A Washingtoni Egyetem és a Kaliforniai Egyetem kutatásából az derült ki, hogy az elmúlt három évtized során megduplázódott a Mount Everest megmászásának esélye, miközben a kísérletet tévő hegymászók száma jelentősen megnőtt, zsúfoltságot okozva így a halálzónának nevezett, szűk szakaszon is. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a mászók halálozási esélye 1990 óta nem változott, ugyanúgy 1% körül mozog - derül ki a sciencedaily.com cikkéből.
Raymond Huey és munkatársai a 2006 és 2019 közötti időszak adatait vetették össze az 1990 és 2005 közötti időszakéival az Elizabeth Hawley által készített Himalayan Database alapján.
Ebből az derült ki, hogy míg 1990 és 2005 között több mint 2200-en kísérelték meg első alkalommal a csúcstámadást, 2006 és 2019 között ez a szám már több mint 3600 volt. A serpákat, szezonon kívól mászókat és többedik alkalommal próbálkozókat nem számították bele a kutatásba, és néhány olyan évet is figyelmen kívül hagytak, amikor a szélsőséges időjárási események, például lavinák vagy földrengések miatt nem nyitották meg a szezont.
A két időszak összehasonlítása azt mutatja, hogy:
- Az utóbbi időszakban a mászók kétharmada érte el a csúcsot a korábbi egyharmaddal szemben
- Az 1% körüli halálozási arány nem változott
- Ma egy 60 éves mászónak ugyanakkor esélye van a sikerre (kb. 40%), mint egy 40 éves mászónak a korábbi időszakban
- Ugyanakkor egy 60 éves mászó halálozási esélyei ugyanolyanok (kb. 2%), mint egy 48,5 éveséi voltak korábban
- Az elmúlt években több nő (14,6%) próbálkozott az előző időszakhoz képest (9,1%).
- A nők és a férfiak mindkét időszakban nagyon hasonló esélyekkel indultak
A kutatók szerint a sikeresség változása számos tényezőnek tudható be. Ezek közé tartozik, hogy az időjárás-előrejelzés drámai fejlődésen ment át az 1996-os katasztrófa óta, melynek során egy hóviharban nyolc túrázó életét vesztette. Sokan használnak már alacsonyabban is oxigénpalackot, nem ritkán megnövelt áramlási sebességgel. A legnépszerűbb útvonalakat kipányvázták, ami megkönnyíti a feljutást és leereszkedést.
Az expedíció-vezetők és serpák növekvő tapasztalata szintén hozzájárul a sikerhez, miközben érdekes, hogy az utóbbi években a csúcstámadó hegymászók kevésbé tapasztaltak, mint az 1990-es években és a 2000-es évek elején szerencsét próbálók voltak.