A világ azon részein, ahol gasztronómiai megszállottságról beszélhetünk, az új éttermek szinte gombamód szaporodnak, és majdnem olyan gyorsan el is tűnnek. Mert ha már eleve úgy jönnek létre, hogy valami rés van a koncepción, akkor nem hogy évtizedekig, de pár hónapig sem bírnak talpon maradni. Ennek ellenére számos olyan régi éttermet találni a világban, melyek kiállták az idő próbáját, és még ma is vonzzák a vendégeket. Az alábbiakban olyan helyeket gyűjtöttünk össze, amelyeknek valamiért izgalmas a múltja, bekerültek a rekordok könyvébe, vagy ahol egy különleges alapanyagot vezettek be fogásaik tökéletesítésére.
Madrid büszkesége, a Sobrino de Botin
Bár ennél az étteremnél sokkal régebben alapított vendéglátóhelyek is szerepelnek a listán, a Sobrino de Botin mégis büszkén viselheti a világ legrégibb étterme címet, amellyel a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. Az 1725-ös alapítása óta ugyanabban az épületben található, mindig étteremként üzemelt, és a 18. század óta szinte semmit nem változtattak az eredeti berendezésén.
Az eredetileg Casa Botin nevet viselő éttermet egy francia szakács, Jean Botin és osztrák felesége nyitotta meg. A házaspárnak soha nem született gyermeke, így az étterem tulajdonjoga Botin feleségének unokaöccsére szállt, aki Sobrino de Botin névre keresztelte át a helyet, mivel a sobrino magyarul unokaöccsöt jelent.
Az éttermet a Forbes magazin a világ 10 legjobb klasszikus étterme közé sorolta, elősorban két különleges és tradicionális étele, a kasztíliai stílusban sült szopós malac és a sült bárány miatt. Ezek még ma is úgy készülnek, mint régen, amikor az étterem azon alapanyagokból dolgozott, amit a vendégek hoztak a konyhára.
A Casa Botin érdekessége még, hogy szinte egy időben fejlődött és alakult Madrid városával, hiszen az épületet 1590-ben említik először az iratok, alig 30 évvel azt követően, hogy II. Fülöp kinevezte volna a királyság fővárosának. Így ha ide foglalunk asztalt a jövőben, akkor Madrid történelme is ott ül majd mellettünk az asztalnál olyan halhatatlan színészek, énekesek, kémek és írók emlékével együtt, mint Ernest Hemingway vagy Dona Francisca Juárez.
A Rhode Island-i taverna, amit bíróságként is használtak
Az 1673-ban megnyitott White Horse (Fehér ló) Taverna is érdekes múlttal dicsekedhet. A tavernának otthont adó épületet 1652-ben építették, majd 1673-ban kibővítették és megnyitották fogadóként is. Mivel az épület mérete igen nagy, amikor a szükség úgy kívánta, bíróságként, városházaként és a Rhode Island-i Közgyűlések találkozóhelyeként is használták.
Amikor nem működhetett tavernaként, az amerikai függetlenségi háború idején brit és amerikai katonákat szállásoltak el benne. Több éves használat, aztán a teljes elhanyagolás után az épületet 1954-ben a Van Beuren család adományából felújították, és 1957-ben megnyitották benne a White Horse Tavernát. Sokan Amerika legöregebb éttermeként tartják számon. A Facebook-fotók viszont arról tanúskodnak, hogy a séf és az ételek nagyon megfelelnek a korízlésnek.
Torino legöregebb étterme is megéri a pénzét
A Porto di Savona Torino egyik legrégebbi étterme, amelyet 1863-ban nyitottak meg, amikor a város még mindig az ország fővárosa volt. Az étterem megtartotta klasszikus megjelenésének nagy részét és számos korabeli építészeti részletét.
Az étterem stílusához passzoló, letisztult étlapról, amihez tartozik egy kihajtogatható történelmi áttekintés is a vendéglátóhelyről, különféle házi tésztákat, fritto misto tálakat, sonkaválogatást, sült húsokat és szezonális, illetre regionális ételeket választhatunk.
A Piazza Vittorio árkádsorai alatt található étterem már a megnyitásakor igen kedvelt volt, mivel innen a tér melletti kikötőből indultak a futárok Liguria és Savona irányába a friss árukért, és ide is tértek vissza megfáradtan, hogy aztán este egyenek egy jót. Az éttermet ma is a 19. századi légkör jellemzi, a konyhában kézzel vágják a friss tésztát, a fritto misto tálak mellé pedig a legjobb vörösborok érkeznek.
Los Angeles mártogatott szendvicse, amit mindenki magáénak vall
A következő étterem nem a legöregebb, és nem állított fel semmilyen rekordot, de a tulajdonosa magáénak vallja Los Angeles híres French Dip nevű szendvicsének feltalálását, ráadásul alakulásának története is megéri, hogy megemlítsük.
A Phillipe The Original nevű étterem 1908-ban nyitott meg, és a tulajdonos Philippe Mathieu azt állítja, hogy ő találta fel a hússzaftba (jus) mártott szendvicset, mikor 1918-ban véletlenül beleejtette az elkészült húsos baguettet a félre tett sülthús szaftba. A vendég pedig ahelyett, hogy mérgelődött volna, úgy, ahogy volt, szaftosan is elfogadta az ételt. Végül a "baleset" olyan jól sikerült, hogy a vendég másnap visszament még egy ugyanolyan szaftos szendvicsért.
A French Dip márkanév pedig a tulajdonos francia származásából és a mártogatás szóból alakult ki. Persze, valójában senki sem tudja, ki találta fel ezt a szaftos és kalóriadús szendvicset, az viszont biztos, hogy Los Angelesben, sőt, már itthon is, főleg a food truck-eseményeken megőrülnek érte a gasztrokalandorok.
A forrásvizes hajdinatészta otthona
A Honke Owariya 1465-ben alakult, és nem kifőzdeként indult, hanem japán édességeket, főleg rizssüteményeket készített. Később az Owari régióból (Nagoya) Kiotóba költözött, ahol soba rizs süteményeikkel váltak ismerté. A tulajdonos és családja végül 1700 körül kezdett el soba tésztát gyártani, a Honke Owariya üzletet pedig úgy ismerte meg Japán és a világ, mint Kiotó legrégebbi soba tészta boltja és kifőzdéje.
A Honke Owariya úgy véli, hogy híres hajdinalisztből készülő tésztájának titka a Hokkaido vidékéről származó remek minőségű lisztben, és Kiotó forrásvizeinek különleges ízében rejlik.
Salzburg apátsági étterme büszke a korára
A Szent Péter Apátság falai között található St. Peter Stiftskulinariumot a világ legrégibb éttermeként tartják számon. A helyet állítólag egy angol tudós említette először 803-ban, amikor Nagy Károly császárt és Arno salzburgi püspököt szolgálta.
Bár az épület több felújításon is átesett már, egykori étkezőtermei még mindig állnak, mivel az apátság eredeti szerkezetével szomszédos kősziklákba vésték azokat. Békeidőben a St. Peter Stiftskulinariumban Mozart-vacsorakoncerteket tartanak a barokk teremben, ahol általában hat zenész és két énekes muzsikál korhű viseletben. Ezekre az estékre mindig jó előre asztalt kell foglalni.