A masszív várfalakkal ma is körülvett Tallinnt a svédek és az oroszok - no, meg a németek - is megszállták az idők során. A viharos évszázadok, a kemény csaták és a város légi bombázása szerencsére nem ütött ma is látható sebeket a város épületein; vagy ha igen, akkor ezt már begyógyították. Ezzel szembesülnek elsőként a partraszállás során a nemzetközi inváziós "sereg" talpasai.

Aztán azzal, hogy Tallinn láthatóan jól felkészült a "martalócok" fogadására. A csillogó-kisuvickolt történelmi belvárosban egymást érik a kávézók és éttermek, a kiülős teraszok és a pici, de érdekes múzeumok. No, meg tengernyi szuvenírt árusító üzletek. Az idegenek becsábításának sajátos-helyi alakjai a bejárati ajtók előtt ücsörgő vagy álló embernagyságú babák - boszorkák, bábfigurák és egyéb vicces alakok. Néhány különösen tetszetős, becsábító babát az alábbi galériánkban is láthatnak. 

Hordák és csábítások

A nagy óceánjárók fedézetén érkező turistahad amúgy nem kis feladat elé állítja a valamivel több mint 440 ezer lakosú várost. Az egyenként 3-4000 kíváncsiskodót hordozó monstrumok ugyanis szinte egyidőben kötnek ki Tallinn előtt – ami azt jelenti, hogy egy-egy reggelen 15-20 ezren szállják meg a picinyke óvárost, amelyben így szinte lépni sem lehet. Az egymás sarkába hágó csoportok megtöltik az éttermeket, múzeumokat, sőt, még a főteret is.

A zsúfoltság tehát garantált, főleg a főszezonban, amikor a tér amúgy is árusokkal van tele. Kapható itt minden a vikingsisak utánzattól kezdve a szőrmesapkáig, a kínai pulóvertől a helyben készült édességekig – euróért és dollárért egyaránt. Alkudni itt nem igen lehet, mert az öntudatos észtek magabiztosan verik vissza az ilyen, gyámoltalan próbálkozásokat. Egy szőrmesapkára alkudozó amerikait péládul ilyen mondattal küldte el az egyik helyi árus: "Ennyiért vegyen sört az egyik étteremben!"

Tengernyi látnivaló

Az idegenvezetői zászlókat hűségesen követő csoportok első útja a főtérre vezet. A középkori lakóházakkal körbevett téren a Városháza csúcsos-tornyos épületébe és Európa legrégebben - 1422 óta! - működő patikájába zsúfolódnak be a látogatók. Sokat persze nem láthatnak, hiszen ezeket az épületeket nem ilyen embertömegre méretezték.

A tértől egy utcányira található a Szentlélek Templom, amely viszont megoldást talált az invázióra, ugyanis belépti díjat szednek. Pár euró nem sok a patinás, 14. századi szentélybe jutásért, de ez láthatóan megszűri a látogatókat – és legalább itt, e faburkolatokkal és freskókkal bőségesen díszített templomban nem hágnak egymás sarkára az érdeklődők. A templom mellett áll - érdekes módon többnyire szabad asztalokkal! - a helyi "Zserbó". A szintén többszáz éves cukrászda egyik különlegessége a helyben készült marcipán sütik és figurák. A most Kalev - korábban és észtül Maiasmokk néven ismert - kávéházban egy cukrászmester asszony "látványkonyhában" gyúrja és festi a marcipánt a látogatók nagy örömére.

Szintén különleges látványosságnak számít a helyi, középkori börtön épülete. Az alig pár lator elhelyezésére alkalmas masszív épületben most az észt fotográfiai múzeum kollekciója látható, de azért a történeti hűség kedvéért a kalodát és rabláncot is megőrizték.

Magaslesben

Az akár fél óra alatt bejárható történelmi belvárost érdemes a magasból is megszemlélni. A körbefutó várfalakról - ide is belépődíjjal lehet felmenni! - remek kilátás nyílik. A középkori erődítményből mára 26 bástya maradt épen, s párban állítólag még laknak is... De aki ennél is jobb rálátást akar Tallinnra, annak bizony némi erőfeszítést is tennie kell ezért. A Szent Miklós templom kilátójához ugyanis nem jár lift.

Aki innen akar szemlélődni, annak a belépődíj mellett néhány száz lépcsőt is meg kell másznia, hogy elérje a tetőteraszt, ahonnan - ahogy mondják a bédekkerek - páratlan kilátás nyílik a történelmi központra. A 13. században épült székesegyház egyébként már a város létrejötte előtt is erődítményként szolgált, túlélte a harci cselekményeket és a II. világháborús bombázást is. Középkori oltárképeket és festményeket lehet itt megtekinteni, de ez számít a város legjobb akusztikával rendelkező koncerttermének is.

KGB – itt is aktív volt

A város egyik kapuját Virunak hívják ma is. A masszív bástyák közelében minden épület és utca neve ezért Viru-val kezdődik. Azé a szállodáé is, amelyben állítólag a KGB, a hírhedt szovjet titkos szolgálat székelt. A helyi legenda szerint a most is tűrhetően kinéző sokemeletes épületben működő helyi KGB iroda minden észtről pontos aktát vezetett – később, a szovjet birodalom bukását követően bebizonyosodott, hogy a híresztelés fedi a valóságot, tényleg mindent tudtak mindenkiről.

A Viru hotel 23. emeletén minderről tanulságos kiállítás számol be, sőt, a belváros egyik pincéjében egy állítólagos KGB kínzókamrában is körbe lehet nézni. A múlt századi történelem iránt érdeklődőknek további adalékokkal szolgálhat a Megszállások Múzeuma. A modern épületben lévő kiállítóterekben Észtország 1940 és 1991 közötti történelmének hányattatásait lehet követni.

Modern ritkaságok

A tengernyi százéves épület mellett persze van egy - a külföldiek által kevéssé látogatott - városrész is. A modern Tallinn a Rotermann-negyed egykori gyártelepei helyén, pontosabban épületeiben jött létre. Az óváros és a kikötő közötti területet a 21. századi dizájn bevetésével alakították, korszerűsítették. Ez a városrész már a modern Tallinnt szimbolizálja. 

Míg korábban a gyáripar volt a főváros erőssége, ma már a szolgáltatások, az informatika és a bankszektor jellemzi Tallinnt. Ebből ugyan szinte semmit nem érzékel a néhány órára ideérkező külföldi – de ez nem is jelentene olyan csábítást, hogy ezért városnéző buszba üljenek vagy végigbaktassanak Tallinn utcáin.

Cikkünk szerzője Szakonyi Péter, a Napi.hu főmunkatársa.