Kinga nevű olvasóink - vagy azok, akiknek szeretteiket hívják ezen a néven -, biztosan hallottak már Szent Kingáról, az Árpád házi királylányról, Lengyelország védőszentjéről, és egyben a lengyel-magyar barátság egyik fontos láncszeméről. De talán még közülük is csak kevesen tudják felsorolni, hogy mennyi izgalmas látványosság kapcsolódik a nevéhez lengyel földön. A Kingák nevenapján ezért most Lengyelországba kalauzoljuk olvasóinkat. Cikkünkben sorra vesszük a magyar szent életének és legendáinak emlékhelyeit – így aztán lesz jó néhány tippünk azoknak is, akik most azon törik a fejüket, mivel lepjék meg Kinga nevű ismerősüket!
Szent Kinga – vagy germán eredetű névalakjában Kunigunda – 1224-ben született Esztergomban IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő első gyermekeként. Már egészen fiatalon elhatározta, hogy szüzességi fogadalmat tesz, és életét teljesen Istennek szenteli. Miután 1239-ben a szülei igent mondtak a lengyel fejedelem leánykérésének, a mindössze 15 éves Kingának sikerült meggyőznie férjét is, hogy tartsa tiszteletben a fogadalmát. Kinga és V. Boleszláv úgynevezett József-házasságban éltek, azaz Szűz Mária és Szent József példájára a házasságban is megőrizték szüzességüket.
Szent Kinga a hozományát Lengyelország tatárok elleni védelmére fordította, ennek ellenére 1241-ben ezt az országot is végigdúlták a mongol hordák.
Csorsztin vára
A tatárokhoz kapcsolódik az első hely, amit egy Szent Kingának szentelt körúton meglátogathatunk. A gyönyörű Pienin-hegységben, a Dunajec folyó partján található Csorsztin vára. A fejedelmi házaspár ide menekült egész udvartartásával együtt a tatárok elől. A vár a Dunajec felduzzasztásából keletkezett tó mellett áll, a régi magyarországi várral, a Nedeccel szemben.
Ha mindkét várat meg szeretnénk nézni, érdemes a Nedecnél hajóra szállni, és áthajózni a túlpartra. A vár egy kissé romos, de csodás kilátás nyílik a tóra és a szemközti várra. A táj olyan festői, hogy még Markó Károly is megörökítette Csorsztin és Nedecz (1820) című festményén.
Dunajec folyó legendája
A legenda szerint a tatárok elől menekülve Szent Kinga egy hajából levett szalagot dobott üldözői elé: ebből keletkezett a kacskaringós Dunajec folyó. A mongol csapatokat azonban nem sikerült feltartóztatni, és átvergődtek a vizen. Ekkor fésűjét dobta maga mögé, amiből olyan sűrű erdő született, ami már sikeresen megállította a tatárokat.
Ha már a Pienin-hegységben vagyunk, kár lenne kihagyni a kanyargós Dunajec szurdokvölgyét. A sziklafalakkal, tornyokkal és szirtekkel határolt vadregényes folyóvölgy Mednyánszky Lászlónak is kedvelt festészeti témája volt. Vöröskolostor és Erdős (Lesnica) között egy 9 km-es szakaszon tutajozhatunk végig a szurdokban.
Wieliczkai sóbánya
A wieliczkai sóbánya kétségtelenül a legizgalmasabb nevezetesség, ami Szent Kinga nevéhez fűződik. A sóbánya világszerte ismert látványosság, zarándokhely és gyógyüdülő is egyben; föld alatti barlangrendszere évente több százezer látogatót vonz.
Szürreális látványvilágával még a filmrendezőket is megihlette, hiszen sóból kialakított folyosói és termei olyan díszletül szolgálnak, ami egyedülálló a világon. Volt már földöntúli táj, fel nem fedezett bolygó, egy gyerek álmának színhelye, és álomország is. A sóbánya mikroklímája ideális hely a légúti betegségekben szenvedőknek.
A sóbánya legendája
A 13. század sóbánya megnyitása a legenda szerint Szent Kingának köszönhető. Amikor a tatárjárás után Magyarországon járt, az egyik máramarosi bányában, a csillogó, fehér sótömbökben gyönyörködve, eszébe jutottak lengyel alattvalói, akik csak sós forrásokból lepárlott sóval voltak kénytelenek beérni. Ezért Kinga azzal a kéréssel fordult apjához, hogy a sótömböket egyenesen Lengyelországba vihesse. IV. Béla teljesítette a kívánságát, és Kinga a kor szokását követve jegygyűrűjét az aknába dobta, ezzel jelezve annak birtokbavételét. Később, visszatérve Krakkóba, az apja által mellé rendelt bányászokkal ásatni kezdett, és az első kiemelt sótömbben csodálatos módon megtalálták a Máramarosban eldobott gyűrűt.
A legendát meg is faragták, természetesen nem másból, mint sóból. A szoborcsoportot a föld alatt, egy 1986-ban, Szent Kinga tiszteletére épült kápolnában találjuk. A szentély maga meglehetősen tágas: 54 méter széles és 12 méter magas. A főoltárban Szent Kinga, a mellékoltárokban az ácsok védőszentje Szent József, és a bányászok védőszentje, Szent Kelemen sószobrait láthatjuk.
Számtalan dombormű az Újszövetség jeleneteit eleveníti fel, de itt van a Kingát szentté avató II. János Pál pápa sóból faragott szobra is. 1994 óta Szent Kinga ószandeci klarissza kolostorból elhozott ereklyéi is itt nyugszanak. De a háromszintes barlangrendszerben nem a kápolna az egyetlen érdekesség: a termeket egy idegenvezetővel végigjárva a sóbányászat történetével is megismerkedhetünk a középkortól napjainkig.
Évszázadokon át folytatott munkák eredményeképpen kialakult sóstavakkal, fából és sóból faragott kápolnákkal, sókristálycsillárokkal, szobrokkal és emlékművekkel találkozhatunk, és a földfelszínen lévő Sóvárat, azaz a sókitermelők szervezetének székhelyét is bejárhatjuk. Lent a sóbarlangban állandóan 14 fok van, így nyáron érdemes egy pulóverrel készülni.
Szent Kinga portréi
Ha már Szent Kinga nyomába eredtünk, külön szót érdemelnek a képmásai a föld alatti múzeumban. Az egyiket Jan Matejko történelmi festő tanítványa, Ferdynand Olesiński készítette 1895-ben eredetileg a kápolna főoltárához, és a wieliczkai só felfedezésének történetét meséli el. A képet 1915-ben egy sószoborra cserélték le.
Jan Matejko Szent Kingáját is láthatjuk, mely egy ószandeci kolostor hátterében álló idősebb szerzetesnőt ábrázol. De a szent további sószobraival is találkozhatunk, valamint egy modernista felfogású festménnyel, Józef Mehoffer munkájával, a vár bejáratánál pedig Szent Kinga bányászköpenyes szobrát találjuk.
Ószandeci kolostor
Szent Kinga élete során több templomot és kolostort is építtetett, amelyek közül talán a legjelentősebb az Ószandecban alapított klarissza kolostor. Férje halála után vagyonát szétosztotta a szegények között, és ide vonult vissza, ahol hamarosan főnöknővé választották. Élete hátralévő részét az imaélet, a betegápolás és az alamizsnáskodás töltötte ki, egészen 1292-ben bekövetkezett haláláig. Érdekesség, hogy az 1287-es tatár betörés során Szent Kinga újra Csorsztin várába menekült, ezúttal apáca társnőivel. A kolostort a tatárok feldúlták ugyan, de Kinga irányítása alatt újjáépítették.
A ma is álló templom 1322-ben épült fel gótikus stílusban. A 17. században azonban barokk stílusban átépítették, de megőrzött néhány elemet az eredeti gótikus épületből. A szentélyben megmaradt Kinga szarkofágja is, amelyben a szent földi maradványai a boldoggá avatásáig nyugodtak. A kolostor udvarában működik a Szent Kinga Háza múzeum, amelyben kultuszának emlékeit tekinthetjük meg.
A kolostor köré épült fal mellett egy székelykapu is áll, amit Magyarország Kinga szentté avatásának emlékére ajándékozott a városnak. A kapu Lengyelország és Magyarország évszázados, a középkortól napjainkig tartó kapcsolataira emlékeztet. Ugyanakkor a vendégszeretetet is szimbolizálja, és állítólag, ha átmegyünk alatta, szerencsét hoz.