Dél-Korea tele van érdekes és finom fogásokkal. Mindegy tehát, hogy családok által látogatott helyekre, vagy apró, zsíros kifőzdékbe, trendi bárokba vagy éppen királyi fogásokat felszolgáló exkluzívabb étterembe ülünk be – biztosak lehetünk abban, hogy autentikus koreai ételekkel találkozunk. Itt nincs európaiasítás; még a legmenőbb szálloda reggelije is 80 százalékban koreai és ázsiai, a maradék 20 százalékot pedig a müzli és a gyümölcs teszi ki.

Az itthon is egyre népszerűbb koreai filmek és dráma sorozatok is a nemzeti ételek fontosságát erősítik, így nem csoda, hogy az itthoni rajongók egy hónapban legalább kétszer lerohanják a Budapesten található koreai élelmiszer boltokat.

Nehéz a sok-sok finomságból egyet kiválasztani, de azt meg tudjuk mutatni, hogy nekünk mit sikerült megkóstolnunk, amikor kijutottunk egy hétre Koreába. Ezekkel a fogásokkal biztos nem lőnek mellé, ha kikérnek egyet elkövetkező dél-koreai utazásuk során.

Grillen pirított császárhús, suhogós naciban

A mi kedvencünk egyértelműen a Jeju szigetén kóstolt Samgyeopsal, vagyis a koreai bbq volt. Persze nemcsak itt a szigeten, az egész országban az egyik legnépszerűbb fogásnak számít. De hát ott nekünk a körítés és a helyszín is élménynek számított. A legfontosabb, amit tudni kell erről az ételről, hogy az alapját egy jó nagy darab bőrös császárhús adja, amit az asztalon lévő grillen sütnek meg. Egy kifejezetten kicsi, max 4 személyes grilltárcsát kell elképzelni, amire rárakják a legalább két és fél centi vastag húst egészben. A kezdők, mint mi, el is gondolkodtunk, hogy fog ez átsülni ilyen alacsony hő hatására.

A válasz egy gumipapucsban csattogó, suhogó nadrágos srác képében érkezett, aki villám sebességgel kisebb darabokra ollózta a sercegő húsunkat. Aztán térült-fordult, megint ollózott, és a hús egyre kisebb és kisebb darabokban sercegett, pirult az orrunk előtt. Ahogy a kisebb darabok megsültek, mindenki vett le magának egyet-egyet, majd szószokba mártottuk, salátalevélbe tekertük, és mehetett is a szánkba. Az alacsony alkoholtartalmú hűsítő sör, már csak a ráadás volt.

A koreai rántott csirkének tényleg nincs párja

Rántott csirkét enni Koreában?! Azt itthon is tudunk, nem? A koreai rántott csirkével az a helyzet, hogy teljesen más, mint itthon. A darabolása, az elkészítése, az ízesítése és a hozzá kapcsolódó étkezési mód is szokatlan. Mi az utolsó előtti napunkon ültünk be egy rántott csirkézőbe, ami a belvárosban egy irodaház ötödik emeletén kapott helyet. Tehát amíg vártunk, madártávlatból figyelhettük Szöul színes és nyüzsgő bevásárlóutcáit. Az asztalok mellett elsősorban baráti társaságok ültek söröskorsókkal, itt ugyanis az a kísérő ital.

A menükártyán pedig szerepelt csípős és kevésbé csípős szószban megforgatott rántott csirke, újhagymás csirke és a népszerű mézes-vajas ízű csirke is. A rendelés után egy fél csirke érkezik a tányéron kifejezetten nagy darabokra vágva. Szaftos, ropogós, fűszeres és káposztasaláta jár minden adag mellé. Szóval ez nem KFC, annál sokkal, de sokkal jobb!

Keverd-kavard, ronda lesz, de finom – Bibimbap

A listánkról nem maradhatott le a bibimbap sem. Kétféle változatát is kóstoltuk: egy repülőn felszolgáltat útban Szöul felé, több ezer méteres magasságban, aztán egy fémedényben összerázott változatot is lenn a földön. Utóbbit pedig egy olyan étteremben, ami azért lett nagyon kedvelt, mivel korábban itt forgatták egy tévésorozat egyes jeleneteit. Kisebb eltérésekkel az étel lényege, hogy a tálban lévő rizst lefedik babcsírával, spenóttal, marhahússal, zöldségekkel és gombával; sütnek rá egy tükörtojást, és nyakon öntik tipikus koreai chilipasztával, a gochujang-gal.

Végül a szép ételt, alaposan elkeverik, a mi esetünkben összerázzák, hogy összeálljanak az ízek, és mehet is a kanalazás. Érdemes kipróbálni a kőtálban készült változatot is, ami még sistereg, mikor az asztalra teszik!

Az étel, ami visszaköszön a filmekből – Tteokbokki

A Tteokbokival gyakran találkozhatunk filmekben és sorozatokban, mivel ez a kicsi kifőzdék legnépszerűbb étele. A koreaiak egyik kedvenc street foodjáról van szó, ami cső alakú rizstészta-rudakból áll össze. A gumis állagúra kifőtt rudacskákat csilikrémből készült szószban tálalják, a tetejére friss újhagymát, valamint rántott, aztán marinált hallapocskákat és főtt tojást tesznek. A tteokbokki olcsó, finom, könnyen elkészíthető, de olyan csípős tud lenni, mint a pokol. A legjobb, ha olyan kifőzdében kérjük, ahova európai még nem tette be a lábát.

Ezeken a helyeken a falon lógó menün csak három étel szerepel – érdemes mind a hármat kikérni – a Tteokbokki biztos köztük lesz. Nem kell megrémülni a hely tisztaságától, ha 50 év alatt nem zárták be, akkor nem most fogják lerontani a minőséget. Aki kifejezetten arra készül, hogy inkább egy ilyen helyen egyen, mint egy luxus étteremben, az nem fog meglepődni a műanyagszékeken és az apró, zsíros konyhán sem, ami nem nagyobb egy magyar spejznál.

Halédesség és ráktortácskák - Szabaduljunk ki a gasztro-piacra!

Szöuli utunk során két street food piaccal ismerkedtünk meg behatóbban. Az első, ami kapásból elrabolta a szívünket, az a több mint százéves Gwangjang Market, mely a legrégebbi, folyamatosan működő gasztro-piac egész Dél-Koreában. Ha már megkóstoltuk a kötelező finomságokat, akkor ide azért jöjjünk, hogy az ajummák (nénik) házi kajáit is megízleljük. Ezen a helyen minden együtt van, a fura és néhol gusztustalan, a nyálcsorgatóan finom, a bő zsírban sült és a roston sütött, a zöldséges és a húst hússal tálalt ételek is.

Találunk itt kar hosszúságú, frissen tekert kimbapot – a koreaiak nemzeti sushi jellegű, de nem sushi ételét. Ez egy rizstekercs, ami úgy indul, mint egy maki sushi, tehát kívül nori alga lap, aztán ízesített rizs, de nem nyers lazaccal vagy tonhallal folytatódik, hanem savanyított daikon retekkel, répacsíkokkal, aprított, marinált és pirított marhahússal, vagy gombával. Igazán addiktív étel, és a megevési rituáléja is sokkal lazább, mint a sushi-nak, ugyanis egészben is kézbe fogható és harapható.

Nekünk a mini zöldséges kimbap lett a kedvencünk, illetve a piac kajajelképe, a bindaetteok, ami egy tócsnihoz hasonlatos, bő olajban kisütött lepényke. Az alapját aprított mungobab csíra adja, amit általában répával és újhagymával vegyítenek, de van, hogy hús is kerül bele. A lepénykékhez a legtöbb esetben makgeolli-t szolgálnak fel, ami egy szűretlen, opálos rizspárlat. Tökéletesen kiegészítik egymást.

A másik piac Szöul legforgalmasabb bevásárlónegyedében található; a Myeongdong Street Market igazából maga a bevásárlóutca, aminek a két oldala átalakul street food piaccá, így cipő, rúzs és babapelenka vásárlás közben bárki megállhat egy gyors ebédre valamelyik apró, gőzölgő standnál. Találunk itt megannyi édes süteményt, mint amilyen a "bungeoppang", ami szó szerint azt jelenti, hogy "hal kenyér". Az édes vörösbab pasztával töltött halacska formájú tészta ott sül ki helyben a standnál, és nemcsak Koreában, Japánban is nagyon kedvelt édesség. De mi az apró ráktortácskákra, a sült sajtos nyársakra és a tintahalas húsgolyókra azért jobban ugrottunk.

Meg minden másra is rástartoltunk volna, ami csípős, gőzölgő és szaftos, de egy hét rendkívül kevés idő arra, hogy körbe együk Koreát. Nem baj, legalább van miért visszamenni egyszer, kétszer vagy háromszor.