Szépséges középkori várost figyelnek a mindent látó szebeni szemek

    Nagyszeben csupa titok és meglepetés. Erdély déli kapuja rendezett, akár az osztrák kisvárosok, azonban nincs benne az az idegenszerű érzés, amit a határ nyugati oldalán tapasztalhatunk. Otthonos, mintha mindig is ismertük volna égbenyúló tornyát és kacskaringós utcáit, és mégis, minden sarkon tud mutatni magából valami újat.

    Csorba, pisztrángok, diópálinka

    Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor rájöttünk: Nagyszeben egyáltalán nincs messze. Budapestről kevesebb mint hat óra alatt oda lehet érni, ha pedig valaki a keleti országrészből indul, akkor tényleg csak egy kőhajításnyira van. Szinte végig autópályán lehet haladni, így ha valaki reggel indul, az kényelmesen ott ebédelhet a városban, vagy épp a környékén, mert arra is van lehetőség bőségesen.

    A város az evangélikus székesegyház egyik fióktornyából nézveForrás: Travelo

    Nagyszeben ráadásul idén Európa gasztronómiai régiója, így „Erdély déli kapujában" a szokásosnál is több lehetőség adódik megkóstolni a helyi jellegzetes ízeket. Akár valamelyik belvárosi étteremben tesszük ezt, akár egy picit kijjebb, egy hangulatos falusi vendéglátóhelyen, rengeteg jó fogást próbálhatunk ki.

    Kihagyhatatlan természetesen a csorba, ez a savanykás leves, melynek legmegosztóbb verziója pacalból készül (ezt valóban vagy imádja valaki, vagy nagy ívben kerüli); ilyen az erdélyi töltött káposzta, melyet egy kedves vendéglátónk saját ötlete alapján csípős paprikával tálalt; de muszáj megkóstolni a helyi diópálinkát is, mely sötét, sűrű és illatos, akár egy likőr.

    Egyik vendéglátónk a kertben terített nekünk asztaltForrás: Travelo

    És nem, nem az volt a második meglepetés, hogy Nagyszebenben jól főznek, bár igaz, ilyen bőségre nem számítottunk. Van a választékban kisvendéglő, olyan hely, ahol csak szezonális alapanyagokból főznek csúcsminőséget, és olyan is, amely a közeli skanzen kellős közepén található. A falusi vendéglátók hangulatos udvarokkal és fagerendás házakkal várják a látogatókat, sőt, olyan hely is akad, amelynek a reggeliző teraszáról nemcsak a létesítmény pisztráng neveldéjére lehet rálátni, hanem a szinte karnyújtásnyira lévő hegycsúcsokra is, melyeken sötéten hullámzanak a fenyőerdők.

    Az egykori „tapstéren" ma fesztiválokat tartanak

    Nagyszebenben tehát nagyon jókat lehet enni és inni. Utána pedig kicsit latolgatni, hogy merre szeretnénk indulni. Sietni nem kell, választék van bőven. A várost mindenképp be kell járni, és ha csak egy icipicit, mondjuk egy félórás vagy egyórás utat is vállalunk a környékre, akkor bónuszként meseszép tájakat is láthatunk.

    Bár lehet találkozni turista csoportokkal, a belvárosban sehol sincs tömegForrás: Travelo

    Mivel Nagyszebennek van a legnagyobb védett óvárosa Romániában (80 hektár), így nem kell attól tartanunk, hogy a turisták két-három, szépen karbantartott kis utcán tömörülnek. Hosszú sétákat lehet tenni a belvárosban úgy, hogy még mindig a pasztellszínűre festett régi házak között ballagunk (külön rendelet van arra, hogy milyen színeket lehet használni a házak felújításakor), de a legfőbb látnivalók környékén sem találunk tömeget.

    Íme, az egyik leülőhelyForrás: Travelo

    A Nagypiac tér látott már mindent az idők folyamán. Voltak itt kivégzések a középkorban, de szolgált „tapstérként" is a kommunizmus idején. Ma fesztiváloknak ad otthont a terület, ahol a barokk stílusban épült Brukenthal Simon palota, a reneszánsz elemeket hozó Kék ház és a 20. század elején épült polgármesteri hivatal is található.

    A tér közepén körülbelül térdmagasságig érő, kör alakú leülőhelyek vannak, ám közelebbről megnézve kiderül, hogy nem egyszerű padok. Ezek helyén ugyanis a 15. században 4 méter mélyen a földbe vájt, kör alakú tárolók voltak, ahol a gabonát tartották. Összesen öt ilyen hely van megjelölve, és mindre más nyelven van ráírva a rendeltetés – az egyikre magyarul is. Ez már önmagában is különleges, mert a város lakosságának csak elenyésző része, azaz körülbelül két százaléka magyar – ez körülbelül 3 000 főt jelent.

    A város kincse és más legendák

    A Kispiac tér is csupa apró meglepetés. Azt a hófehér, árkádos épületet, melyet ma a művészetek házaként ismer mindenki, valaha mészárosok lakták. Nem véletlenül éltek éppen itt: csupán néhány méterre folyt ugyanis a szennyvízcsatorna, melyre nagy szükségük volt a munkájukhoz. Ma a csatorna helyén autóút van, fölötte pedig a Hazugok hídja ível át. A legenda szerint, ha valaki rossz szándékkal, vagy hazugsággal a lelkében lép a hídra, akkor azt a híd megbünteti és lerázza. A név eredete egyébként vicces módon egy egyszerű elírásból fakad, nincs mögötte olyan történet, mely bármilyen módon táplálná az egyébként meseszerű történetet.

    Látják a vigyázó "szemeket"? A bal oldali fehér épületben éltek valaha a mészárosokForrás: Travelo

    Nemcsak a híd figyel ilyen misztikus módon, hanem, ha jobban körbenézünk a téren, akkor megláthatjuk a „szebeni szemeket" is. Ilyen kis kémlelő ablakok a város összes régi házán láthatók, és valaha arra használták, hogy idejében felfedezzék a tűzeseteket.

    A Kispiac téren még egy érdekes épület van, mégpedig a „Fekete medvénél" néven ismert gyógyszertár, melyről a helyiek büszkén úgy tartják, hogy valaha itt szolgált Sámuel Hahnemann, aki Brukenthal báró személyes orvosa, illetve később a homeopátia atyja is volt egyben.

    Az evangélikus templom tornyában, pontosabban a rajta lévő gömbben van az a bizonyos kincsForrás: Origo

    Az evangélikus székesegyházról azt tartják, hogy ez „Európa gótikus gyöngyszeme". A templom körülbelül 400 éven keresztül épült, hétszintes, közel 75 méter magas harangtornya már messziről látszik. És ennek az ellenkezője is igaz: négy fiatornyából a messzeségben kéklő hegységekig lehet ellátni, míg lábunk alatt kanyarognak a város lassanként egyre inkább ismerőssé váló kis utcái.

    A templom tornyán lévő gömbhöz is fűződik egy kis legenda, miszerint, ha valaki oda feljut és kinyitja, akkor megszerzi a város kincsét. Csakhogy ennek a diadalnak ára is lesz, a templomtorony ugyanis azonnal össze fog omlani. A különös mítosz hátterében valószínűleg az áll, hogy az ilyen gömbökbe szokták beletenni az adott templom alapító okiratát, melyet valóságos kincsnek tartottak.

    A vörös város bástyái között nincs két egyforma

    A városban barangolva többfelé is láthatjuk az egykori középkori védelmi vonalak emlékeit, ezek közül a leglátványosabbak a bástyák – míg a Vár utcában 3. és 4. századi falak között, az egykori vizesárokban lehet sétálni. A török fenyegetés idején sok bástya épült, ezek mind másképp néznek ki, mivel mindet más és más céh költségén építették, ők pedig természetesen túl akartak tenni egymáson. Török ostromra emlékeztet a város egyik elnevezése is. A magas téglafalakra utalva Ali bég jelentette azt urának, hogy nyolc napos ostrom után sem tudta bevenni „ezt a vörös várost".

    Forrás: Travelo

    Belefáradtak egy kicsit a sétába? A Kispiac téren üljenek ki valamelyik kis kávézó vagy étterem teraszára, de azt is megtehetik, hogy valamelyik macskaköves mellékutcában találnak egy hangulatos kis zugot, ahol egy forró itallal átmelegítik magukat. Ha pedig kíváncsiak a város határán túl hullámzó kék hegyekre, akkor tartsanak legközelebb is velünk, amikor többek között egy szépséges erődtemplomot, egy végtelenbe kanyargó hegyi utat és a szebeniek kedvenc hétvégi pihenőhelyét is megmutatjuk önöknek.

     

    Szóljon hozzá
    0 hozzászólás
    Elsőként értesülne legfrissebb híreinkről és induló nyereményjátékainkról? Regisztráljon és iratkozzon fel hírlevelünkre! Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

    Utazzon!
    Az oldalról ajánljuk!