A 2 méteres ember, aki a tengerben akart nyugodni

Eltemethetik a 231 centiméteres magassága miatt "ír óriásként" emlegetett, 1783-ban elhunyt Charles Byrne maradványait, aki halálos ágyán úgy végrendelkezett, hogy a tengerbe temessék, de végül mégis egy múzeumban állították ki a csontvázát - írja az MTI.

Charles ByrneForrás: StoneColdCrazy/English Wikipedia

Bryne 1761-ben Észak-Írországban született és már fiatalon nagyon magasra nőtt. Miután fiatalon elhagyta otthonát, sokáig azzal kereste a kenyerét, hogy szokatlan magasságát mutogatta. A korabeli újságok szerint 1782-ben érkezett Londonba, ahol szintén ámulatba ejtette a közönséget hatalmas termetével. A siker azonban nem sokáig tartott, mivel egy évvel a városba érkezése után egy zsebtolvaj ellopta minden pénzét, ami miatt a 22 éves fiatalember az ivásba menekült, és hamarosan elhunyt.

Az "ír óriás" maradványait John Hunter anatómus szerezte meg a halála után, és londoni lakásmúzeumában mutogatta. 1962-ben még II. Erzsébet is megtekintette a híres csontvázat a Királyi Sebészeti Kollégium kiállításán.

A Hunter gyűjteményét is tartalmazó múzeum az utóbbi öt évben zárva tartott, de amikor idén márciusban ismét kinyit, a csontváz már nem lesz a helyén. Az intézmény vezetése ugyanis meghajlott a Byrne végakaratának végrehajtását szorgalmazó tudósok, írók és újságírók által kezdeményezett kampány előtt.

Charles Byrne csontvázaForrás: Photononstop via AFP/Photononstop/Eurasia Press

 

A végakarat végrehajtásáért kampányolók szerint Byrne azért foglalta írásba, hogy mi történjen a testével a halála után, hogy éppen azt kerülje el, amit egészen idáig tettek a maradványaival. A halálát követő kétszáz évben lényegében nem nagyon vizsgálták Byrne kiállított csontvázát, eltekintve az 1909-ben megállapított agyalapimirigy-tumortól.

A 2000-es évek közepén azonban Korbonits Márta endokrinológus Byrne fogából nyert DNS vizsgálatából kimutatta, hogy egy speciális génmutáció okozta óriási növekedését.

A kutató 2011-ben a New England Journal of Medicine folyóiratban publikálta eredményeit Byrne diagnózisát négy hasonló mutációval küzdő, a családban előfordult esethez kötve.

A kampányt vezető szakemberek 2011-es tanulmányukban elismerték a genetikai kutatások jelentőségét, de mint rámutattak, mivel a múzeumnak rendelkezésére áll Byrne teljes DNS-e, nem indokolható, hogy továbbra is múzeumban őrizzék a maradványokat. 

Szóljon hozzá
0 hozzászólás
Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek