Opatija, az elegáns tengerparti város

Kvarner-túránk első úticélja az öböl északi csücskébe, Opátiába vezetett. Az autóból kilépve azonnal megbabonázott minket a babérlevél és a sós tenger illatának keveréke. Pihenés nélkül indultunk útnak, hogy felfedezzük a várost, ahol Sisi császárné ruhái, a balkáni vendégszeretet és a régió finomsága, a šurlica fogadott minket.

Még mielőtt szemügyre vettük volna Sisi ruháit, mindenképp látni akartuk Opatija, vagy olasz nevén Abbázia egyik legrégebbi szállodáját, az 1885-ben megnyílt Hotel Imperialt, amelynek bejáratánál egy bronz tábla árulkodik arról, hogy Szabó Lőrinc is megfordult, sőt, alkotott is itt 1934. szeptemberében.

Az író nem véletlenül írta ittjártakor, hogy "még nem éltem soha ilyen sokáig, ilyen jól", hiszen az épületben fényűző csillárok, óriási bálterem, tengerre nyíló kilátás és pazar berendezés fogadja ma is a vendégeket.

Klimatikus gyógyhelyként vált népszerűvé

Az előkelő szálláshelyeket még az Osztrák-Magyar Monarchia gazdag arisztokratái építették az 1800-as években, amikor a legtehetősebbek már gyógyulni jártak ide. Gyógyfürdők, neves magyar orvosok és gyógyhatású levegő várta a gyengélkedőket.

A fürdőkben egy nem mindennapi munkás, úgynevezett szoknyamérő is dolgozott, akinek az volt a dolga, hogy reggeltől estig a hölgyek szoknyájának hosszát mérje, ugyanis még az üdülőhelyen sem volt szabadott bokát villantani. Akinek túl rövid volt a szoknyája, azaz a térdét súrolta, azt a szoknyafelügyelő visszaküldte az öltözőbe. A mai strandokon természetesen már nincs ilyen megbízott.

Itt található Adria egyik legszebb sétánya

A város egyik nevezetessége a Lungomare sétány, amely az 1900-as évek elejére készült el. 12 km hosszan húzódik a tenger mellett, és sokan Adria legszebb parti sétányának tartják.

Aki tesz itt egy sétát, útközben találkozhat a város másik nevezetességével, a sirályt tartó fiatal lány szobrával, amely egy tengerbe nyúló szikláról nézi a vizet. Korábban Madonna-szobor állt ugyanezen a helyen, de azt egy vihar magával ragadta és a tenger hullámai teljesen tönkretették. Impozáns épületeket, egy kis csónakos kikötőt és virágokkal teli parkokat is érint az útvonal.

Sisi ruhái a tengerparti városban vendégeskednek

Amennyiben még az idén vagy jövő tavasszal meglátogatja Opatiját, semmiképp ne hagyja ki a magyar ruhatervező Czédly Mónika, Erzsébet királyné emlékkiállítását, amely az Angol parkban álló, felújított múzeum épületében várja a látogatókat.

A kiállítás a helyiek számára is érdekesség, mivel eddig csak feltételezték, hogy Erzsébet királyné járt Abbáziában. A kiállításra külön kutatást is végzett Czédly Mónika, és a korabeli újságokból kiderült, hogy ha csak átutazóban is, de Sisi valóban megfordult a városban.

A ruháinak tökéletes mását, több emeleten lehet megnézni. A kézzel kidolgozott darabok között találunk fekete selyemből készült estélyit, merészebb bordó darabot, és hófehér, csipkével díszített ruhát, ami a mai menyasszonyi ruhákra hasonlít. Az is kiderült, hogy olykor visszafogottabb, kockás ruhát is hordott a királyné.

A kiállításra a felnőttek 20 kunás belépővel juthatnak be, míg a 18 éven aluli gyerekek ingyen járhatják körbe a tárlatot.

Megkóstoltuk a Šurlicat

Miután körbejártuk a várost, amely egyébként pár óra alatt megtehető, a Yachting Clubban vacsoráztunk. Ez egy hangulatos, vízre épült vendéglő a kikötőben, ahol ringatózó csónakok és a tenger látványa mellett fogyaszthatjuk el az ételt. A hely hamisítatlanul átadja a balkáni vendégszeretetet, jókedvű pincérek sürögnek-forognak a vendégek között, akik a Kvarner-régió speciális tészta ételét, a Šurlicat is felkínálják a turistáknak. Ez egy olyan tészta, amit régen még kötőtűre csavartak fel, és amit a mai napig számos módon ízesítenek. Különböző öntetekkel, zöldségekkel tálalják, de aki bátrabb, az megkóstolhatja a rákos, szarvasgombás változatát is. Megéri!

Rijeka reggeli arca

Másnap reggel már Rijekában, azaz olasz nevén Fiumében jártuk az utcákat, ami egyébként mindössze fél órás autókázásra van Opatijától. Mivel a balkáni emberek hosszú kávézásokkal, újságolvasással, beszélgetéssel kezdik a napot, a kávézók már a reggeli órákban zsúfolásig megteltek. A város egész nap pezseg az élettől és a sokszínű tartalomtól. Minket a halpiac érdekelt leginkább, de meglestünk egy számítógépmúzeumot és a város színházát is. Séta közben pedig a helyi idegenvezetőnktől azt is megtudtuk, hogy miért tartanak a férfiak a Yugo széltől, és mit takar a "Šta da?" helyi szleng.

Családi program a város szívében

A központtól mindössze 5 perc sétára két múzeumot is találunk, ami gyerekekkel is izgalmas elfoglaltság. Az egyik a régi játékok múzeuma, ahol mackókat, babákat, kirakós játékokat vehetnek kézbe a kicsik, és ami ennél is izgalmasabb az a számítógép múzeum, ahol bárki kipróbálhatja az olyan régi játékokat, mint például a Super Mario.

A múzeumban rengeteg joystick és tetris fogadott minket. De találunk itt régi számítógépeket, alkatrészeket, monitorokat, írógépeket, nyomtatókat és flopikat is. Mindezt 4 eurós belépővel lehet körbejárni, és a múzeum különlegessége, hogy mindent meg lehet fogni és ki lehet próbálni; rossz idő esetén pedig különösen jó programnak bizonyul.

Óriás csillárok a Horvát Nemzeti Színházban

Ha Fiumében jár, kár volna kihagynia a Horvát Nemzeti Színházat, hiszen az 1800-as évek végétől a mai napig ez a város legimpozánsabb kulturális színtere. Neoreneszánsz, neobarokk stílusban épült, nézőtere egészen lenyűgöző, a bordó bársonyszékekkel, az aranyozott fali díszekkel és a mennyezeten hatalmas freskóival ejti ámulatba a látogatókat. A plafonon méretes csillárok lógnak, amelyek a nézőteret és a színpadot is megvilágítják.

Az épületet 1885-ben Verdi Aidájával és Ponchielli Giocondájával nyitották meg. Olasz nyelvű színház volt, amelyet a város üzemeltetett. Még ma is tartanak itt olasz előadásokat, de már inkább a horvát darabok dominálnak.

Friss halért alkudoztunk a halpiacon

Kilépve a színházból, pár lépéssel odébb már rájafejek és pucolt halak között portyáztunk. A halpiac Rijeka lelke és egyik legizgalmasabb látnivalója. Érdekessége, hogy az árusok egy férfi kivételével mind nők, és hangosan kiabálják, hogy a hal árában benne van az is, hogy megpucolják nekünk a megvásárolt húst. Kagylót 30 kunáért, rája fejet 40 kunáért, szardíniát pedig mindössze tíz kunáért kínálnak. A kilónkénti árból kíváncsiságból megpróbáltunk lealkudni pár kunát, és mint kiderült, némi unszolás után hajlandóak engedni az árból.

A kora délutáni órákban, azaz 12 óra után egyébként maguktól csökkennek az árak, még alkudni sem kell. Ilyenkor nemcsak a friss hal olcsóbb, de  a szomszédos csarnokban a zöldséget, gyümölcsöt, magokat, fügét és tejtermékeket is kedvezőbb áron lehet megvenni. A piac hétfőtől szombatig 7 és 14 óra között várja a vásárlókat, míg vasárnap és ünnepnapokon 7-től 11:30-ig üzemel.

Ha fúj a Yugo, ne menjen nővel a városba!

Legalábbis ezt javasolják a helyi férfiak, akik azt állítják, a viharos Yugo széltől megbolondulnak a nők: fejfájósak, ingerültek lesznek, és könnyű velük összeveszni, hiszen minden zavarja őket, ami él és mozog. Ottjártunkkor szerencsére sem a Yugo, sem a Bura szél nem támadt fel. Az utóbbi tartós viharokat és közlekedési fennakadásokat is tud okozni.

Utánajártunk, mit jelent a Šta da

Aki célba veszi a belvárosi Korzót, szinte biztos, hogy többször is elmegy "Šta da?" feliratú pólók, táskák és könyvjelzők mellett. Kíváncsian kérdeztük a helyieket, mit jelent ez a kérdés, míg végül megfejtettük, hogy ez amolyan helyi szleng, amit akkor használnak, ha valami kapcsán nem hisznek a fülüknek. Magyar fordításban talán a "Kajakra?" illene rá leginkább. Ha tehát valami igazán helyi ajándéktárgyat szeretne vásárolni, akkor érdemes ezt a feliratot keresnie.

Rijeka a másság városa

Rijekát a másság, a tolerancia, az empátia városának is nevezhetnénk, ugyanis mindenféle másságot teljesen természetes módon fogadnak és támogatnak, legyen szó testi vagy szellemi fogyatékosságról, szexuális másságról, vagy a női egyenjogúságról.

A város effajta nézetét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a gyalogos átkelőknél a piros lámpa egy szoknyás női alakot ábrázol; hogy a strandjaikat direkt úgy alakították ki, hogy mozgáskorlátozottak is használhassák; hogy a punk zenének régre visszanyúló gyökere van; és még kutyatemetőjük is van. A sokszínű város jövőre Európa figyelmének középpontjába kerül, ugyanis Rijeka viseli 2020-ban az Európa Kultúrális Fővárosa címet.