Jézus keresztre feszítésének előző estéjén az utolsó vacsorát tizenkét apostolának körében töltötte el. A rituális eseményt számtalan képzőművészeti alkotás őrzi, közülük a leghíresebb Da Vinci 1498-ban készült műve. De vajon tudhatta a polihisztor és tudják-e a régészek, hol is volt az a terem, ahol sor került a pászkavacsorára? Cikksorozatunk ezen részében az utolsó vacsora helyszínét kutattuk.
Az utolsó vacsorát Márk, Máté és Lukács is említi. A legelfogadottabb leírás közülük Lukács evangéliumában olvasható. Így szól: Jézus elküldte Pétert és Jánost, mondván: „Menjetek, és készítsétek el nekünk a húsvéti vacsorát. [...] Amikor belépsz a városba, egy férfi találkozik veled, aki egy korsó vizet cipel. [...] Megmutat egy nagy szobát az emeleten, teljesen berendezve. Ott kell előkészületeket tenni."
De vajon hol lehetett ez a festészetben oly sokszor feldolgozott, fontos esemény, melynek legismertebb művészeti megörökítését a milánói Santa Maria delle Grazie-templom refektóriumának freskójaként ismerünk. A bazilika egyébként 1980 óta az UNESCO világörökség listáját erősíti. A festmény pedig, mely a Jézus keresztre feszítését megelőző vacsorát ábrázolja, 1498-ban készült el, és Leonardo da Vinci egyik főművének tartják.
Ma nagyjából megegyeznek a régészek abban, hogy az utolsó vacsora terme egy kétszintes kőépü-letben volt a Sion-hegy tetején. Ez a hely Jeruzsálem legérdekesebb helyszínei közé tartozik. Hagyományosan Cenacle-nek hívják a latin coenaculum szóból, mely étkezőt jelent, és közvetlenül a mai óváros déli falai mellett található.
Az épület alsó emeletét a középkor óta Dávid sírjával, a bibliai Dávid király feltételezett temetkezési helyével társítják, míg a felső terem - amelyet angolul gyakran „felső szobaként" emlegetnek - hagyományosan Jézus utolsó vacsorájának helyszíne.
Annak ellenére, hogy az épület maga, s a környéke is számos természeti és emberi kéz okozta ka-tasztrófát szenvedett el, és mindhárom világvallás, tehát a zsidó, a keresztény és az iszlám hívei is úgy hiszik, hogy az Utolsó Vacsora terme ott áll az épületben, volt már templom, mecset és zsinagóga is - olvasható a Biblicalarchaeology.org oldalán.
De ennek ellenére az épület máig tudományos viták tárgya. Ellentmondás van ugyanis Márk, Máté és Lukács Jézus keresztre feszítéséről szóló beszámolói és János beszámolója között.
Sajnos soha nem kíséreltek meg régészeti feltárást Jézus utolsó vacsorájának és Dávid sírjának állítólagos helyén, vagy környékén a Sion-hegyen, hogy felmérjék az építmény fejlődését, kapcsolatát vagy akár korát. A történelem különböző időszakaiban csak néhány mintavétel történt, s azok is inkább a helyszínen az új építkezésekkel vagy felújításokkal összefüggésben. De az emberek szeretnek hinni benne, hogy egy ilyen fontos eseménynek máig kézzel fogható helyszíne van, és ezt a hitet régészeti feltárásokkal sem lehet biztosabbá tenni.