Otthonra találtak a mesterségesen kikeltett, félárva szalakóta fiókák

    Seres Nándor, a Bükki Nemzeti Park igazgatóság természetvédelmi őre még június 19-én érkezett gazdálkodói bejelentésre egy szerencsétlenül járt szalakótapár lakhelyéhez, ahol az odúból bálamadzagba akadva csüngött egy elpusztult felnőtt madár, a költőpár egyik tagja. A gazdálkodó azt is megfigyelte, hogy a másik madár továbbra is ki-be közlekedett az odú röpnyílásán, ami azt sejtette, hogy odabent tojások vagy már kikelt fiókák lehettek.

    Forrás: Seres Nándor / Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

    Amikor a természetvédelmi őr az odúhoz fölmászott és benézett annak belsejébe, talált is négy tojást a valószínűleg egy csóka által odavitt, bálamadzagból kialakított „fészekbélésében". Mivel a fiókák kikeltetéséhez és felneveléséhez minden esetben szükség van mindkét madár gondoskodására - míg egyikőjük kotlik, a másik a család táplálékát szerzi -, ezért a négy tojást a Mályi Madármentő Állomásra vitték, ahol a kotló szülőpárt egy keltetőgép helyettesítette. Pótpapájuk pedig a központ munkatársa lett, akinek segítségével a kis szalakóták egy hét leforgása alatt egyesével ki is keltek.

    Forrás: Seres Nándor / Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

    De a kikelt fiókáknak megfelelő örökbefogadó családokat is kellett találni. A több család már csak azért is fontos, mert ha az összes fiókát ugyanazzal a költőpárral adoptáltatták volna, akkor a hirtelen jött túl sok éhes száj nagyon megterhelő lett volna számukra, és bizonytalanná vált volna a sikeres fiókanevelésük. Ezért olyan odúkat kellett felkutatni, ahol 3 vagy annál kevesebb utód van.

    Mezőség-szerte körülbelül 50 odú lakóit ellenőrizték sorra, mire sikerült megfelelő létszámú és korban is hozzájuk illő fészekaljakat találni, ahová június 28-án el is helyezték a négy fiókát. Az örökbefogadó szülőpárok révén felcseperedhetnek és felkészülhetnek az életre, sokkal inkább szalakótához illően, mint amilyen nevelést az ember, legyen bármilyen lelkiismeretes is, nyújtani tudna nekik – írja közleményében a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, miközben hozzáteszi, ha a felesleges bálamadzagoktól felelős módon szabadulnának meg azok, akiknek ezekre már nincs szükségük, akkor ehhez hasonló, gyakran az állatok és kicsinyeik életét veszélyeztető balesetek nem fordulhatnának elő.

    A szalakóta a magyar puszták jellegzetes, döntően kékes tollruhát viselő, varjúméretű madara. A faj erősen megritkult a XX. század második felében, ezért a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület jelentős erőfeszítéseket tesz azért, hogy megőrizze és növelje a különleges madárfaj költőállományát a Heves-Borsodi-síkonForrás: Seres Nándor / Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

    A Bükki Nemzeti Park munkatársai a közlemény végén külön köszönetet mondanak a veszélyhelyzetet jelző gazdálkodónak, a Mályi Madármentő Állomás munkatársainak, valamint az odúellenőrzéseket a nagy hőség ellenére is kitartóan végző természetvédelmi őröknek és MME aktivistáknak.

    Szóljon hozzá
    0 hozzászólás
    Ha tetszett a cikk, kattintson a Tetszik gombra, legfrissebb ajánlatainkért pedig iratkozzon fel hírlevelünkre!

    Utazzon!
    Az oldalról ajánljuk!