Sikolyokat és nyögéseket hallani ezen a Velencéhez közeli elhagyatott szigeten

Nem is gondolnánk, hogy a varázslatos Velencéhez ily közel, várakozik egy olyan "elátkozott" sziget, ahol a szóbeszéd szerint a talpunk alatti földnek csak a fele tényleges föld, a többi pedig emberi hamu. És a történetek nem is állnak olyan messze a valóságtól, hiszen a Poveglia-sziget örök sírjául szolgált megannyi pestis áldozatnak, és elmegyógyintézeti bentlakónak. 

A Poveglia-szigetet eredetileg a Padovából és Estéből érkező menekültek lakták, de a 13. század végére elnéptelenedett. A 14. századi hatalmas európai pestisjárvány megjelenése természetesen Velencét is irgalmatlanul sújtotta. Emberek tízmillióit, Európa lakosságának több mint a felét kiirtotta a kór. Velence pedig különösen ki volt szolgáltatva, hiszen kereskedelmi központ volt, ahova a világ minden tájáról érkeztek emberek. Ennek megfelelően ki kellett találnia valamit, hogy megvédje önmagát.

Forrás: Shutterstock.com

Ekkor került sor többek között a lakatlan Poveglia-sziget kihasználása is. A járvány több hullmában támadt, és a velenceiek arra jöttek rá, hogy a fertőzötteket és a fertőzésgyanús embereket el kell választani az egészséges lakosoktól. Erre pedig a legjobb lehetőség a lagunkák mentén elszóródott lakatlan szigetek voltak.

"A Velencében megbetegedett embereket – sőt, a halottakat is - hajókkal szállították át a szigetre, hogy elkülönítve őket, megfékezzék a járvány terjedését. A pestis-szigetre kerültek csak minimális orvosi ellátást kaptak, lényegében meghalni vitték oda őket. Az elhunytakat mély tömegsírokba temették, vagy elégették őket."

Forrás: Shutterstock.com
Forrás: Shutterstock.com

Bár folyamatosan készenlétben állt a város, a járványügyi felügyeletet nem lehetett megoldani olyan lefedettséggel, ahogy azt kellett volna. Nem lehetett minden egyes utazót megállítani, minden hajó rakományát átkutatni, vagy minden rendezvény résztvevőjét megvizsgálni. A pestis nem szólt előre, és egészen a 17. század végéig nem is csillapodott. Időről időre elszabadult a pestis Velencében, még a középkor után is. A legtöbb áldozatot 1630-ban szedte, ekkor Velence és Bologna is elvesztette lakosságának egyharmadát. 

"A becslések szerint összesen 160 ezer pestisáldozatot temettek el vagy hamvasztottak el Poveglia szigetén. Sokan úgy tartják, Poveglia talaja 50 százalék földből és 50 százalék emberi hamuból áll" - írták a Life.hu cikkében.

Ahogy a képen is látszik, Poveglia volt a legnagyobb területű pestis-szigetForrás: Shutterstock.com

Poveglia mellett egyébként két másik sziget is ugyanezt az elkülőnítési célt szolgálta, csak ezek később nem kaptak új funkciókat. Lazzaretto Vecchiót 1423-ban, Lazzaretto Nuovót 1468-ban jelölték ki a fenti célokra. Poveglia viszont a járványok után egy elmegyógyintézetnek is helyet adott. A mai vészjósló hangok, sutttogások, nyögések és sikolyok, melyeket a hajósok és a szigetre előzetes engedélykéréssel belépők hallani vélnek akár innen is származhatnak. Ki tudja milyen lelkek kísértenek itt, ennyi áldozat után. 

Ha érdekel benneteket, hogy kik kísértenek a szigeten, hogy azt itt dolgozó orvosok milyen eszközökkel próbálták "gyógyítani" elmebetegnek titulált pácienseiket, akkor olvassátok végig a Life.hu cikkét a kísértetszigetről.

Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek