Rudi Valentino, a hím orángután 1978-ban érkezett a Houston Zoo állatai közé, akkor még csak 2 hónapos volt, de végül 10-15 évvel tovább élt, mint az orángutánok egyébként, hiszen a faj körülbelül 30-40 évig él. 

Legjobb barátja és 2016-os nyugdíjba vonulásáig főgondozója, Judith McAuliffe azt nyilatkozta, hogy Rudi egy olyan orángután volt, akit nem felejt el egy könnyen az ember. Határozott elképzelései voltak azzal kapcsolatban, hogy kit szeret, és kit nem. Mindenki tudta, hányadán áll vele. Ha valaki átment a teszten, Rudi azt mókás arckifejezésekkel és szemkontaktussal jutalmazta. De az igazán különleges emberi barátaira oldalpillantásokat vetett - olvasható a Houstonchronicle.com oldalán.

Akit viszont nem kedvelt meg elsőre, annak esélye sem volt nála a továbbiakban. Kémlelő ablakán keresztül imádta jól megnézni a babakocsiban üldögélő gyerekeket és kisbabákat. Ilyenkor még farkasszemet is nézett velük. De az egyik legkedvesebb elfoglaltsága a festés volt. Képeivel rengeteg adományt gyűjtött az évek során a park állatmentő projektjeire. Imádta a színes dolgokat, főleg a szépen lakkozott körmöket, viszont útálta a teknősbékákat.

Ha egy falat étel az etetéskor ő és a kifutójában élő teknős közé esett, akkor egy bottal elpöckölte a tóba a kicsi teknőst, csak utána vette el az ételt. 

Két szerelme volt élete során Kelly és Cheyenne, akik 1993 körül érkeztek meg a parkba. A két nősténygorilla is megérezte Rudi Valentino távozását. A park sokkal csöndesebb nélküle. Már csak azért is, mert akit szeretett, azt már távolról megpillantva - minden alkalommal - hangos kiáltással üdvözölt.

Rudi Valentino krónikus szívelégtelenséggel küzdött, ami nagyon gyakori betegség a felnőtt orángutánoknál. Távozásáig, évtizedeken keresztül jól kezelték a betegséget, és így is túl élte a társait. A hatalmas, sokak által szeretett orángután 45 évig élt.