Kevés aktuálisabb témát találunk manapság ennél. Hiszen alig lehet valamit szűk körben vagy nagy publikum előtt mondani, ami ne szólna valamiképpen a nemekről, legfőképpen a nemek harcáról. Az egyenlőségről, vagyis a máig fennálló egyenlőtlenségről; hogy ne lenne valaki számára megbélyegző, testszégyenítő, vagy ne kapnánk meg érte a vádat, hogy a gondolatainkat a (tetszőlegesen választható a jelző, széles a skála) a feminizmus, machoizmus, hímsovinizmus járja át. Egy szóval a gender téma így vagy úgy, de mindenkit érint, jobban, mint valaha. És ha a kedves olvasó most azon tanakodna, vajon mindezen fogalmaknak mi köze van a táplálkozáshoz, elárulom: nagyon is sok.

Az evés önmagában egy olyan cselekedet, aminek számos aspektusa megfeleltethető valamilyen nemekkel, szexualitással kapcsolatos dolognak. Ne legyünk prűdek! Már önmagában a banánevés, fagylaltozás is felérhet egy előjátékkal – még hogy az evés ne lenne szexi? Hát, hogyne! Elvégre randevú alkalmával is (legalábbis az illem és a jóízlés alapján) vacsorával kezdünk (kimondva, kimondatlanul már előre a „desszert" után vágyakozva).

Egyrészt éhesen kevésbé tudnánk a másikra koncentrálni, no meg kell valami apropó is, ami közben kellemesen beszélgethetünk, ismerkedhetünk. Másrészt a látvány, az illatok, a hangok (nyammog, szürcsöl, csámcsog-e a másik), a rágás, harapás, nyelés, ízlelés mind szorosan köthető ahhoz a képhez, amit az agyunk a másikról kialakít. Nem verbális jelleggel, mert természetesen az is számít, hogy mit mond, hogyan viselkedik a másik, sőt, akár az is, hogy éppenséggel mit rendelt! No, kérem, itt pedig máris odajutottunk, hogy van-e „neme" az ételeknek, vannak-e olyan ételek, esetleg italok, amelyek jobban illenek a nőkhöz vagy éppen a férfiakhoz. A válaszig engedjenek meg nekem némi eszmefuttatást. 

Mit tekintünk nőiesnek, férfiasnak?

Érdemes kicsit elmélyedni abban, hogy vajon ma, 2020-ban mennyire tiszta és élesen elkülönülő fogalom az, hogy valami nőies vagy férfias. Hiszen pont azt a kort éljük, annak minden előnyével és néha hátrányával, hogy ezek a határok kezdenek összeolvadni, szertefoszlani. Ma már minden és mindennek az ellenkezője is igaz lehet, együtt és egyszerre.

Na, de ha a hőskort vesszük alapul, akkor (és ez némileg szubjektív, nem tudományos felsorolás, csak a sokéves tapasztalatom) a nőies jelző mögé felsorakozhatnak a következők: lágy, puha, anyai, befogadó, empatikus, gondoskodó, intuitív, termékeny, teremtő, változékony, tápláló, érzelmes... A férfias listára pedig ezeket írhatnám: kemény, erős, harcias, védelmező, agresszív, izmos, alkotó, teremtő, kreatív, határozott, szilárd, megfontolt...

Még hosszan sorolhatnám az egyszer ide, másszor oda, vagy éppen mindkét helyre is sorolható jelzőket, tulajdonságokat. A kulcs abban van, hogy igenis vannak átfedések, hiszen nemcsak a jin-jangszerűen ellentétes, egymást kiegészítő dolgok lehetnek férfiasak vagy nőiesek, hanem egyszerre mindkét térfélre is tartozhatnak. Így például a védelmezés, törődés, alkotás, kreativitás mindkét nemre érvényes lehet egyszerre.

A legtöbb ilyen jelzőnek a történelmi gyökere odavezethető vissza, és ezzel már újra visszakanyarodunk az evéshez, hogy a kezdetek kezdetén még élesen elkülönült a férfi és a női minőség: a férfiak vadásztak, öltek, fenntartották és védelmezték a családot, közösséget, a nők őrizték a tüzet, gyűjtögettek, vigyáztak a gyerekekre és idősekre. Ezért is lehet a hús például férfiasabb étek, míg a magvak, bogyók inkább nőiesebb. Ez okolható számos, máig is ható prekoncepcióért.

Más testfelépítés, némileg eltérő tápanyagigény

Persze az ősi életforma mellett, vagy éppen ahhoz illeszkedve a nők és a férfiak étrendje azért iskülönbözik, mert mások a fizikai szükségleteik, igényeik. A férfi test nagyobb izomtömeggel, míg a női nagyobb zsírtömeggel bír, részben anatómiai, részben hormonális különbségek miatt. A női test befogad, majd kihord és megszül egy (vagy több) gyermeket, és ez másfajta testösszetételt is igényel, mint például a vadállatok leölése, később a háziállatok gondozása. Nem véletlen az sem, hogy a milói Vénusz, és nem egy csontsovány, anorexiás testalkatú szobor számít a termékenység mintaképének.

Az is igaz, hogy manapság már az ősi munkamegosztás nem teljesen állja meg a helyét, nők is lehetnek díjbirkózók, katonák, fizikai munkások, cipelhetnek nagy terheket, és a férfiak is végeznek házimunkát, nevelnek gyereket, dolgoznak a divatiparban, lehetnek akár óvónők is...

Erre is gondoltam akkor, amikor arra utaltam, hogy a korábbi határok ma már jelentősen szertefoszlottak. Nyomokban azért mégis előbukkanhatnak, hiszen például igen kevés az igazán befutott női séf (erről szól a Női séfek nyomában című film is), ahogyan a politikában is gyakran érezzük a hiányát a női vezetőknek, bár természetesen a két terület nehezebben vonható párhuzamba, de érezhető mégis a hasonlóság a megítélésükben.

A nemek harca a tányéron

Hogyan emelhetők át a férfias vagy nőies tulajdonságok a gasztronómia területére? Nagyon is könnyen, itt is csak néhány példát sorolok fel. Nőiesebbnek tartjuk például a salátákat, a zöldség-gyümölcsevést, a főzelékeket, a müzlit, a csokoládét, a likőröket, a cappuccinót, a koktélokat, a pezsgőt, a rozét, míg férfiasnak a húsokat (különösen a steaket), a szalonnát, a pörköltet/gulyást (általában az ő reszortjuk is az elkészítése), úgy általában a nehezebb (babos, zsíros, káposztás) ételeket (nyugodjon békében Bud Spencer), a sört, a pálinkát és egyéb röviditalokat, vagy éppen az eszpresszót (éljenek az olasz machók).

Nőies, ha valaki finoman, halkan rágva, ízlésesen és keveset eszik, nem maszatolja össze magát, nem szürcsöl, nem krákog, nem böfög – és mindezek ellentéte férfias (macho). Értem én, hogy itt mindenki egy kicsit felszisszent, hiszen szándékosan túloztam. Gondoljunk csak bele, tényleg igazak ezek, vagy csak előítéletek? Biztos, hogy minden nő folyton az alakját féltve eszik, és állandó jelleggel fogyózik, s egy férfi sem gondol, mondjuk a refluxára, a szíve egészségére, vagy éppen nem aggódik a korral felkúszó úszógumik miatt? Lehet-e szexi egy férfi, ha vegán? Lehet-e vonzó egy kolbászzsírtól és hagymától „szagos" nő? Kemény kérdések, tekintve, hogy ma már a növényi alapú étrend legalább annyira trendi és követendő, mint a hulladékcsökkentő életmódra való törekvés.

Csak egy gyors lista, hogy hány híresség lett vegán valamilyen okból kifolyólag (nem hivatalos forrás szerint persze): Brad Pitt, Joaquin Phoenix, Ellie Goulding, Ariana Grande, Pamela Anderson, Natalie Portman, Kristen Bell, Miley Cyrus és Liam Hemsworth. Vajon kiábrándulunk belőlük, vagy még jobban imádjuk őket ettől?

„Szerinted léteznek férfias vagy nőies ételek?"

Ezt a rövid, de velős kérdést tettem fel egy mini szavazás keretében a közösségi média felületeim egyikén. Meglehetősen provokatív képpel illusztráltam a két, végletes nézőpontot, hogy kicsit nehezebb legyen a válaszadás. Kíváncsian vártam a beérkező válaszokat, de annál is inkább a végeredményt. Ami nem tekinthető kifejezetten reprezentatívnak, mivel csupán 61 fő szavazott 1 hét leforgása alatt (igyekeztem több megosztást is generálni, de kicsit hagytam is, hadd menjen a poszt a maga útján).

Már csak azért sem teljesen tudományos jellegű az eredmény, mert elég kiegyenlítetlen a nemek aránya, mindössze 5 férfi válaszolt, a többi mind nő volt. Amellett, hogy naná, léteznek férfias-nőies ételek, 30 fő tette le a voksát (4 férfi, 26 nő; 48%), az ellenkező oldalra (dehogy, nincsenek ilyenek) kicsit többen, 31-en szavaztak (1 férfi, 30 nő; 52%). Végül majdnem egyenlő arányban képviselte magát mindkét vélemény. Jó magam a kisebbséghez tartoztam, mert valamilyen szinten, a prekoncepciók szintjén, úgy érzem, ma még mindig létezik ez a fajta megkülönböztetés az étrend és a nemek tekintetében (ahogy az élet más területeit illetően is, sajnos). Ugyanakkor elégedett is vagyok
az eredménnyel, hogy a többség azért úgy gondolja, nem lehet ilyen módon elkülöníteni az ételeket, és igenis, mindenki ehet mindent, nem ezen múlik a nemi identitása.

Elsősorban az a fő, hogy megfeleljünk a saját testünk, lelkünk igényeinek, szükségleteinek (az egészségünk megóvása mellett), és ne azt nézzük, hogy mások szerint mit, hogyan és mennyit kellene ennünk vagy innunk. Ennek igazolására pedig álljon itt egy, a témát teljes mértékben alátámasztó sörreklám, amivel nem a márkát és az adott terméket szeretném népszerűsíteni, hanem a mondanivalót, miszerint: félre az előítéletekkel, berögződésekkel!

Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.