112 év kellett ahhoz, hogy azt mondhassam - gyertek, mert igazi látványosság a kertünk

Sokan nem hittek benne, de dédnagyapa ráérzett, hogy itt a Kisörsi-hegy oldalában, egy mélyedésben, sajátos mikroklímában, a párolgó Balatonnal minden növénynek jó helye lesz – ezt Dr. Folly Réka mondta, akivel arról beszélgettünk, hogyan lett 112 év alatt a családi hobbikertből tízhektáros, európai hírű arborétum és egy domboldalnyi látványosság Badacsonyörsön.

Októberben a Folly Arborétum nyerte el az Év ökuturisztikai tanösvénye díját, dr. Folly Gyula, kertalapító dédnagyapád, így képzelte ezt a kertet? 

Szerintem nem is mert erről álmodni 1905-ben. A közel tízhektáros szőlőterület egy Balaton-felvidéki nagybirtokos családé, a Csigóké volt, amelybe dédapám benősült. Csigó Pál üknagyapámnak köszönhetően a családi borászat már akkor megvolt, a pince és a felette álló főépület tégláin például még ma is az 1878-as dátum szerepel. Dédnagyapám, dr. Folly Gyula a pécsi Zsolnay-gyár üzemorvosa volt, de közben rajongott az örökzöldekért. Sógornőjének jóváhagyásával egy szőlőművelésre alkalmatlan, köves és meredek területen ültethette el első fenyőit.

Nem tudta, mekkorára nőnek majd. Azt sem, hogy egyáltalán megmaradnak-e. Hiszen teljesen más égövből érkeztek ide - holland, angol és észak-amerikai faiskolából rendelte mindet előnevelt állapotban. Hazánkban abban az időben újszerű növénynek számítottak. Így aztán ma azt is elmondhatjuk, hogy több növényünk is - köztük a szír boróka, az amerikai sárgafenyő vagy a valódi ciprus - a közép-európai régió legidősebb példányainak számít. Jó néhány közülük száz évnél is idősebb. Nagyapám mesélte: amikor elültették, sokan hitték, hogy a ciprus ki fog fagyni, és a cédrus sem fog megélni. Pedig dédnagyapa ráérzett, hogy itt a Kisörsi-hegy oldalában, egy mélyedésben, sajátos mikroklímában, a párolgó Balatonnal minden növénynek jó helye lesz. 

Folly RékaForrás: Csikesz Mariann / Travelo

És végül kinek az ötlete volt, hogy aztán ebből a kis földdarabból egy látogatható kertet nyisson? 

Az édesapámé. A közgazdász nagypapám talán inkább csak kényszerűségből folytatta azt, amit az apja ráhagyott. Egy ideig Tapolcán dolgozott bankigazgatóként, de mivel a kommunizmus éveiben rendszerellenesnek számított, gyorsan kirakták státuszából, vagyonát elkobozták. Ekkor volt kénytelen a hegyre költözni négy gyerekével. A kert 90 százalékát is elvették, de semmit nem tudtak vele kezdeni. Bár ez idő alatt hivatalosan nem volt a miénk, a telepítéseket tovább folytatta a nagyapám. Öt nyelven beszélt, tudós ember volt, felvette a kapcsolatot külföldi faiskolákkal, magcseréket szervezett, dendrológusokat hívott ide, és újabb növényeket ültetett. Egészen új lendületet kapott a hely. Európában pedig elterjedt, hogy van egy különleges kert Magyarországon.

A 80-as évek közepén természetvédelmi területnek minősítették az arborétumot, így a rendszerváltás után édesapámnak nem kárpótlás keretében, hanem készpénzért kellett a birtokot visszavásárolnia. Ő nyitotta meg a látogatók előtt a kertet a kilencvenes években. Miután megbetegedett, a kertészmérnök bátyámat várta volna a helyére, de Péter nem akart ezzel foglalkozni, én viszont megpróbáltam. Ekkor még Budapesten éltünk, ott végeztem el a fogorvosi kart a három gyerekünk mellett, de 2010-ben ideköltöztünk. A férjem a mai napig ingázik, én pedig Balatonedericsen lettem fogorvos. 

A fotóink még októberben készültek. Kattintsanak és nézzék meg, milyen szép színekben pompázott akkor!Forrás: Csikesz Mariann / Travelo

Párhuzamosan rendeltél és vezetted az arborétumot? 

Tényleg nem volt egyszerű, ráadásul közben megnőttünk. Amíg 2010-ben csak kétezer, addig ma húszezer látogatót fogadunk évente. Most volt a harmadik téli szezonunk, és egyre többen jönnek, mert szerencsére nemcsak mi vagyunk a Balaton körül szinte egész évben nyitva. Sokat dolgozunk azon, hogy elhitessük az emberekkel, a Balaton minden évszakban gyönyörű, gyertek akár télen is.

A három generációra visszamenő őseim amellett, hogy vitték az arborétum ügyét, mindnek volt mellette egy polgári foglalkozása. Én kiskoromtól fogva orvosnak készültem. Ennek ellenére másfél évvel ezelőtt döntöttem, hogy elhagyom a pályát. Mert először éreztem azt, hogy a kert megérdemel egy teljes embert, aki törődik vele. Többre hivatott, mint amit korábban tudtunk neki adni. 

Ekkor kezdtél el a tíz hektárhoz már tudatosan márkát építeni? 

Szerettük volna még jobban kinyitni ezt a kertet, az előzetesen bejelentkező iskolás csoportok például teljesen ingyen jöhetnek hozzánk. 2014-ben egy elnyert pályázatnak köszönhetően alakítottunk ki a birtokon újabb sétautakat, még több, részletesebb információs táblát tettünk ki. De ekkor építettük a kilátónkat, és egy játszóteret a fenyők közé érdekes fajátékokkal és drótkötélpályával együtt. Hatezer évelő virágot ültettünk, tavasztól késő őszig nálunk mindig nyílik és virágzik valami. 112 év kellett ahhoz, hogy a család negyedik generációs tagjaként azt mondhassam mindenkinek: gyertek, nézzétek meg a kertünket, mert mostanra igazi látványossággá nőtte ki magát.

A hírünk Magyarországon kívül is terjed. Októberben hazánkban tartották az európai botanikus kongresszus soros ülését, Európa fővárosainak botanikus kertigazgatói jöttek el minket megnézni. Ők is egyből a különleges atmoszféráját emelték ki ennek a helynek, ami a növényeink kora mellett a Balaton óriási víztükrének, a szőlőnek és a domboldalnak is köszönhető - mert a kerteket egyébként jellemzően síkvidéki területen alakítják ki.

Ha a park bejárása közben elfáradtak, pihenjenek meg az egyik kis pavilonban, vagy menjenek fel a cédrus terméséhez hasonló alakra tervezett kilátóba, és gyönyörködjenek a panorámában.Forrás: Csikesz Mariann / Travelo

Van kedvenc helyed a parkban?

Inkább kedvenc növényem. Itt van a főépület közelében egy nyolcvan éves himalájai cédrus, amelynek kiskorában elfagyott a csúcsa, a törzsében van egy kanyar, de végül nagyon szép, tekintélyes formája lett.

A Folly-borászat hobbi vagy tud második stabil lábként működni? 

Utóbbi is, persze. Pedig amikor 2010-ben orvosként remegő térdekkel átvettem az arborétumot, még azt mondtam, hogy nem akarok a szőlővel foglalkozni, újdonságként bőven elég lesz nekem a kert is. Meg kellett tanulnom az emberekkel bánni, bele kellett ásni magam a növénytudományba, és közben a szőlő is egy egészen más tudást igényelt. De aztán közgazdász férjem és húgom (Folly Judit – a szerk.) győztek meg, hogy kell a szőlő, csináljunk bort és palackozzunk is. Azt mondták: meglátod, minden palack bor az arborétum szórólapja lesz. És tényleg így lett. Azóta még többen jönnek hozzánk. A harmincezer palackunk nem sok, de szerencsére ma már annyian keresnek meg minket, hogy nem is mindig tudjuk kiszolgálni a viszonteladói igényeket. 

"Az emberek kíváncsiak a családi sztorira, várják, hogy meséljünk nekik erről."Forrás: Csikesz Mariann / Travelo

Milyen karakterűek a boraitok? 

Nincs ilyen meghatározott karakter. A Kisörsi hegy sajátossága, hogy a Balatonfüred-Csopaki borvidék homokköves talaján termesztünk, és nem vulkáni eredetű talajon. De jópofa helyzetek szoktak lenni, amikor rendezvényeken bortudorok a badacsonyi borvidék bazaltos ásványosságát dicsérik borainkban. Mi is helyi fajtákat tartunk: szürkebarátot, kéknyelűt, olaszrizlinget, budai zöldet, muskotályt, és nemrég készítettünk két házasítást Boróka és Cédrus néven. Minden borunkat egyszerű, rajnai palackban, logózott címkével áruljuk.

Édesapám halála után családi ismerős borászok segítségével lendültünk át a kezdeti nehézségeken, az évek múlásával pedig mi is el tudtunk mélyülni ebben a szakterületben. De azzal, hogy minimálisan permetezzük a szőlőinket, a szüretnél is mindannyian ott vagyunk, hiszem, hogy kevesebb kémiai tudással, több jelenléttel és gondoskodással is jó eredményeket lehet elérni. Ez egy kisebb, bejárható terület, bármi betegsége van a szőlőnek, gyorsan meg tudjuk állítani. De megelőzésképpen sosem permetezünk.

Néha zenés óriáslugassá alakul a kert
A fogadóépületben borkóstolókat tartanak, a vezetett túrák mellett pedig tavasztól őszig szombatonként élő zenés boros pikniket. Ilyenkor meghívnak egy zenészt egy szál gitárral vagy akár kettőt is, aztán kihangosítják őket, de csak annyira, hogy a muzsikát az egész kertben kellemesen lehessen hallani a háttérben. Az látogatók pedig borospohárral a kezükben sétálgatnak a kertben, leülnek valamelyik pihenőpavilonba, vagy felmennek a cédrustoboz alakú kilátóba.

Hányan gondozzátok az arborétumot?

Az ősztől tavasz végéig tartó szezonban tízen dolgozunk, nyáron és a szüretkor kétszer annyian. De mindig fontos az akár csak alkalmi munkatársaink kiválasztásánál is, hogy tudjanak azonosulni a vendéglátó kert képével. Mert az emberek kíváncsiak a családi sztorira, várják, hogy meséljünk nekik erről. És - ahogy a látogatói könyvünkbe is írják – sokan büszkék arra, hogy van Magyarországon egy arborétum, amit több generáció óta egy család üzemeltet.

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek