A hétvégén érkezik az év legnagyobb csillaghullása, le ne maradj róla!

A Perseidák meteorraj minden évben meglátogat minket, és most ismét közeleg az éjszaka, amikor a legtöbb hullócsillagot láthatjuk az égen. A Svábhegyi Csillagvizsgáló cikke szerint augusztus 13-án hajnalban számítsunk a maximumra, ekkor ugyanis a Föld tengely körüli forgása éppen „ráfekszik" a Nap körüli keringés irányára, a sebességek összeadódása miatt a hullócsillagok hozzánk viszonyítva nagyobb lendülettel „csapódnak be" légkörünkbe, több és fényesebb jelenséget okozva. Az ideális megfigyelési éjszaka tehát 12-e és 13-a fordulója, de 1-1 nappal korábban és később is érdemes kimenni az ég alá.

PerseidákForrás: SEFAG Zrt.

De mi okozza a fenséges égi játékot?

A Perseidák meteorraj, mint gyakorlatilag minden meteorraj, egy szülőüstökösből levált törmelék és pordarabok összessége. Hogyan kell ezt elképzelnünk? A Naprendszerben számtalan fagyott gázokból és porból álló porózus objektum, ún. üstökös kering. Ezek általában a Naptól igen messze, az űr miénknél sokkal hidegebb és sötétebb részeiben tartózkodnak, de elnyúlt ellipszis alakú pályáik miatt időnként megközelítik központi csillagunkat. Ilyenkor felmelegszenek, a fagyott gázok szublimálnak (szilárd halmazállapotúból légneművé válnak) és „ködbe borítják" a szülőégitestet, ezt a ködösséget nevezzük az üstökös kómájának. A felszökő gázok a folyamat során természetesen nem kevés port is magukkal visznek, amiből kialakul az üstökös látványos csóvája.

PerszeidákForrás: Facebook/Egy hét a csillagok alatt

Ezek a porcsóvák lemaradnak az üstökösmag mögött, és „beszennyezik" annak pályáját, egyfajta kozmikus ujjlenyomatot hagyva maguk mögött. Ha bolygónk éppen belefut egy ilyen csóvamaradványba, akkor a hajszálnyi szemcséktől a homokszemnyiig terjedő skálán mozgó törmelék egy része bizony belép a légkörünkbe; ott felizzik és látványos fényjelenségek közepette megsemmisül: ezek a meteorok, más néven hullócsillagok.

Tippek a megfigyeléshez

A meteormegfigyeléshez semmilyen eszköz nem szükségeltetik, az emberi szem elég, sőt optimális. Célszerű azonban minél sötétebb helyszínt választanunk, ugyanis a fényszennyezés – a világosabb égi háttér – elnyomja a halványabb hullócsillagok fényét. Akinek van binokulárja vagy távcsöve, az azért kis nagyításon, nagy látómezővel természetesen bekészítheti maga mellé.

Az optimális megfigyelési módszerhez szükségünk van réteges, meleg ruhára, pokrócra és egy jó kilátású rétre-tisztásra, de adott esetben egy kert is megfelel, ha nincs túl sok zavaró tényező. Lámpák, kerti fények stb. zavaró hatását érdemes csökkenteni a megfigyelési helyszín kiválasztásánál.
A pokrócot kiterítjük, ráfekszünk, fejünket pedig úgy fordítjuk, hogy az égbolt minél nagyobb hányadát egyszerre belássuk (ebbe a szemünk sarkából éppen csak észlelt égboltfoltok is beleszámolandók).

CsillaghullásForrás: Shutterstock/Take Photo

A maximumra 13-án hajnalban számítsunk, ekkor ugyanis a Föld tengely körüli forgása éppen „ráfekszik" a Nap körüli keringés irányára, a sebességek összeadódása miatt a hullócsillagok hozzánk viszonyítva nagyobb lendülettel „csapódnak be" légkörünkbe, több és fényesebb jelenséget okozva.
Az ideális megfigyelési éjszaka tehát 12-e és 13-a fordulója, de 1-1 nappal korábban és később is érdemes kimenni az ég alá.

Forrás: Svábhegyi Csillagvizsgáló

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek