Több ezer kilométeres vízi út a szárazföldön

Az Egyesült Királyságban körülbelül 2200 mérföld, azaz 3500 kilométer vízi út van. Ezek egy része természetes vízfolyás, míg másik részüket csatornák sűrű és szövevényes rendszere alkotja. 

Az ország jelentős részét be lehet járni ezeken az útvonalakon anélkül, hogy akár csak egyszer is kitennénk a lábunkat a partra. És a cél is pontosan ez: nyugalom, szabad levegő és a hajó csendes ringatózása. Nem véletlen, hogy egyre többen neveznek be egy, két vagy akár többhetes utakra – egy ilyen típusú kirándulás nagyon szépen lecsendesíti az elmét, és kifésüli az összegubancolódott idegeket.

Útközben rengeteg látnivalót lehet találni a kastélyoktól kezdve, az útvesztőkön át a különböző múzeumokig, na és persze ott van még maga a természet, a susogó fák, az apró, angol falvak, és az olyan, gyakran kifejezetten izgalmas események, mint például egy zsilipen áthaladás vagy egy liftezés a hajóval. 

1962 tele mindent megváltoztatott

A hajós buli valamikor a 18. század folyamán indult be. Persze addig is jöttek-mentek a hajók a folyókon, de messze nem biztosítottak elegendő vízi útvonalat. Jött az ipari forradalom, és hirtelen mindenből sok lett. A nyersanyagokat és az özönszerűen előállított termékeket valahogy szállítani kellett, és a pocsék minőségű úthálózaton ezt nem tudták megoldani. Ekkor jött a ragyogó ötlet: csatornát kell építeni. Az első csatorna Worsley-ból, a szénbányász városkából tartott Manchesterbe, majd jöttek egymás után az újabbak.

Néhány évtized alatt hatalmas rendszer épült ki, és az Oxford Canal volt az első, amelyik összekötötte egymással a Temzét, illetve Anglia északi és középső ipari vidékeit. Ahogy a vasút elkezdett kiépülni, úgy a csatornák használata egyre jobban hátérbe szorult, aztán egy különösen hideg tél végképp betette a kaput. 1962-63 tele annyira hosszú és hideg volt, hogy három teljes hónapra befagytak a csatornák, ezek után pedig már nem számoltak velük többé, mint áruszállító útvonalakkal.

Sokmillió font, egy látványos szerkezet és lófejek a távolban

A csatornahálózat viszont gyönyörűen fennmaradt, és egyre többen fedezik fel rajta a hajózást pihenési formaként. Az emberek rákaptak arra, hogy úgynevezett „keskeny hajókat" béreljenek, és azzal járják be keresztül-kasul az országot.

Ezt a hajótípust kifejezetten a csatornákon közlekedésre tervezték, mivel formájuknak köszönhetően a szűkebb vízi utakon is végig lehet velük csorogni. Kicsik, kompaktak, kényelmesek, ráadásul külön szállásra sem kell költeni, mivel minden helyben van, a hajó fedélzetén. Aki egy ilyen útra elindul, vihet magával családot, kutyát vagy akár biciklit, hogy a hajót kikötve a szárazföldön is szétnézzen egy kicsit jobban.

Bár a csatornáknak egy rövid időre leáldozott, a hirtelen jött turisztikai érdeklődésnek köszönhetően komoly összegeket kezdtek fordítani a felújításukra. A Glasgow és Edinburgh közötti csatornára pl. 84 millió fontot költöttek. Az útvonalon valóságos látványosság számba megy a 2002-ben átadott Falkirk Kerék, mely 24 méteres magasságba emeli fel és le a hajókat a csatorna két különböző vízszintje között. A forgó mozgást végző kerék a maga nemében egyedülálló a világon, míg a közelében található The Kelpies lovas szobrok szintén rengeteg látogatók vonzanak a térségbe.

A londoni belvárostól a Worcester szószig

London csatornarendszeréről akár egy külön cikket is lehetne írni, kezdve talán éppen a helyi Kis Velencével, amelyről korábban már mi is meséltünk önöknek. Itt találkozik egymással a Paddington és a Regent's Canal, a vízi útvonalakat pedig maximálisan kihasználják a helyi lakosok és a turistákat szállító hajósok is. Paddington Basin a neve a vele azonos nevű csatorna mellett húzódó területnek, ahol rengeteg jópofa gyaloghidat lehet látni, melyek különleges módon nyílnak fel, és teszik szabaddá a vízi utat. A Regent's Canal teljes történetéről pedig a London Canal Museum mesél.

Londonban is lehet tehát hajókázni, sőt, külön térkép is készült a járható útvonalakról. Aki azonban hosszabb pihenésre vágyik, az valószínűleg inkább elvonulna a világ elől. Márpedig látnivalók az angol vidéken is bőven vannak.

Az Avon Ring elnevezésű útvonal például egy kis körtúra, így nem kell oda-vissza közlekedni ugyanazon az útvonalon, vagy esetleg alternatív megoldásokat kitalálni. A 175 kilométer hosszú út Birmingham közelében található és Stratford-upon-Avon, Evesham, Tewkesbury és Worcester városát köti össze. Mindegyik tömve van történelmi épületekkel, ráadásul Stratfordot Shakespeare szülővárosaként ismeri a nagyvilág, Tewskesbury tele van gyönyörű, favázas házikókkal, míg Worcesterben gyártják, nos igen, az eredeti Worcester szószt. 

Ennél jobban lehetetlen lelassulni

A Monmouthshire & Brecon Canal Wales-ben arról híres, hogy egyedül itt lehet elektromos keskeny hajót bérelni. Itt nincs pöfögés és brummogás, ehelyett a hajó szolidan dorombol, vagy tökéletes csendben siklik.

A haladást nemcsak a zaj szinte teljes hiánya miatt lehetetlen érzékelni, hanem azért is, mert a sebességkorlátozás a sekély víznek köszönhetően mindössze 3 km/óra (!) az általánosabb 6 km/óra helyett. A hajózható útvonal a Brecon Beacons National Parkon vezet keresztül, így a környezet talán még a szokásosnál is szebb és békésebb.

Aki viszont izgalmas hajós élményeket keres, annak Llangollen Canalon érdemes végigcsorogni, itt található ugyanis a Pontcysyllte Aqueduct. A csaknem 40 méter magas építmény a völgyből nézve csak egy magas hídnak látszik, ám ez esetben egy keskeny, hajózható csatorna az, ami végighalad az akvadukt tetején.

Bár roppant látványos, a hajóból nézve kifejezetten lúdbőrős élmény végighaladni a magasban húzódó csatornán, melyben épphogy csak elfér a hajó. Unalomról tehát szó sincs egy-egy ilyen csatornás út során. A hajózásban pedig pontosan ez a jó: a nyugalom és fásultság közé egyáltalán nem kell egyenlőségjelet tenni.