Vannak a világnak olyan helyei, amelyek olyan hangulatot árasztanak, mintha megállt volna az idő. Az ódon utcákat járva mintha egy történelmi film részletei közt csatangolnánk. Pár nap egy ilyen városban, és máris kisimulunk, lelassulunk. Téli depressziós hangulat elleni gyógyírként gyorsan mutatjuk is kedvenceinket a műfajban.

Siena, Olaszország

Toszkána legszebb városa késő középkori macskaköves utcáival, a világ legrégebbi, ma is üzemelő bankjával, Európa első kórházával, elsőként autómentessé tett főterével és pazar, csíkos tornyú dómjával az időutazásra vágyó turisták nagy kedvence.

 Csak a különleges padlójáról híres dómmal és a hozzá tartozó múzeummal, kilátóval és keresztelőkápolnával kényelmesen el lehet tölteni fél napot. Aztán vele szemben érdemes az óriási Santa Maria della Scalába betérni, mely 1193-ban megkezdett tevékenységével Európa első kórháza volt, és a világon is a legrégebbiek közt tartják számon. De meg lehet nézni a kagyló alakú Campón található városháza dísztermeit, és a tér fölé magasodó Torre Mangiába is fel lehet kapaszkodni. Egyébként pedig minden egyes utca olyan, mint egy szabadtéri múzeum.

A fentiek már önmagukban bőven elegendő okot szolgáltatnának arra, hogy a régi korok rajongói örökre szerelembe essenek a várossal. Ami azonban az egészet még hangulatosabbá teszi, az az, ahogyan itt az élet zajlik. A nem túl nagy város 17 negyedre oszlik, mindegyiknek saját temploma van, lakói borzasztóan büszkék származásukra, és elszántan készülnek az évente kétszer megrendezett lovas viadalra, a Palióra. A 14. századi gyökerekre visszavezethető verseny évről-évre rengeteg turistát vonz a városba, mégsem a cirkusz kedvéért csinálják az itt élők. Az esemény előtt a helyi újság az induló lovakról cikkezik, a városlakók büszkén hordják a nyakukban a negyedük címerével díszített kendőt, esténként pedig dobbal és zászlódobálással gyakorolnak a Palióhoz kapcsolódó díszmenetre.

 Federico Fellini, a világhírű olasz filmrendező a hetvenes években így nyilatkozott: "A sienai emberekben van valami nagyon különleges – az, ahogyan a városnegyedek versengése összekovácsolja őket. Az egész világ széthúz, de ők még tisztelik az évszázados hagyományokat. Ők az egyetlen ilyenek Olaszországban. Életkortól függetlenül, valamilyen rejtélyes szál fűzi össze a sienaiakat. Ez szép, nagyon szép!" Tényleg gyönyörű, nézzék meg, ha eddig még nem tették volna.

Hallstatt, Ausztria

Az 1994 óta a világörökség részét képező városka egy festői tó partján fekszik, magas hegyek ölelésében. Az elhelyezkedése is jócskán hozzájárul az időtlenség érzéséhez: girbe-gurba, erdőkön átvezető hegyi utakon közelíthető meg, az utolsó kilométereket pedig egy szűk alagútban kell megtenni. Amíg ez nem épült meg, Hallstatt jóformán minden oldalról megközelíthetetlen volt, anno még a császár is hajón jött ide a tó túloldaláról körülnézni.

 Néznivaló pedig volt bőven. Bár akkoriban a hegy oldalába épült tarka gótikus stílusú lakóházak, a falakra futtatott gyümölcsfák, Ausztria legszebb főtere vagy a sziklák közt lezúduló vízesés, és a tavon úszkáló hattyúcsapatok helyett - inkább az itt található sóbánya volt az érdeklődés középpontjában. A bánya egyébként múzeummá alakítva látogatható, különlegessége, hogy az egyes szinteket facsúszdák kötik össze.

A természeti környezeten és a mesebeli főtéren kívül a kisváros leghíresebb látnivalója a Mária mennybemenetele templom mellett, a temetőkertben álló csontház. Itt a temetőben el nem férő elhunytak mívesen festett koponyái sorakoznak. További részletekre kíváncsi? Itt olvashat tovább Hallstattról.

Bruges, Belgium

Bruges az idilli csatornák, díszletszerűen tökéletes középkori utcák, csokiboltok és hangulatos sörözők városa. Felfedezését érdemes a központban a Markton kezdeni. A hangulatos téren találjuk a Colin Farrell és Ralph Fiennes főszereplésével készült, parádés filmből, az In Bruges-ből – magyarul a borzalmas Erőszakik néven került forgalomba – ismert tornyot, a Belfry-t. A harangtoronyba 366 lépcsőfokot leküzdve juthatunk fel, bár aki látta a filmet, lehet, hogy kihagyná a dolgot.

 A Markttól a vonzóbbnál vonzóbb csokiboltokkal szegélyezett Breidelstraaton juthatunk a másik lenyűgöző térhez, a Burghoz. Itt a városháza díszes épülete, valamint a mellette található Szent Vér-bazilika érdemel említést. Innen a Blinde-Ezelstraaton, vagyis a Vak szamár utcán érdemes tovább sétálni, miközben a nagyszerű, aranyozott hidat csodáljuk a fejünk felett. Az utca a piactérhez vezet, ahonnan érdemes a Rozenhoedkai felé tovább indulni, és saját verzióban elkészíteni a klasszikus bruges-i képeslapfotókat. Néhány lépésnyire, a Dijver partján találja a 122 méter magas tornyával a város legmagasabb épületének számító Miasszonyunk-templomot.

 Bruges-ben az a legjobb, hogy nem csak a fent említett központi részeken őrizte meg egységes, középkori képét. Bármerre induljunk is, olyan, mintha a tökéletesen megőrzött múltba tennénk sétát. A kis kanyargós utcáknak és apró kapualjaknak pláne kár ellenállni, a legtöbb csodás kis belső udvarokat rejt – ahol aztán tényleg olyan, mintha megállt volna az idő. A folyamatosan nyüzsgő központtól akár csak pár utcányit is eltávolodva napközben olyan kihalt a város, mintha egy díszletben sétálna az ember.

 Penang, Malajzia

Az építészetéről és konyhájáról híres Penang szigete a Maláj-félsziget északnyugati részén található. A legnagyobb város, George Town 2008 júliusában világörökségi státuszt kapott egyedülálló építészete miatt. Az óvárosban a kínai, a maláj, az indiai és a nyugati kultúra keveredik, a térségben sehol máshol nem találni hozzá foghatót

 George Townt 1786. augusztus 11-én alapította Francis Light, a Brit Kelet-Indiai társaság kereskedője, az 1800-as évek elejére pedig már tizenkétezres populációval büszkélkedő nagyvárossá fejlődött. A századfordulóra George Town egyszerre mutatta a tradicionális kínai, és a modern, európai jellegű kereskedelmi központ képét. A város ma is ugyanilyen sokarcú: az indiai negyed tarka házai és utcai kifőzdéi szöges ellentétben állnak a gazdag kínai kereskedők házaival, vagy éppen a hófehér, gyarmati időket idéző középületekkel és part menti villákkal.

Látogatásunkat érdemes egy kis indiai negyedbeli bolyongással kezdeni, majd látogassunk el a Khoo Kongsiba, a kínai Khoo-klán fényűző szálláshelyére. Ha az ember nem tudná, hogy az épületnek lakófunkciója volt, azt gondolná, nem mással, mint egy hatalmas, gazdagon díszített szentéllyel van dolga. Innen a Blue Mansion, vagyis a kék udvarház negyed óra alatt gyalogosan megközelíthető. Az indigókék lakóházat az 1880-as évek környékén egy gazdag kínai kereskedő építtette, tradicionális kínai építészeti jegyeket éppúgy hordoz magán, mint art nouveau hatásokat. A ház jelenleg privát rezidenciaként funkcionál, de van benne egy 16 szobás szálló, és pár szobát a turisták is megnézhetnek.

 Végezetül az időutazás kimaxolása érdekében pattanjunk fel egyre a csicsásabbnál csicsásabbra dekorált riksák közül! Ha út közben megéheznénk vagy megszomjaznánk, a sofőrünk szívesen megvárja, míg beugrunk egy falatért. Ez már csak azért sem rossz ötlet, mert Penangon lehet a legfinomabbakat enni egész Malajziában. A hosszú városnézés után jól esik csobbanni egyet: ehhez a legjobb a népszerű Batu Ferringhi felé venni az irányt, ahol egymást érik a parti hotelek és bárok. Bár a 2004-es nagy cunaminak ez a partszakasz is áldozatul esett, szerencsére ma már alig emlékeztet valami az akkori pusztításra.