Az ország nyugati végében megbújó Őrség jellegzetesen egy olyan vidéke az országnak, amelyet a legjobb gyalogosan felfedezni. A táj lényegét úgy lehet igazán megérezni, ha valaki nem süvít át egyik látnivalótól a másikig, hanem lassan ballagva szívja magába a rétek, erdők, kaszálók és dombtetőkön kuporgó házak látványát. Most olyan kirándulásokat ajánlunk, amelyek épp ezt a békés világot tárják fel előttünk, ám ezek csak amolyan laza vázlatok, kiindulópontok, amelyektől bármikor el lehet térni egy hívogató patakpart vagy hűs, erdei tanösvény kedvéért.
Az ősi határokat őrzők vidéke
Az Őrség, vagyis a Nyugat-Magyarország egy részén elterülő peremvidék neve ősi emléket őriz, ugyanis az itt élők egykor, a honfoglalás korában még valóban az ország határait figyelték és védték. Ez a táj nem teljesen azonos az Őrségi Nemzeti Park területével, melyet még 2002-ben hoztak létre. A nemzeti park ugyanis magába foglalja emellett a Vendvidéket, Szentgyörgyvölgy környékét és a Rába völgyét is.
Ezért mi most nem csupán az Őrségből, hanem a teljes nemzeti park területéről fogunk túraútvonalat ajánlani, bár így nagyon komolyan meg kell küzdenünk a bőség zavarával. Hogy mást ne mondjunk, az Őrségi Nemzeti Parkban több mint egy tucat tanösvény kanyarog, többek között az Óriások útja tanösvény, mely a Kőszegi-hegység egy részén vezet át, vagy a Pinka és a Rába árterét bemutató Dobogó-erdő tanösvény, melyet csak időszakosan lehet bejárni.
Szerről szerre, faluról falura
A szorosabb értelemben vett Őrség központja a kilenc szerből álló Őriszentpéter. És igen, itt rögtön álljunk is meg, még mielőtt elindulnánk. A szerek ennek a területnek a jellegzetes település-darabkái. Ezek amolyan kis házcsoportok, amelyek az őrvidék dombjain csücsülve laza település-hálózatot hoztak létre. Őriszentpéter esetében tehát kilenc ilyen szer olvadt össze, máshol, például Szalafőn hét ilyen szerből áll össze a község.
Az első kirándulásunk lehet például az Őriszentpéter legérdekesebb szereit végigjáró túra. Érdemes az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság és Natura 2000 Látogatóközponttal kezdeni, ahol makettek és interaktív játékok mutatják be a területet, de bele lehet venni a kirándulásba a Szikszay Edit Helytörténeti Gyűjteményt is, ahol többek között archív fotók mesélnek az Őrség régmúltjáról. Helyben lehet tájékozódni arról, hogy merre és hogyan érdemes indulni, de akár a már említett Szalafőre is át lehet poroszkálni - ebben az esetben mindenképp útba kell ejteni az őriszentpéteri Templomszeren álló, mézszínű, románkori Szent Péter templomot.
Szalafő szereit körülbelül négy óra alatt lehet kényelmes tempóban végigjárni, de egy ilyen séta azért jóval többet jelent annál, mint, hogy valaki egyszerűen átballag egy falun. Már csak azért is, mert itt nem egy utcán kell átbaktatni - a kirándulás része lehet például a Kömpe Szeme kilátó is, ahonnan egyszerre öt szert is látni lehet. Szintén Szalafőn, pontosabban a Pityeszer nevű részen található az Őrségi Népi Műemlékegyüttes is, mely a térség talán legismertebb nevezetessége. Valójában egy skanzenről van szó, csakhogy más szabadtéri múzeumoktól eltérően itt nem máshonnan hordták össze a házakat, itt minden az eredeti helyén áll. Ráadásként pedig egy bölényrezervátum is van a műemlékegyüttes mögötti területen.
A világ közepén mennyei a csokoládé
Ha Őriszentpéter a kiindulópont akkor akár a másik irányba is vehetjük az irányt, mégpedig a világ közepe felé. Bizony, az itt van, mégpedig nem is messze, észak felé. A világ közepe Ispánk, ez az apró, alig körülbelül száz lelket számláló falu, amely így a táj legkisebb települése is egyben. Hogy miért mondják, hogy ez a világ közepe? Csavaros a válasz: azért, mert itt a templomtoronynak bizony nincs árnyéka. Egyszerű. De a történeti hűség kedvéért még hozzátennénk, Ispánkon templom sincs. Egy olyan megfejtése is van a talánynak, hogy azért ez a középpont, mert a falu két szere a Keleti szer és a Nyugati szer minden környező településtől körülbelül ugyanolyan távolságra van.
Az út Ispánkra dombokon át, kaszálók és kiserdők mellett vezet, a falu közelében megbújó Bárkás-tónál pedig tűzrakóhely mellett lehet kinyújtóztatni a lábakat. A tó nem igazán tó, legalábbis hagyományos értelemben nem, inkább egy nádassal benőtt terület, amely szinte zeng az élettől, illetve a békakuruttyolástól. Ha valaki a szalonnasütögetés helyett vagy után valami más finomságra is vágyik, az mindenképp nézzen be Ispánkon az Ízrestaurátor csokoládémanufaktúrába, ahol otthonos környezetben lágyan olvadó csokoládékat kóstolhat.
Szoknyás haranglábak tája
Ha valaki egészen el akar merülni a tájban, és inkább árnyas erdőkben és hullámzó réteken át sétálva fedezné fel a környéket, az barangolja be például a Lugos-patak völgyét. A patak keleti irányba csordogál, végül pedig a Rábába torkollik - völgye fokozottan védett. A kék sávot követve egy bő 9 kilométeres túrát tehetünk a patak partján, hol közelebb a vízfolyáshoz, hol dombokon keresztül, enyhén felfelé kaptatva.
Akinek van kedve, az még egy kirándulást beiktathat: a közelben, északkeleti irányban, Felsőmarác határában található ugyanis a Himfai-parkerdő és a Himfai-tó. A tóparton pihenni és horgászni lehet, vagy csak lustán nézni kicsit a vízi madarakat, míg az erdőben tanösvényen is végig lehet sétálni.
Már egész közel az ország nyugati csücskéhez fekszik Kétvölgy. A pici falu környékének minden látnivalója bejárható két óra alatt, de ez a körülbelül 6 kilométeres túra nagyon sok szépséget tartogat. A piros sávon és a piros kereszten haladó kirándulás eleve nagyon látványos, a Katalin-hegyen lévő kilátótól indul, ahonnan tiszta időben a Kőszegi-hegység, sőt, az Alpok keleti vonulatait is látni lehet.
Az útvonal ezután érinti a Szakonyfalvi-patakot, a Réti orchideák tanösvényt, de a tájban megbújó települések látványa is egészen mesebeli erre. Ez már a Vendvidék, ahol jellemzőek a szórványtelepülések, de jellegzetes építménye a környéknek a Ritkaházán álló szoknyás harangláb is.
Ilyen típusú építmény nem csak egy van az Őrségben, de a pankaszi szoknyás harangláb a legrégibb mind közül. 1755-ben állították fel a település legmagasabb dombján a tölgyfából készült építményt, melynek tetejét rozsszalmával fedték le. Az, hogy éppen ez az ősi építmény az Őrség szimbóluma - melynek színeit sötétre pácolta már az idő -, mindent elmond a tájról. Nyugalmas és szép, minden harsány fogástól mentes. Egy olyan hely, ahol nem számít, ha esemény nélkül csorog el a nap, mert jól esik az élet maga: az erdők és rétek lusta váltakozása, a roppanósan friss levegő és a sietség teljes hiánya.