmák ülnek a cserepekben, sok helyen a falakat is növények futják be, a helyiek pedig élik hangos életüket egymást üdvözölve, nevetgélve, kártyázva, kávézva, a sirályok pedig rikoltozva. Ahogy esteledik, úgy elevenedik meg a városka.
Gradói gasztro-vonal
A sétálóutcákon fagyizók, kávézók, üzletek sokakoznak, miközben a liliomfák bódító illata érződik. Az éttermek hasonló kínálattal várják az éhezőket: a fő fogások közé tartoznak a különböző formában elkészített tenger gyümölcsei, halak, tészták, pizzák és finomabbnál finomabb desszertek.
Egy-egy ebéd vagy vacsora ára 2 felnőtt és egy tizenéves gyerekkel számolva ebédenként/vacsoraként nagyjából 50-70 euróval számolható. Ha a pizzaszeleteket kínáló bódékat választjuk, akkor ott hárman 20-30 euróból jól lakunk. A piacon is széles a választék, legyen szó sajtokról, felvágottakról, gyümölcsökről és természetesen tésztákról.
Grado kikötője ma is aktív halászkikötő, ami hosszú csatornaként nyomul be a szárazföldbe, partján kedves, színes házak állnak sorban. Emiatt olyan érzésünk is lehet, mintha Velencében sétálgatnánk. A kanális két partján, a házak előtt sorakoznak a halászhajók, amik friss árut hoznak reggelente. Este pedig olyan naplementékben van itt részünk, hogy, érdemes többször is visszatérni, ha sötétedni kezd.
Egyik reggel viszont korán keltünk, és 7 óra felé már a halászok hajóinál lődörögtünk, hogy megnézzük, mi mindent rejt magában a tenger errefelé. Két halászhajónál is megálltunk. Az egyikről lerítt, hogy családi vállalkozás, ahol férj és feleség szedegette ki a hálóból a furcsa formájú, számunkra beazonosíthatatlan halakat, de felismertük a lepényhalakat, és a fogás között voltak polipok, rákok is. A másik már iparibb jellegű hajó volt, ott több halász igyekezett eltávolítania hálóból a tengerlakókat.
Itt a kikötő elején, amely egy öbölben szélesedik ki, érdemes beülni a Bar Manzoniba, ahol csodálatos környezetben, a hajók közelében üldögélhettek. Egy presszókávét 1,70 euróért, egy narancslevet vagy citromszódát (lemon soda) 3.50 euróért vagy egy pohár fehér bort 2,50 euróért kínálnak.
A kikötőben és a város több pontján is ajánlanak hajós kirándulásokat a környező szigetekre és a lagúnába. Mi lekésve egy ilyen túrát vízitaxit béreltünk, ami 40 euróért vitt hármunkat körbe a lagúnában egy szűk órán keresztűl, ahol olyan apró szigetek is megbújnak, amiken mindössze egy-egy hétvégi ház, kápolna vagy halászkunyhó található. Aki bevállalósabb, jogosítvány nélkül vezethető kishajót is bérelhet.
A tengert persze nem csak hajóról, hanem közelebbről is megnéztük, megmerítkeztünk benne. Nos, a tengerpartja nem lett a kedvencünk, pedig több strandját is felkerestük. Az első nap direkt a fő strandra mentünk, amely a tipikus, napernyős strandok egyike. Nem mondhatni olcsónak, hiszen a belépőjegyek, ernyők és ágyak bérlése 3 fő részére közel 30 euróba került. A strand jól felszerelt és tiszta, homokos a partja, de annyira lassan mélyülő, hogy úszni még a bójákon jóval túl sem igazán lehet. A vize hínár helyett fűfélékkel volt tele, és attól sem jött meg a kedvünk az úszáshoz, hogy ijesztő, kalap méretű medúzákat sodort partra a víz. Gyökérszájú medúzák voltak, amelyek 40-60 cm-re is megnőnek, és bár nem ártalmasak az emberre, azért csípnek.
A város nyugati partján is fürödtünk, ahol egymást érik a strandok, a sziget legnyugatibb pontján pedig szabad strand is vár. A legtöbb strandon nincs belépő, csak ernyőt és napágyakat kell bérelnünk, így költséghatékonyabb. Ráadásul ottjártunkkor a víz itt tisztább volt, mint a fő strandon, és rengeteg kagylót lehetett gyűjteni. Mégis, a tengeri fürdőzés itt is csalódás volt nekem, aki imád úszni, hiszen hosszan kellett begyalogolni és krisztálytisztának sem mondanám a vizét. Az örömúszás élménye tehát Gradóban elmaradt, ám minden más kárpótolt.