Mindig is ki akartam próbálni, hogy milyen érzés lehet úgy szelni a habokat egy folyón, mint Pocahontas a mesében. Bár adrenalinfüggő vagyok, először nagyon féltem, hogy mi lesz, ha kiesek a hajóból és elsodor az ár. De aztán, mikor a raftunk elsüllyedt, én pedig derékig álltam a vízben, és a többiek azt mondták, hogy ennél rosszabb már úgysem nem lesz, azt mondtam: "Menjünk még, nem akarom, hogy vége legyen!"
Szlovénia alapvetően magas hegyeiről, lenyűgöző cseppkőbarlangjairól, és kanyargó folyóiról híres. Az élménylehetőségekkel teli fantasztikus országban minden nap szerveznek kirándulásokat, bicikilitúrákat és a bátrabbak kipróbálhatják a vadvízi evezést és a kanyoningot is. A HungaroRaft csapata már 25 éve szervez rafting, kanyoning, vadvízi kajak és más élményprogramokat Bovec központjában a Soca folyón áprilistól-októberig.
Kezdésnek egy reggeli, 3 órás rafting túrára fizettem be (48 euró). A boveci bázison a magyar csapat szakszerűen ismertette velünk a biztonsági szabályokat, és megkaptuk a megfelelő felszereléseket (neoprén ruha, bakancs, mentőmellény, bukósisak, evezőlapát) is. A folyóig egy autóval vittek le, ahol az első vidám feladat máris összekovácsolt a csapattal, akikkel egy raftban eveztem. Le kellett locsolnunk egymást a mindössze 12 celsius fokos folyó vízével, hogy ha véletlenül beborulnánk, ne érjen minket meglepetés.
A túrát egy szakavatott túravezető irányításával kezdtük, és a kezdeti könnyű szakasz után már kezdődtek a kalandos hullámlovaglások. Útközben a túravezető mindig elmondta, hogy milyen nehézségű szakasz következik, és mire kell készülnünk, hogyan evezzünk. Nagyon tetszett, hogy a sziklák között evezve az éles kanyarok után felcsapott egy-egy nagyobb hullám, és ezeket meglovagolva haladtunk tovább a következő megállónkig. A körübelül 5 méteres sziklákhoz érve azt mondták, hogy szálljunk ki, mert most csúszdázás következik. El sem tudtam képzelni, hogy mi fog történni, és csodálkozva figyeltem, ahogy a túravezető a sziklákhoz függőlegesen támasztja a hajót, hogy mi majd azon csússzunk le. Először, fentről nézve elég meredeknek tűnt a feladat, de miután a többiek is lecsúsztak, én sem akartam kimaradni a buliból. Hatalmas élmény volt szélsebesen a hideg folyóba csobbanni; ezután még vagy 15 percen keresztül, különböző formákban gyakoroltuk a csúszásokat.
A következő megállónál a 7 méter magas Manhattan sziklákról lehetett beugrálni a folyóba, de ezt közülünk szinte senki nem merte kipróbálni. Gondolom az igazán bátor és bevállalós jelentkezőknek nem okozna gondot ez a kihívás. Ezután leeveztünk az örök élet forrásához, ahol annyira tiszta volt a víz, hogy még ihattunk is belőle. Nem sokkal a túránk vége előtt jött a nagy meglepetés, amikor egy nagyobb hullám megfordította a raftunkat, és fennakadtunk egy szikán. Akárhogy is próbáltunk evezni, a raft meg sem mozdult, és arra lettünk figyelmesek, hogy befelé ömlik a víz, mi pedig süllyedünk. A helyzet egyáltalán nem volt ijesztő, inkább izgalmas és élvezetes, majd a túravezető segítségével kimásztunk a sziklákra és kiemeltük a raftot a folyóból, aminek az alján speciális lyukak voltak, ahol azonnal kifolyt a víz és már indulhattunk is tovább a célba. Igazán kalandosra sikerült életem első rafting túrája, ami annyira tetszett, hogy alig várom a következőt!