Szubjektív válogatásunkban az önkényes, egyéni ízlés mellett fontos szempont volt az is, hogy olyan filmek kerüljenek fel listánkra, amelyek nagyon jól megfogják az angol életérzés lényegét. A fekete humort, a kötelező teázást, a klubok és pubok világát, a zöldellő parkok és lankás tájak szépségét, az egyes történelmi korszakok báját és ellentmondásait. Vannak lassan pergő drámák és könnyesre röhögős vígjátékok is a sorban, amely most csak azért ilyen rövid, mert egyszerűen nincs több hely a cikkben. A keksz a teához bekészítve? Dőljenek hátra, és élvezzék az utazást az angol főrendek, átlagemberek és művészek világába!
Majd a komornyik
Jeeves és Wooster néven futott az angoloknál a sorozat, melynek alapjául P.G. Wodehouse fanyar humorú történetei szolgáltak. A könyvek olyanok, hogy egyiket sem lehet fülig érő vigyor nélkül végigolvasni, és bár a filmekből hiányzik az a fajta nyelvi humor, amely az írott szövegben él igazán, a főszeplő enyhén gyengeelméjű Bertie Wooster (Hugh Laurie) és komornyikja, az éles eszű Jeeves (Stephen Fry) kettőse verhetetlen.
A sztorikban feltűnik az angol klubok hangulata – némileg kifordított, bohém formában élik világukat a fiatalok a Parazita Klubban -, a dologtalan ifjú főrendek gyakran hülyeségekkel töltött mindennapjai, és a 20-as, 30-as évek gondtalan Angliájának előkelő hétköznapjai a fogadásoktól, a kerti mulatságokon át a városi pörgésig.
A királynő
A szerep, amiért a ragyogó Helen Mirren többek között Oscar-díjat is kapott, egy erősen vitatott időszak ellentmondásait próbálja megmagyarázni. 1997-ben, nem sokkal azután, hogy Tony Blair lett az angol miniszterelnök, II. Erzsébet királynőt azzal a hírrel ébresztik az éjszaka közepén, hogy korábbi menye, Diana, walesi hercegné autóbalesetet szenvedett.
A megrázó haláleset után az ország és az egész világ is gyászba borul, mindenki kifejezi részvétét és fájdalmát. Tony Blair „a nép hercegnőjének" nevezi Dianát, a Buckingham-palota azonban, pontosabban a királynő néma marad. Hallgatását a közvélemény nem érti, a királyi család sokat veszít népszerűségéből. A film az értékek, elvek, tradíciók és a változó idők ütközéséről szól, és nem utolsósorban bepillantást enged az angol királyi család életébe is.
Csengetett, Mylord?
Ha valaki totálisan ki akarja kapcsolni az agyát, nevetni szeretne, és bejön neki a két háború közötti angol bohémság, annak nagyon fog tetszeni a sorozat. 1927-ben járunk, a gazdag londoni Meldrum családban pedig két szolgáló helye is megüresedik. A házhoz érkezik Stokes, az új komornyik, aki szobalánynak titokban a saját lányát, a csúnya és kissé ostoba Ivy-t veszi fel. A sorozat nagyon vicces, a drámai helyzetekből is humorforrás lesz, miközben a történetek két szálon, vagyis „fent" az úri családnál, és „lent", pontosabban leginkább a konyhában játszódnak.
A cselédség és a gazdag társaság élete időnként szinte kibogozhatatlanul összegabalyodik, de ezért bőven tesznek is mindkét oldalon. Többek között a fiatal úri kisasszony, aki flörtöl a nagyképű, ám reménytelenül szerelmes lakájjal, vagy a lord öccse, aki bemászik éjjel a szobalányok ablakán, meg persze az idősebb úri lány, aki leszbikusként már első este rákacsint a világból szinte semmit nem értő Ivy-ra.
Howard's End – Szellem a házban
Az E. M. Forster regényéből készült filmben a XX. század eleji Anglia konvenciókkal áthatott levegője az, amitől nagyon angollá válik a film. Akit vonzanak a kor apró külsőségei, a londoni és vidéki angol házak belső részletei, a ruhák, a teázások megjelenítése, az imádni fogja a filmet. A cím maga egy kisebb ház neve, mely bár nem különösebben értékes, mégis ekörül bonyolódik egy család élete: a keményvonalas Henry Wilcox (Sir Anthony Hopkins), második felesége, a művészetkedvelő Margaret Schlegel (Emma Thompson) és annak húga, a nyitott szellemiségű Helen (Helena Bonham Carter) valamilyen módon a saját útjukat keresik, ám szabadnak lenni ebben a korban és ilyen kötöttségek között szinte lehetetlen.
A film bemutatásakor rengeteg díjat és jelölést begyűjtött; többek között Emma Thompson Oscar-díjat kapott alakításáért a legjobb női főszereplő kategóriában, de jelölték legjobb női mellékszereplőként Vanessa Redgrave-et is, aki Mr. Vilcox első feleségét játszotta.
Értelem és érzelem
Vagy inkább a Büszkeség és balítélet? Jane Austin csodálatos klasszikusait nagyon könnyű még mindig szeretni, és választani sem egyszerű a regények, illetve a filmes feldolgozások között. A Büszkeség és balítélet kapcsán egy örök, fel nem oldható vita is van arról, hogy vajon a sorozat, pontosabban az abban szereplő Colin Firth, vagy a filmes feldolgozásban megjelenő Matthew Macfadyen alakította-e jobban az enyhén arrogáns, ám végtelenül romantikus Mr. Darcyt.
Mindkét említett történet a 18. század végi Angliában játszódik, kisnemesek és arisztokraták otthonaiban. A cselekmények szálát érzelmek, osztálykülönbségek és félreértések kuszálják össze, hogy a filmek végére újra napsugaras legyen a világ – mi pedig olvadunk a gyönyörűségtől a virággal futatott kisnemesi téglaházak, ragyogó báltermek és a lágy selymekből vagy könnyű vászonból készült ruhák látványától.
Napok romjai
A filmnek, a Howard's Endhez hasonlóan James Ivory volt a rendezője és Ismail Merchant a producere. Melankolikus film a Napok romjai, tele elszalasztott lehetőségekkel, bűntudattal és némi szomorúsággal, a film azonban nem válik nyomasztóvá vagy unalmassá. A két világháború között, illetve a II. világháború után egy vidéki főnemesi kastélyban, Darlington Hallban játszódik a történet, melynek középpontjában Stevens (Sir Anthony Hopkins) a komornyik, illetve Miss Kenton (Emma Thompson) a házvezetőnő kapcsolata áll.
A komornyik életében a szolgálat az első, esetlenségét szigorúsággal leplezi, és hagyja elmenni maga mellett az igaz szerelmet. Lord Darlington is egyfajta áldozat, aki a háború előtt egy ideig szimpatizál a nácikkal, majd belátja tévedését, ám addigra kiveti a társadalom, ő pedig depressziósan és magányosan hal meg. Bár összefoglalva a történet egy végtelenül lehangoló angol drámának tűnik, valójában nagyon finoman adagolt lélek- és korrajz, és tökéletes választás egy esős vasárnap délutánra.
Sztárom a párom
Akárcsak a Jeeves és Wooster esetében itt is sokkal találóbb az angol cím, mely roppant egyszerűen: Notting Hill. Ez a londoni negyed manapság elsősorban takaros, színes házsorairól híres, főleg az Instagram-hívők körében, de a Hugh Grant és Julia Roberts főszereplésével készült romantikus vígjátékban is fontos szerepet kap a városrész. A Hugh Grant által játszott William Thacker kis könyvesboltjába egy nap egy világhírű színésznő, Anna Scott (Julia Roberts) téved be, és ezzel elindulnak a happy end felé sodródó események. A forgatás elsősorban a Portobello Road-on zajlott, de a művészien kaotikus, nagyon londoni érzéshez hozzáadnak az utcaképek, a Savoy, vagy akár a zárójelenetben szereplő jellegzetes angol helyszín, egy smaragdzöld füvű, városi park is.
És még egy adalék: ha valaki szereti ezt a filmet, akkor egészen biztosan tetszeni fog neki a forgatókönyvet jegyző Richard Curtis ma már klasszikusnak számító, többi filmje is, például a Négy esküvő és egy temetés, illetve az Igazából szerelem is – de ezekről talán nem is kell bővebben írnunk.
Poirot
Semmiképp nem szerettünk volna válogatni az epizódok közül, de azt rögtön az elején leszögeznénk, hogy ez a David Suchet-féle verzió, aki filmen az összes történetben eljátszotta Hercule Poirot szerepét. A sorozat nagyon szépen össze van rakva, Suchet tökéletesen hozza a Belgiumból emigrált, nárcisztikus, ám zseniális belga detektív alakját. A történetek nagyrészt a két világháború közötti Angliában játszódnak, egyrészt Poirot londoni otthonában, másrészt olyan vidéki helyszíneken, ahol az egyes bűntények történnek.
Ennek köszönhetően fantasztikus tárháza a csodálatosan fényképezett angol tájaknak, falvaknak és kastélyoknak, a szereplők pedig járnak korabeli éttermekben, főúri rezidenciákban, magániskolában, elegáns hotelekben, színházakban és még hosszan sorolhatnánk a jellegzetes helyszíneket.
Szoba kilátással
Még egy Merchant-Ivory produkció, mely szintén E.M. Forster-feldolgozás. Igazi romantikus film, félreértésekkel, büszkeséggel, szenvedélyes csókokkal és némi prüdériával fűszerezve. Ez utóbbi különösen viccessé válik az előzőek fényében, és ez az ellenpontozás nagyon jót tesz a történetnek, mely Olaszországban kezdődik és a vidéki Angliában folytatódik. Helena Bonham Carter még elképesztően fiatal – 19 éves volt a film forgatásakor –, de korunk egyik legzseniálisabb színésze, Daniel Day-Lewis is még csak a húszas éveiben járt, amikor az érzelemmentes vőlegényt eljátszotta.
Van egy pici bonyodalom, egy szerelmi háromszög, meg néhány nagyszerű színész ráadásként, többek között Maggie Smith, Judi Dench, Denholm Elliott és Julian Sands. A film humorát és könnyedségét nem párbeszédei vagy sztorija, hanem a lágy hangulata adja, melyet időnként helyzetkomikummal ráznak fel. Mint például abban a jelenetben, ahol két ifjú és a lelkész meztelenül, ordítva és egymást heccelve fürdik egy erdei tóban, mikor a csipkés napernyős úrihölgyek és sétapálcás kísérőjük a helyszínre tévednek...
Miss Potter
Beatrix Potter életrajzi filmje a XIX. század végének és a XX. század elejének Angliájában játszódik. A ma már világhírű gyerekkönyv szerző szerepében Renée Zellweger látható, szerelmét és kiadóját Ewan McGregor, míg annak odaadó húgát Emily Watson játssza. A gazdag családból származó Miss Potter saját jogán is vagyonossá válik, amikor könyveit megismerik és megszeretik az olvasók, ám mikor a legboldogabb lehetne, magánéletében éppen akkor éri a legnagyobb trauma.
A kifinomult londoni életet egy szabadabb világra, és a fővárostól távol eső, szinte vad Lake District-re cseréli le, ahol a természet és új ismeretségek segítenek megtalálni lelki békéjét. A film helyszíntől függetlenül végig megőrzi derűs báját, és valami olyan hangulatot kölcsönöz neki, ami egyszerre finom és törékeny, akár egy festett porceláncsésze – mindeközben duzzad az alkotóerőtől, akárcsak Beatrix Potter pasztellszínű képekkel illusztrált, apró kalandokkal teli könyvei.