A szerelem a legjobb kalóriaégető, de csak az elején!

    Valentin-nap alkalmából sok szó esik az afrodiziákumokról, a tökéletes romantikus vacsora titkairól, idén azonban egészen más szempontból közelítjük meg a témát. Mégpedig a kilók oldaláról. Például törvényszerű-e, hogy a szerelmes párok belehíznak a boldogságba? El lehet ezt egyáltalán kerülni? És a bánatevéssel mi a helyzet? A dietetikus szerint ebben legalább annyi szerepe van a tudatos hozzáállásnak, mint az idő múlásának.

    A szerelem égeti a kalóriákat – kezdetben!

    Mindenki, aki volt már valaha szerelmes, az átérezte a kezdeti zsongást, borzongást, a pillangók remegését a gyomorban, és az erősebb szívdobbanásokat a szíve választottjának látványa esetén. Ebben a lelkileg intenzív időszakban szinte olvadnak le rólunk a kilók - már ha van honnan -, mert szinte enni is elfelejtünk. Ráadásul ekkor még nagyobb a motivációnk arra, hogy jól együnk és eleget mozogjunk, hiszen minél jobban szeretnénk imponálni a szerelmünknek. A testünk ilyenkor egy kicsit még jobban rásegít: feszesebbek, ragyogóbbak vagyunk, mint bármikor máskor. Bárcsak így lenne ez mindig.

    Forrás: StockSnap / Pixabay

    Ezt követően azonban egy kis időre érdemes elrejteni a mérleget és talán a tükröt is. Jönnek az éjszakába nyúló beszélgetések, a közös vacsorák, iszogatások, eszegetések, piknikek, az édes kis meglepetések, a közös főzőcskézések, az ágyba hozott reggelik (habos kakaóval...), és idővel a közös mozizások után a bekuckózós estéken a popcorn mellett a házhoz rendelt pizza is sorra kerül. Ilyenkor egy kicsit bele is pihenhetünk a boldogságba, a célszemélyt elértük. Innentől már nem úgy pörög az anyagcsere, mert már nincs akkora feszültség, hogy esetleg lemaradunk, vagy más lesz a befutó. Ráadásul az edzés utáni kedvünk is csökkenhet, hiszen lesz jobb programunk helyette.

    Boldogan=kerekebben?

    Aztán szépen lassan megindul a kikerekedés – ideálisabb esetben ez is párosan történik, és nem csak az egyik fél hurkái kezdenek sokasodni. A nők magyarázhatják, hogy a pocak mackósan szerethető, a férfiak pedig hivatkozhatnak arra, hogy szeretik, ha van mit fogni a másikon. Így kezdetben nem is annyira tűnik fel egy kis plusz, hiszen olyan imádnivaló a másik. Amíg ez így van, és senkit nem zavar se a magán, se a másikon érzékelhető változás, nincs baj. 

    Érdekes tény, hogy Valentin-nap alkalmából csak az Egyesült Államokban mintegy 25 millió tonna csokoládét adnak el, pl. 2017-ben az USA-ban 1,7 billió dollárt költöttek a szerelmesek édességekre és csokoládéra Valentin-nap alkalmából. Rendben, hogy ez odaát van, de mint tudjuk, a legtöbb trend onnan érkezik hozzánk is.

    Akkor most fogyjunk együtt?

    Inkább készüljünk fel előre: várható egy kis hízás, még egy átlagon felül sportos pár esetében is. Persze, jó, ha ezt a változást még időben észrevesszük. Néhány kilót könnyedén le lehet mozogni egy kis lepedőakrobatikával, közös sétákkal, kirándulással, tánccal vagy sporttal. És mire idáig jutunk, a másik megbántása nélkül is meg tudjuk beszélni, hogy holnaptól nem a cukrászdában randizunk, a hétvégi filmes maraton helyett pedig inkább sétálunk egyet a napsütésben. Elvégre szeretnénk még jó sokáig egészségesek maradni, és sok közös programot, élményt átélni.

    Forrás: monika1607 / Pixabay

    A közös fogyás helyett inkább az egészség, fittség, vitalitás (több szex...) lebegjen a szemünk előtt, és ne csak a kilókat számoljuk, az ugyanis becsapós lehet. Kipróbálhatunk új, kevésbé nehéz, zsíros ételeket és éttermeket, megtanulhatunk együtt pizzát sütni (teljes kiőrlésű liszttel, soványabb sajttal, több zöldséggel), beiratkozhatunk egy főzőtanfolyamra, ahol új fogásokat leshetünk el profiktól (azért lehetőleg ne macaronkészítésre menjünk). A közös evés élvezetét nem kell veszni hagyni, de a tudatosság már fél siker.

    Jutalmazzuk meg egymást, ha nem kerül nassolnivaló, édesség a kosárba, a jutalom persze ne étel legyen! Azzal is motiválhatjuk magunkat, hogy ha sikerül - kellően széles időtartam alatt - leadni a felesleget, akkor elutazunk valahova kettesben.

    A szakítás is hizlal!

    Ha már szerelem, beszélnünk kell arról is, hogy idővel (ez jó esetben hosszú és boldog éveket jelent) elmúlik a kezdeti lángolás. Nem törvényszerű, hogy ez rögtön szakítással járjon, de nem elkerülhetetlen, ha a két fél egymás iránti szeretete nem éli túl a szürke hétköznapokat. Persze, a szakítás nemcsak emiatt következhet be, de az ekkor érzett szomorúság, magányosság, keserűség könnyen vezethet akár hízáshoz is. 

    Forrás: Dragana Gordic /Shutterstock

    A klasszikus filmjelenetek közé tartozik a síró nő (valamiért férfi szereplővel ez nem olyan ismert), aki szerelmi bánatában rögtön egy vödörnyi fagylalttal, jégkrémmel, esetleg nagy adag csokoládéval vigasztalódik. A férfi verzióban sörös és pizzás dobozok hevernek szanaszét a temérdek chipses zacskó mellett. Jó esetben ez a bánatevés nem tart sokáig, így nem vezet jelentős hízáshoz. Ellenben az így felszedett zsírréteg még inkább taccsra vágja az amúgy is sérült lelket. Persze, innen szép győzni!

    Ehhez azonban idő kell. Ahhoz is, hogy az illető lezárja, elgyászolja a kapcsolatát, képes legyen újra odafigyelni az étrendjére, és újrakezdeni vagy elkezdeni a rendszeres testmozgást. Így a korábbi alak visszanyerhető, nem ritkán pedig egy sokkal fittebb test is elérhető!

    És van, amikor a lélekkel együtt koplal a test

    Ugyanis ismert a fentiek ellenkezője is: amikor a szakítás, az érzelmi krízis étvágytalansággal, és ezt követő fogyással jár. Mivel a többség inkább az első csoportba tartozik, gyakran irigyli a fogyásra hajlamosakat, akiknél a szakítás az érzelmi evés helyett az érzelmi koplalással jár együtt. De higgyék el, az sem kellemes, ha napokig, esetleg hetekig legfeljebb pár falat étel megy le az ember torkán, és nem kívánt mértékben történik a fogyás, a lelki mellett a testi legyengülés. Ez a fajta anorexia persze még nem kóros, de azért a közvetlen környezet támogatása, közös evések, kínálás (csak óvatosan) nagyban segíthet a rosszullétek elkerülésében.

    Forrás: Ben_Kerckx / Pixabay

    Abban az esetben, ha a túlzott evési kényszer vagy a nem szűnő étvágytalanság, koplalás már olyan méreteket ölt, amely az egészséget rövid és hosszú távon is veszélyezteti, érdemes szaksegítséget (orvos, pszichológus) igénybe venni, aki segíthet a testi és lelki problémák megoldásában. Lám, az evés és a lélek, de még a szív is, össze van kötve – nem is kicsit.

    Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.

    Szóljon hozzá
    0 hozzászólás
    Ha tetszett a cikk, kattintson a Tetszik gombra, legfrissebb ajánlatainkért pedig iratkozzon fel hírlevelünkre!

    Utazzon!
    Az oldalról ajánljuk!