Nincs könnyű dolgunk, ha percről percre át akarjuk látni az '56-os forradalom eseményeit, azonban, ha érzelmileg szeretnénk kapcsolódni ahhoz az akadályokat nem ismerő elszántsághoz, mellyel mindössze néhány évtizede a szabadságért küzdöttek az itt élők, nagy segítségünkre lehetnek a fennmaradt tárgyak, és hozzájuk kapcsolódó történetek, melyek összekötik a múltat és a jelent.
A Nemzeti Múzeum magyar történelmet bemutató kiállításának 20. terme A kommunista rendszer kiépülését és összeomlását, az 1945-től 1990-ig tartó időszakot dokumentálja, és számos, különleges '56-os tárgy kapott itt helyet. Ezek közül talán a legikonikusabb az 1956-ban ledöntött Sztálin-szobor keze.
A Sztálin-szobor keze
A budapesti Sztálin-szobor Mikus Sándor alkotása volt, és 1951-től kezdve magasodott körülbelül 20 méterrel az akkori Felvonulási tér, a mai Ötvenhatosok tere fölé. Az alkotást 1956. október 23-án a felkelők ledöntötték, és darabjaira törték a rendszer felszámolásának szimbólumaként, azonban akadtak emlékgyűjtők, akik egy-egy részletét eltették maguknak. Közéjük tartozott Pécsi Sándor színész is, aki elkérte a forradalmároktól a szobor jobb kezét, autójával hazaszállította, és állítólag a haláláig a kertjében tartotta. Halála után a családja elásta, és csak '86-ban került elő újra, akkor vásárolta meg a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, melynek gyűjteményét a rendszerváltás után a Nemzeti Múzeum kapta meg. A szobor állítólag Sztálint közvetlen és nyitott, emberséges személyként igyekezett bemutatni, akihez bátran fordulhat bárki, ezt a figura kezének gesztusa is hivatott érzékeltetni.
A kéz a legnagyobb, egyben maradt ismert rész a szoborból, bár a hatalmas talapzaton még egy ideig díszelegtek a csizmák, és a népnyelv sokáig Csizma térként emlegette a helyet. Ennek a látványnak ma a Szoborparkban áll az emléke. Érdekesség még, hogy a diktátor mását állítólag egy korábbi Andrássy Gyula-szoborból öntötték, erre emlékezve a Kossuth téren 2016-ban felállított Andrássy-szoborhoz is felhasználtak egy darabot a Sztálin-szoborból.
Lefölözött tejpor és ömlesztett sajt
A forradalom nyomán kibontakozó humanitárius válság enyhítéséért sokat tett a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC), mely Magyarországra továbbította a nemzetközi szervezetek adományait. A Lengyel Vöröskereszt az elsők között indított vérkészítményekkel feltöltött repülőgépet Budapestre, október végén pedig Ausztriából, Lengyelországból, Svájcból és a Nemzetközi Vöröskereszttől is érkeztek további szállítmányok, melyek többek között vért, gyógyszert, építőanyagot, élelmiszert, bútort, szenet, ruhaneműt és pénzt is tartalmaztak. Mindezek mellett a Magyar Vöröskereszt az élelmiszerek szétosztásában is részt vállalt. Elsősorban különleges élelmiszercikkeket osztott, melyek között szerepelt édesség, csokoládé és citrom, valamint déligyümölcs. A Nemzeti Múzeumban többek között az Amerikából érkező élelmiszerek csomagolása látható.
Nagy Imre személyes tárgyai
A forradalom egyik központi alakja és mártírja Nagy Imre, aki 1953 és 1955 között, valamint az 1956-os forradalom alatt volt miniszterelnök. Ez idő alatt bontakozott ki a sztálini rendszert elutasító mozgalom, szűnt meg az egypártrendszer, és állt vissza a demokratikus koalíciós rendszer, ami 1947-ben megszűnt, a kormány pedig Magyarországot semlegesnek nyilvánította. A forradalom alatt, a második szovjet beavatkozás hírére azonban menekülni kényszerült, és társaival a jugoszláv nagykövetségen talált menedéket.
Innen november 22-én a büntetlenség ígéretével kicsalták, majd őrizetbe vették, és a romániai Snagovi-tó partján helyezték házi őrizetbe a családjával. 1957. április 14-én letartóztatták, és Budapestre vitték, 1958. február 5-től titkos, zárt tárgyalás-sorozaton elítélték, június 16-án pedig kivégezték. Házikabátja és cvikkere is látható a Nemzeti Múzeumban, melyet az Andrássy úton, a zárkában viselte, sőt, még a kiállított vasrács is eredeti. Emellett a Nagy Imre Emlékházban is láthatók személyes tárgyai.
Kossuth-címer a Sztálin-portrén
Már október 6-án lehetett sejteni, hogy a szegedi Nemzeti Színház forradalmi események fontos helyszíne lesz, amikor G. B. Shaw Szent Johannájának bemutatóján megjelentek az aktuális rendszerre vonatkozó áthallások és indulatok, de igazán 23-án került a középpontba, amikor a színészek megígérték, hogy az esti előadás után csatlakoznak a tüntetőkhöz.
Az előadás egyik szünetében Sándor Lajos, a Szent Johanna díszlettervezője sietve festett egy Kossuth-címert az egyik fellelhető vászonra. Mint később kiderült, ezen már volt egy festmény, egész pontosan egy Sztálin-kép, és addig a színház egyik helyiségében lógott a falon. Ez a címer várta a színház fáklyákkal kivilágított erkélyén a menetet.
A festmény a forradalom után a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményébe került, ahol ma is megtalálható. A múzeumi raktárban az alapozás nélkül, sebtében felfestett címer színei idővel megfakultak, s egyre inkább kivehetővé vált Sztálin körvonala. A múzeum 1993-as 56-os kiállítására már úgy restaurálták, hogy a címer jobb oldalán látható lett a Sztálin-fej bal oldala.
A lyukas zászló
Nemcsak a tárgy, de a gesztus is jellegzetes, mely hozzá kapcsolódótt: a magyar zászlók közepéről kivágták a Rákosi-címert, és vagy lyukas zászlókat lengettek az utcán, vagy alternatívaként Kossuth-címeres lobogókat gyártottak. 2016-ban a Néprajzi Múzeum és az Országgyűlési Múzeum közös kiállításán mindkét típusból lehetett korabeli darabot látni: egy eredeti lyukas zászlót a közepéből eltávolított Rákosi-címer darabjával, és egy Kossuth-címeres lobogót is. Emellett a Nemzeti Múzeum is őriz lyukas zászlót.
Az említett kiállítás, mely A szabadság kódjai – Jelek és jelképek a függetlenség jegyében címet kapta, különböző tárgyakon, dokumentumokon keresztül mutatta be az 1956-os események szimbólumválasztásait és azok kapcsolódását az 1848-49-es forradalom és szabadságharchoz.