Száz éve, 1922. november 4-én találták meg az egyiptológia eddigi leggazdagabb és leghíresebb leletét, Tutanhamon (Tut Ankh Amun) fáraó sírját. A felfedezést Howard Carter brit régész vezette, és az ásatások kezdetekor még talán maga sem sejtette, hogy az 1341-ben született és 9 évesen trónra került, politikai szempontból pedig jelentéktelen fáraóból a világ egyik legismertebb, egyiptomi uralkodóját alkotja meg.
Tutanhamon ugyanis az egyiptomi Újbirodalom rendkívül zavaros időszakában élt, a 18. dinasztia tizenkettedik fáraója volt. Vélhetőleg csak kilenc évet töltött a trónon. Szinte érintetlenül felfedezett sírja világszenzációt keltett.
A festőnek is tehetséges Carter a korabeli Anglia egyik legnagyobb egyiptomi gyűjteményét birtokló Lord Amherstnél ismerkedett meg az egyiptomi műkincsekkel, amik felkeltették érdeklődését az egyiptológia iránt. Rajzolóként került tizenhét évesen Egyiptomba, ahol a felső-egyiptomi műemlékek főfelügyelője, majd Alsó-Egyiptom régészeti felügyelője lett. Állásából 1905-ben elbocsátották, mert egy ásatás őreinek megengedte, hogy megvédjék magukat néhány részeg francia turistával szemben, majd nem volt hajlandó bocsánatot kérni a "sértettektől".
A régészetkedvelő mecénás
A szerencse azonban mellé szegődött, 1907-ben a dúsgazdag Lord Carnarvon őt kérte fel ásatásainak vezetésére. A munka kezdetben kiábrándítóan eredménytelennek bizonyult, de amikor a jó kapcsolatokkal rendelkező arisztokrata ásatási engedélyhez jutott a Királyok Völgyében, Carter gyors egymásutánban feltárta Mentuhotep, Neb-hepet-re, I. Amenhotep, Hatsepszut és IV. Thotmesz sírját, Hatsepszut völgytemplomát - de mindet üresen, kifosztva.
A feljegyzések arra utaltak, hogy a 18. dinasztia uralkodói közül már csak a jelentéktelen Tutanhamon nyughelyét nem találták meg, így Carter ennek keresésébe fogott.
Évekig csak a semmit ásatta, mígnem 15 év után Lord Carnarvon türelme elfogyott és 1922-ben közölte: ez az utolsó ásatás, amelyre pénzt és esélyt ad. A csalódott Carter úgy döntött, átvizsgálja VI. Ramszesz sírjának környékét is, ahol addig az Egyiptomi Műemlék Felügyelőség kérésére - hogy ne zavarják a látogatókat - nem dolgozott.
Az első nyomot, egy tizenhat fokból álló lépcsőt, amely a Ramszesz sírjának közelében levő ókori munkáskunyhók maradványai alatt, egy bevakolt ajtóhoz vezetett, 1922. november 4-én találta meg. Az ajtó mögött az ősi nekropolisz őrének pecsétjeire bukkant, az utolsó válaszfalon pedig Nebheperure (Tutanhamon koronázási neve) volt olvasható.
A sziklába vágott, újabb ajtóhoz vezető folyosó a sír előterének bejáratának bizonyult, ahonnan két további helyiség nyílt: egy mellékszoba és a sírkamra, ennek sarkán egy alacsony nyílás újabb kis szobába vezetett. A Carter által kincstárnak elnevezett helyiség tartalmazta a temetési szertartásnál használt legértékesebb tárgyakat.
Carter 1922. november 26-án a nagyanyjától 17. születésnapjára kapott feszítővassal egy kis rést ütött az ajtó bal felső sarkába. A 3300 évig érintetlenül maradt sírra az első pillantást Carter, mecénása és annak lánya vethette, gyertyával bevilágítva csodálhatták meg a felhalmozott kincseket.
A szenzációs hírre újságírók hada özönlötte el a környéket, de csak szállodai szobáikból követhették az eseményeket, az ásatás helyszínéről egyedül a brit The Times újságírója tudósíthatott.
Az aranykoporsó titkai
Az egyik legjelentősebb lelet egy vörös homokkő szarkofág volt, amelyben egymásba helyezve két múmiaformájú koporsó feküdt. Az aranykoporsót 1925. október 28-án nyitották ki, s szemük elé tárult a fáraó bőkezűen balzsamozott, súlyos károsodást szenvedett múmiája és a színarany, üveg- és féldrágakő-berakásokkal díszített halotti maszk, amely megőrizte Tutanhamon arcvonásait.
A több mint 2000 tárgy között aranyozott ládák, arannyal bevont és színes üveggel, illetve féldrágakövekkel díszített trónus, különböző állatfigurák, ékszerek, életnagyságú szobrok voltak. A lelet gazdagságát mutatja, hogy csak a katalogizálásuk több évet vett igénybe.
Tutanhamon sírja a mai napig a leggazdagabb lelet, mely az ősi Egyiptomból származik, a tárgyak nagy része a Kairói Múzeumba került.
A sajtó kitüntető figyelme "sztárt csinált" a régészből, aki felolvasásokat tartott, s maga is műgyűjtő lett. Hivatalos kitüntetést azonban nem kapott, végül hatvannégy éves korában, 1939. március 2-án halt meg rákbetegségben. A felfedezés után tizenhét évvel bekövetkezett halála a legjobb cáfolat a nagyközönséget a káprázatos kincseknél is jobban izgató "fáraó átkára". A bulvárlapok ugyanis szenzációként tálalták, hogy a feltárást követő évben - a diagnózis szerint vérmérgezésben - meghalt Lord Carnarvon, majd gyors egymásutánban 27 haláleset történt az ásatásban részt vevők és a velük érintkezésbe kerültek között.
A prózai igazság azonban az, hogy vélhetőleg nem a múmia, inkább a felfedezés nyomon követésétől eltiltott újságírók bosszújáról lehetett szó, a "válogatós" átok ugyanis a feltáráskor jelenlévő 26 ember közül csak hatot talált meg tíz év alatt, a múmiát boncoló orvos pedig egyenesen 87 évet élt meg.
A sírkamrában talált leleteket időről időre vándorkiállításon mutatják be világszerte. A Tutanhamon, az aranyfáraó kincsei című tárlat 2018-ban indult útjára, és Los Angelesben 700 ezer, Párizsban minden francia rekordot megdöntve 1,3 millió látogatót vonzott.
Magát a sírt néhány éve szellőztető és légszűrő rendszerrel szerelték fel, helyreállították és megtisztították a sírhely falfestményeit. Változtattak a látogatótér kialakításán is, így többé nem lehet megtapogatni a falfestményeket a kamra bejáratánál, de nagyobb területet lehet bejárni - egyszerre azonban legfeljebb húszan lehetnek bent maximum 10 percig. Tutanhamon sírjának teljes leletanyagát a tervek szerint a közeljövőben megnyíló Nagy Egyiptomi Múzeumban helyezik el - írták a MTVA Sajtóarchívumának anyagában.