"Amikor építkeztünk, csak egy kívánságom volt, hogy egy olyan hatalmas étkezőm legyen, ahol az egész család elfér" – ezt Gere Andrea mondta, akivel a hétgenerációs családi pincészet arculatváltása kapcsán beszélgettünk a napfénytől körülölelt fürtökről, a közösségi bormárkáról és a Szenteste évtizedek óta elmaradhatatlan halászleveséről. Adventi gasztrosorozatunkban olyan ismert vagy saját minigazdaságba kezdő magyar családokat mutatunk be, akiknek termékei szorosan kapcsolódnak az ünnepekhez, és szívesen mesélnek arról is, hogyan készülődnek a karácsonyra.
A borhoz értők korábban szerették hangoztatni, hogy nem a címke adja el a bort, hanem annak tartalma. Tavasszal ti is lecseréltétek a címkéket, ma már más a helyzet?
Én még ma is ezt gondolom, de a vevő az üzletben mégiscsak a címkével találkozik először. Az elmúlt tíz évben tényleg nagy változások történtek a boraink stílusában, volt egyfajta finomodás, eleganciára törekvés az egész pincészetben. És ez a bennünk zajló változásoknak, az addig a nagyvilágból gyűjtött borélményeinknek is köszönhető volt. Ugyanakkor a külcsíny még nem tükrözte mindazt, amit mi a borainkkal üzenni szerettünk volna, amire a filozófiánkat építettük. A címkéink már húsz éve szinte ugyanolyanok voltak, a boraink ebben a formában régóta beégtek az emberek tudatába. És bizony sok álmatlan éjszakám volt, hogy meglépjük-e ezt a címkeváltást, hogy veszik-e majd, megismerik-e egyáltalán a polcokon a borainkat. De aztán megtettük, és nem bántuk meg.
Márkaépítő csapat tervezte meg a Gere új arculatát és alakította át a termékstruktúrát. Mikor éreztétek először, hogy kreatívipari szakemberekre bízzátok ezt a munkát?
A borászatban minden feladatnak van egy szakterülete, amihez érteni kell. Nyilván nekünk is van egy ízlésünk, amit szeretnénk viszontlátni, a szakemberek azonban azt is tudják, hogyan öltsön formát az üzenetünk. Ezért sokat meséltünk nekik az életünkről, a borászatunkról, a fejlődésről, megkóstoltattuk velük az összes borunkat. És bár van ennek a munkának egy művészi vetülete, van egy másik, egy piaci is. Amely azokra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon a megújult külsejű palack, hogy mutat majd az üzletek polcain vagy egy webshopban. És az a csapat, akikkel mi együtt dolgoztunk, ezt mind egyben látták, és professzionálisan ki is tudták fejezni az új arculatunkon keresztül.
Az új címkéken egy A. került a családnév elé, ez jelenti azt is, hogy édesapádtól nagyobb arányban veszitek át testvéreddel, Attilával együtt a családi vállalkozás feladatait?
Ezzel az üzenettel alapvetően a Gere borsor egységes, harmonikus összképét szerettük volna sugallni, de persze, a generációk együtt gondolkodását, munkálkodását is. Az új címkéken az A betűvel nemcsak édesapám nevére, hanem öcsémre és rám is utalunk – mi ezzel szerettük volna kifejezni a család fejlődéstörténetét, és jelezni, hogy folytatjuk, továbbvisszük ezt a harminc éve tartó örökséget.
Tavaly épp szüret után beszélgettünk Szászi Endrével szigligeti birtokán, aki szerint a bioborász kifejezést ma már sokan szeretik túlmisztifikálni. Néhány éve ti is átáltatok a biotermelésre, mit tapasztaltatok?
Most kezdjük látni igazán ennek a hozadékát. A dűlők sokkal jobban kifejezésre jutnak a borokban. Most már tényleg van értelme elkészíteni a dűlőszelektált borainkat, mert egymás után kiérezhetők belőlük a különbségek. Nyilván ehhez az is szükséges, hogy a szőlőtőkék elérjenek egy bizonyos kort, de ugyanennyire fontos a bioművelés. Vagyis az, hogy nincs semmi, ami bezavarna abba a természetes rendszerbe, amit az ottani mikroklíma, a talaj adottságai visznek a szőlőtőkékbe, majd azokból a borba. És ahogy kóstolgatjuk a hordós tételeket, ott is egyre jobban látszanak a különbségek. A bornak jónak kell lennie, ez a legfontosabb. És ha az embernek ezt sikerül bioműveléssel, kemikáliák nélkül elérnie, miért ne tenné meg a környezetéért. Mi megtesszük, és hiszünk benne.
A balatoni borászokhoz hasonlóan Villány is komolyan dolgozik a saját borvidéki kommunikációján, a Villányi Franc pl. már ötödik éve létezik borvidéki márkaként. Így képzelted a közösségi borászkodást, amikor 15 éve a családi birtokon dolgozni kezdtél?
Nekem könnyű volt, mert a szőlőben nőttem fel, folyamatában tanultunk testvéremmel mindent. Évek óta tagja vagyok annak a fiatal borászokból és pincészeteknél dolgozó marketingesekből verbuválódott Villányi Bormarketing Műhelynek is, ahol mindenki beteszi a közösbe az inputját. Közösen gondolkodunk, és találjuk ki, hogy mikor, milyen marketingaktivitások legyenek, hogy mire költsük a borvidék pénzét, milyen közösségi megjelenéseket tervezzünk. Ezeket az ötleteket aztán felterjesztjük a Hegyközségi Tanácsnak – amely édesapám generációjaként már nem foglalkozik ezek kidolgozásával, de az újításoknak mindig örül –, aztán ha jónak találják a kezdeményezést, azt mondják, oké, csináljátok.
De a villányi vendéglátósokkal van egy közös belső levelezésünk is, amiben egymástól kérünk segítséget és egymást ajánljuk, ha épp ott áll a recepciónál a vendég, és nincs szabad asztalunk vagy szobánk. Villány erről a kilencvenes évek közepétől kezdve híres volt, sok borvidék irigyli tőlünk ezt az összefogást. Építő jellegű viták mindig vannak, de kellenek is. Ha valaki nem értené egy újabb kezdeményezés lényegét, akkor a másik elmagyarázza neki, miért lehet jó mindenkinek. Meg tudjuk győzni egymást, és a végén mindenki beáll a sorba, hogy együtt egy irányba tarthassunk.
Készültök külön palackokkal az ünnepekre?
Palack helyett idén válogatáscsomagokat állítottunk össze. Lesz olyan borválogatás, amelyet édesapám rakott össze, de készítek olyat is, amelyhez szőlőmagból készült termékeket is csomagolunk. Néhány éve a Pécsi Tudományegyetemmel közösen végeztünk kutatásokat, hogy kiderítsük, a szőlőmagból kipréselt olajnak és szőlőmagőrleménynek ténylegesen milyen mértékű az antioxidáns hatása. Ismerőseinkkel és kollégáinkkal együtt kísérleteztünk hetekig, és nagyon jól lehetett mérni mindenkinél a szervezet antioxidáns szintjének emelkedését, az immunrendszere erősödését. Egyelőre nem mondhatok többet, de már körvonalazódnak ezzel kapcsolatban is a további terveink.
És a család ünnepi asztalára milyen bor kerül idén?
Karácsonykor mindig különleges borok kerülnek az asztalunkra. Általában egy szép pezsgővel indítjuk az estét, a vacsorához pedig saját borainkból választunk régi évjáratos tételeket – amiket mi magunk is ritkán bontunk –, vagy nagy nevű külföldi borokkal kényeztetjük az ízlelőbimbóinkat.
Amikor épült a házam, csak egy kívánságom volt, hogy egy olyan hatalmas étkezőm legyen, ahol az egész család elfér. Mert nálunk évek óta hagyomány, hogy együtt ünnepel a nagy család. Amióta felépült a ház, a nagyszüleim, unokatestvéreim és Gere Tamás nagybátyámék is hozzánk jönnek át. A menüt nem szoktuk túlbonyolítani, Szenteste mindig halászlé van, de azt minden évben beosztjuk, hogy mikor, melyik család készíti. Idén édesanyámmal együtt főzöm meg. De mivel a férjem nagyon szeret főzni, ezért a halászlevet követően, másik főfogásként általában bárányt is készítünk. Süteményekből viszont áradat van az ünnepi asztalon, mindenki hozza, amit maga sütött.
♦ Kedvenc hazai borvidék? Szívesen kortyolom az észak-balatoni borokat.
♦ Saját borsorotok kedvenc tétele? Syrah a nagyharsányi Konkoly dűlőből, amely kifinomultsága miatt közel áll az olasz vonalhoz, de nem tömör, testes, hanem gyümölcsösen újvilági.
♦ Kedvenc villányi dűlőd? A különleges mikroklímájú Kopár-dűlő, ahol nincs zöld növényzet, csak mészkövek, amelyek a napfénytől átmelegedve annyira visszasugározzák éjszakánként a hőt, hogy itt minden évben két héttel korábban kell szüretelnünk. Az itteni mediterrán ízvilágú borok szinte vibrálnak.
♦ Melyik bor mellé ülsz le szívesen filozofálgatni? Leginkább azok a borok nyűgöznek le, amelyekben az elegancia, a kifinomultság, a komplexitás és a harmónia mesterfokával találkozom. Na, akkor csak a borra tudok figyelni, másra nem.
♦ A borászkodás általad legkevésbé kedvelt feladata? A bürokrácia. Szerencsére vannak ehhez kiválóan értő kollégáim, akik az ezzel járó ügyes-bajos dolgok nagy részét intézik.
♦ Mely pillanatokért szereted csinálni? Azokért, amikor borokat házasítunk, állítunk össze. Amikor egyesével megkóstoljuk az összes hordót, hogy eldöntsük, melyik bornak adják majd az alapját. Romantikusan hangzik, de amennyire élvezetes, ugyanannyira komoly munka. Általában 2-3 hónapig is eltart, mégis ez a legszebb része. Amikor sok apró egységból valami új, de magasabb rendű születik.