Isztambul

Muszáj ezt a listát Isztambullal kezdeni: a városra annyira jellemzőek a macskák, hogy még egy erős hangulatú, művészi dokumentumfilm is készült az isztambuliak és a cicák kapcsolatáról. Akár elutazunk Isztambulba, akár nem, ezt a filmet (Kedi - Isztambul macskái - 2016) minden macskarajongónak látnia kell! 

Van valami borzongatóan misztikus abban, ahogy a háztetőkön mászkálnak, miközben a müezzinek éneke imára szólítja a hívőket. Beszaladnak a fodrászüzletekbe, felugrálnak a székre, a társasház lépcsői alatt fialnak vagy az éttermek asztalai körül sertepertélnek. Az Isztambuliak pedig vagy szeretik őket, vagy nem, de mindenesetre megszokták már, hogy a mindennapjaik része. 

Athén

A világ leggyönyörűbb ókori görög romjai találhatóak Athénban, és ha meg is érint minket a történelem, akkor sem hagyható figyelmen kívül ott az a rengeteg, kóborló cica. Bár etetik őket az athéniak, – számos helyen szárazeledel-maradék hever a lépcsőkön és a köveken – ezeken a cicákon azért meglátszik, hogy kemény életet élnek.

Általánosnak számít, hogy ha egy szabadtéri étterembe beülünk, akkor rövid időn belül megjelenik az asztalunknál egy leharapott fülű, hullámos bajszú macska, és rekedtes hangon rázendít, hátha leesik neki pár finom falat. Azért akad jónéhány fényes szőrű, egészséges példány is a városban, akik kéjesen hevernek el a lépcsőkön a lenyugvó nap fényében. Ha cicarajongók vagyunk, Athén mindenképpen nekünk való hely!

Róma

A világ összes kóbormacskái közül talán a rómaiaknak van a legjobb dolguk. Bár a legtöbb, macskákban gazdag városra jellemző, hogy a helyiek egy kis maradék hallal vagy tejjel rendszeresen megkínálják az arra kóborló cicákat, az olaszok ennél sokkal többre tartják őket, és mi mást, ha nem komplett tészta-menüt tesznek ki nekik!

A Largo di Torre Argentina ókori templomromjai nem csak arról híresek, hogy itt ölték meg Julius Caesart, hanem arról is, hogy kóbor macskák százai vették a birtokukba. Az itt élő cicák pedig olyan szerencsések, hogy nem kell aggódniuk az élelem miatt, ugyanis egy szervezet gondoskodik az etetésükről.

Aosima

A japán Aosima szigetén nincsenek ókori romok, kulturális emlékek, múzeumok, még egy étterem, sőt bolt sincs. A sziget mindössze egy kilométer hosszú, és  ha ott érne minket az éjszaka, bajban lennénk, mert szállodák sincsenek rajta. Egyetlen látványossága a számtalan cica, de ez éppen elég, hogy a dormboló lustaságok rengeteg turistát vonzzanak ide.

Eredetileg azért telepítették őket a szigetre, hogy megfékezzék a rágcsálók szaporodását a halászhajókon, de aztán ők maguk, a macskák vonták uralmuk alá a teljes szigetet. Amikor 2015-ben utoljára írtunk Aosimáról, 6:1 volt a macskák emberekhez viszonított aránya, de a legfrissebb videó szerint mára nagyjából 10 cica jut egy emberre. Állítólag igen szemtelenek: hozzászoktak az emberekhez, és folyamatosan ételt koldulnak tőlük, sőt, nem szégyellnek lopni sem, ha módjuk adódik rá. 

Szentpétervár

Ebben a városban is általánosnak számít, hogy az utcai kávézók asztalai körül cicák járkálnak, de a város leghíresebb macskái az ország legnagyobb képzőművészeti múzeumában, az Ermitázsban élnek! A barokk korabeli Téli Palota, amelyben a múzeum helyet kapott, 1732-ben épült fel, és a cárok lakóhelye volt évszázadokon keresztül.

Az első cicákat a 18. században azért telepítették a palotába, hogy megfékezzék a rágcsálókat, és a macskák azóta is jelen vannak az épületben. Na persze nem a Van Gogh, meg Rembrant festmények közé természetesen nem engedik be őket, hanem lenn, az alagsorban élnek, ahol önkéntesek gondoskodnak róluk.

(Címlapkép: Timothy Meinberg/Unsplash)