Hamburgerről vagy rosszat, vagy semmit?

Lehet szeretni vagy sem, mára azonban már nemcsak a gyorsétkezdék, de a fine dining éttermek menüjén is ott szerepel, és egy jól sikerült hétvégi buli vagy zenei fesztivál sem múlhat el nélküle. Ez a hamburger, ami a legsokoldalúbb szendvicseink egyike.

A kávé mellett a hamburger látványa csapja ki igazán a biztosítékot, ha valaki azt egy dietetikus kezében látja. Te? Ilyet eszel? – kérdezik meghökkenve. Igen, miért ne, havonta, kéthavonta (ahogy megkívánom és lehetőségem adódik) egyszer azért én is lehetek „ember” és ehetek egyet. Hogy jót-e, az más kérdés, mert azért jól meg kell válogatni, hol kapunk minőségi hamburgert, de a helyek száma azért egyre csak nő. Olyannyira, hogy már a street food-ot kínáló autóból kiszolgált hamburgeresek is külön éttermet nyitottak, és már külön ünnepe is van ennek a szendvicsfélének. Hiszen voltaképpen az, de mégis több annál: életérzés is egyben. 

Egy klasszikus összeállítás, de mi azért semmiképp nem ajánljuk kólával és sült krumpival!Forrás: Schmidt Judit

Május 28. – a hamburger napja

A nemzeti hamburgernap egy olyan nap, amikor megünnepeljük a nyugati civilizáció egyik sarokkövét - a hamburgert! Míg eredetileg Németországban találták fel (a neve alapján hamar kiderül, honnan származik), addig a népszerűsége az Egyesült Államokban és Kanadában aratott igazán elsöprő sikert. Május 28-án minden esetre ezt a megosztó, számtalan változatban kapható, de soha meg nem unható szendvicset ünnepeljük világszerte.

Senki sem tudja igazán, mikor jött létre ez az ünnep, de aki kitalálta, nyilván nagyon szerette a hamburgert. Ráadásul senki sem ismeri igazán a hamburger valódi történetét, bár az élelmiszer-történészeknek van néhány ötlete a témával kapcsolatban, és nem csak a neve kapcsán. De még az sem biztos teljesen.

A hamburger eredete – ködös legendák

Úgy hírlik, hogy a modern hamburger egészen az ősi civilizációkhoz, például Egyiptomig is visszavezethető (vajon mit szólnak ehhez a görögök?). Az egyiptomiak olyan darált húsokat készítettek, amelyeket pogácsákká gyúrtak és fűszerekkel ízesítettek.

Azért a rómaiaknak is van hozzá némi köze egy másik eredettörténet szerint, csak akkoriban Aesichia Amentata volt még a neve („kilapított húsgombóc”) a sóval, borssal fűszerezett, forró vaslemezen kisütött húspogácsának, amit salátalevél, és más zöldségek mellett egy jókora zsömlébe tettek.
Dzsingisz kán mongol hadserege is evett darált húsból készült pogácsákat, akkoriban bárányhúsból. Azonban az ő pogácsáikat a lovak nyerge alá helyezték, így a ló és a nyereg közötti súrlódás puhította meg a húst. Ezután fogyasztották el az így kapott végeredményt, nyersen. A mongol hadsereg darált húsa végül Oroszországba is eljutott, ahol a Steak Tartare-ra alakult, ami nyers marhahúst jelent (némileg vitatott, hogy az általunk is ismert tatár bifsztekkel milyen kapcsolatban áll, vélhetően az elődje). A 16. század folyamán a Steak Tartare Oroszországból Németországba utazott kereskedelmi útvonalakon keresztül, egy orosz kikötőtől a hamburgi kikötőig. Végül ott tényleg elkezdett átalakulni azzá az étellé, amit ma mindannyian (de legalább is sokan) ismerünk és szeretünk.

A Hamburg Steak, ahogy most hívják, népszerűvé vált a német tengerészek körében. Ezeket a hamburgi steakeket a német bevándorlók, akik a 18. és a 19. században jutottak el arra, elvitték az Egyesült Államokba. Innentől már a hamburger amerikaivá alakult át.

Ínycsiklandó tud lenni bármelyik változata, ez nem is vitás!Forrás: Shutterstock / Fedorovacz/Fedorovacz

A név egyébként onnan is eredhet, hogy egy amerikai bombázós repülő pilótája találta ki a gyorséttermek láncának az ötletét, és éppen Hamburg felett repült, amikor ez az ötlet kipattant a fejéből. Egy másik forrás szerint mivel Hamburg volt a legforgalmasabb kikötő, ahonnan a kivándorlók útnak indultak Amerikába a 19. századi nagy kivándorlási hullám idején, ennek alapján nevezték el a szendvicset hamburgernek.

A közös nevező tehát mindenképpen Hamburg, ezt leszögezhetjük, viszont ma már százféle hamburger létezik. Mindenki megtalálja a saját ízvilágát, legyen az marhás, csirkés, pulykás, libás, sertéshúsos, szalonnás, halas, húsmentes, vegán, vagy újabban gluténmentes, sőt, kapaszkodjon meg: rovarburger is létezik már. 

Vegán hamburger a zsömlében kis csavarral: Linzben kóstoltukForrás: Hollosye / Travelo

Szaftos kis tények a hamburgerről

• A hamburgerek az eladott szendvicseknek majdnem a felét teszik ki
• Az amerikaiak több mint 50 milliárd hamburgert fogyasztanak évente. Látszik is rajtuk...
• A McDonald's 75 hamburgert értékesít másodpercenként (azaz 270 ezer hamburgert óránként!)
• A sajt az 1920-as években lett népszerű kiegészítője a hamburgereknek.
• A világ legnagyobb hamburgerjét 2012. szeptember 2-án készítették el a Black Bear Casino Resortban, Carltonban, Minnesota városában, a súlya 2014 font (913,54 kg) volt.
• Újabban sült hasábburgonya helyett az ínyenc hamburgerezők már édesburgonya köretet is kínálnak a szendvicsek mellé. Bár ugyanúgy olajban sütik, így a zsírtartama nem kisebb, de a rosttartalma és a glikémiás indexe valamivel kedvezőbb, ha nem zavar bennünket az enyhén édeskés íze.

Ünnepi étek

Az amerikai nemzeti hamburger napot különféle módon lehet megünnepelni, ha szeretjük a hamburgert. Csinálhatunk egy hamburger-témájú bulit, ehetünk minden étkezéshez hamburgert (ezt nem ajánljuk, azért a túlzásoknak is van határa), elmehetünk a kedvenc hamburgerezőnkbe, vagy éppen elkészíthetjük otthon a saját hamburgerünket. Ha csak lehet, azért minél több zöldséggel készítsük! Nem vétek, de a hasnyálmirigyünk hálás lesz, ha finomlisztes helyett teljes kiőrlésű lisztből készült a buci vagy a zsemle, amire az alaposan átsütött húspogácsát tesszük. Ha nem muszáj, nem kell feltétlenül sült krumplival kérni, készíteni, így nem aggódunk annyira a kalóriák miatt sem. Ha pedig nem cukros kólával vagy üdítővel, hanem csak vízzel vagy cukormentes limonádéval kísérjük a falatokat, akkor meg pláne nem.

Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek