Az adventi vásárok nagyatyja: Nürnberg

Igazán kár, hogy még nem találták fel a szagos internetet, mert akkor ennek a városnak a karácsonyi vásárát csakis az illatával mutatnánk be önöknek. Nürnberget ugyanis három dolog tette igazán híressé: a karácsonyi vásár, a puha mézeskalács, azaz lebkuchen, és a kolbász, azaz a bratwurst.

Nürnberg öröksége nem könnyű. Évszázadokon át független város volt, mely csak a császárnak tartozott számadással. A napi ügyek intézésére a vezetője eleinte a várgróf volt, majd ő lemondott a címéről, és a városi tanácsra ruházta át jogkörét. Sok német-római császár kedvelt városa volt Nürnberg, kézművesipara és kereskedelmi szempontból jó fekvése biztosította számára a gazdagságot.

Ez a harmincéves háború után kezdett hanyatlani annak ellenére, hogy a békevacsorára még itt került sor 1649-ben. Másfél évszázaddal később a város gazdasági és politikai összeomlás szélére sodródott, majd Napóleon megszállta, és átadta a Bajor Királyságnak. Nürnberg és München azóta is örök riválisok, és a nürnbergieknek nagy csapás, hogy frank létükre kénytelenek voltak Bajorország részévé válni. Ma Nürnberg félmillió lakosával Bajorország második legnagyobb városa (természetesen München után).

Egyike annak az egy-két utcának, mely megmenekült a világháborús bombázástólForrás: Travelo

Ami igazán hihetetlen, hogy Nürnberg óvárosában alig találni „eredeti" régi épületet. 1945 tavaszán a bombázások a legtöbb épületet romba döntötték, a templomokat is beleértve. A németek szívósságára jellemző, hogy szinte mindent újjáépítettek, és bár az idő szorított – hiszen lakhatást kellett biztosítani azoknak, akik földönfutóvá váltak egyik napról a másikra –, szigorú törvények írták elő, hogy mindent eredeti formájában kell helyreállítani. A főtéri Miasszonyunk templomnak például csak a kapuja és előtere áll így a 14. század óta, melynek erkélyén a Christkind szokott megjelenni - minden mást a romokból építettek fel az eredeti terv alapján.

Mitől híres a vásár?

A nürnbergi karácsonyi vásár első írásos említése 1628-ból maradt fel, úgyhogy annál biztosan régebbi. A standokon árult ajándékok és szuvenírek helyi és környékbeli készítők portékái, és a főtéren található 180 stand mindegyike helyi lucfenyőből készül. Ez még mind semmi: ebből harminc stand még 1890-ből maradt fenn. A vásár azért is érdekes, mert egyáltalán nem a turistákra van beállva: mint ottjártunkkor megtudtuk, a helyiek is előszeretettel látogatják és vásárolnak itt.

Nagy a tömeg, de azért el lehet férniForrás: Travelo

A legérdekesebb a vásárban a manapság karácsonykor megszokott, szemkápráztató csillogás hiánya. Ennek oka az, hogy a szervezők igyekeztek a lehető leghagyományosabb vásárképet megalkotni, úgyhogy itt nincsenek kínai világító dekorációk. A nürnbergi vásár három részből áll: a legfontosabb főtéren található központi vásár, melyen csak német eredetű termékeket árulnak. Ezt csupán egyetlen épület választja el egy másik tértől, és az azon található nemzetközi részlegtől, ahol Nürnberg körülbelül húsz – többek között kínai, palesztin, görög – testvérvárosaiból érkezett termékeket is vásárolhatunk, úgyhogy ne lepődjünk meg az egyébként szép kivitelű, ukrán matrjoska babákon.

Szintén rövid sétával odébb egy külön vásár középpontjában a gyerekek állnak: itt egy kétszintes körhinta is található. Ezt a vásárt direkt azért hozták létre, hogy az advent ne csak a fogyasztásról, vásárlásról szóljon, hanem a gyerekekkel együtt töltött minőségi időről is. Az egyes standok tetején található kis installációk mind-mind mozognak, a gyerekek nagy örömére. Egy üvegkonténerben vasúti terepasztal is helyett kapott.

A gyermekek körhintájaForrás: Travelo

Természetesen bármelyik vásárt is keressük fel, a kolbászkák, a mézeskalács és a glühwein, azaz forralt bor sehonnét sem hiányozhatnak.


Történelmi falatok

Kezdjük a kolbászkákkal, melyek ujjnyi hosszúak és vastagok – képzeljék csak el, milyen illatot árasztanak tömegesen grillezve bükkfaszénen. Rendelje úgy, mint a helyiek: „Drei im Weckla", azaz hármat zsömlében – ízlés szerint mustárt vagy ketchupot is nyomhat rá a standnál, de mi úgy találtuk, hogy felesleges elnyomni a kolbászok fenséges ízét.

A kolbászkák valódi népszerűségre a 19. században tettek szert, amikorra a középkori hangulatát megőrző Nürnberget már Németország gyöngyszemeként tartották számon, így idevonzotta és megihlette a romantika művészeit. A művészeket és irodalmárokat hamarosan turisták követték, akik Albrecht Dürer háza, a St. Lorenz templom és a Császári vár mellett a kolbászkákat is felfedezték maguknak.
A tény, hogy 700 éves múltra néz vissza a nürembergi kolbász története, elég időt adott számtalan legenda kialakulásának. Az egyik az, hogy azért ilyen kicsik, mert a fogadósok így a kulcslyukon keresztül is árulhatták záróra után. Egy másik azt állítja, hogy a kolbászkát a nürembergi várbörtön falában található lyuk alapján méretezték – állítólag így etették a rabokat, innét is kapta német becenevét a börtön: Lochgefängnis, azaz „börtön – lyukkal".

A valóság ennél jóval egyszerűbb. Sokkal valószínűbb, hogy a 16. század növekvő alapanyagárai okozták, hogy összement a kolbász, csak így tudták ugyanis a hentesek ugyanazt a minőséget biztosítani a korábban megszokott áron. A nürembergi bratwurst-ot írásban először 1313-ban említették, az ekkor alkotott törvény kimondja ugyanis, hogy „csak a legjobb minőségű húst használhatják fel a hentesek a kolbászok készítéséhez".

A mézeskalácsot szintén itt, a frankoknál találták fel a 13. században. Akkoriban még nem a most már megszokott, kidíszített változatot készítették, maga a süti egyszerű volt, viszont gazdagon dekorált bádogdobozokban árulták. Az a hír járja, hogy a legjobbakat a vásárban a Lebkuchen-Schmidt standnál, illetve a Plobenhof 6 szám alatti központi üzletben lehet beszerezni. 

Tippjeink

Kevésbé ismert, de a helyiek szerint nem kevésbé finom a főtértől délkeletre eső kis utcában, a Spitalgasse 4-ben található Witte Spezialitaten-ben kapható mézeskalács. Egyes polcok alján egyszerűbben becsomagolt termékeket is találunk, ezek minőségileg hibátlanok, csupán esztétikailag sérültek, így olcsóbban vásárolhatók meg. Ha saját fogyasztásra szánja, érdemes ezt vásárolni.

Ami a forralt bort illeti: ahogy nálunk, itt is érdemes megjegyezni, hol ittuk a kedvencünket, mert nem mindenütt ugyanolyan az ízesítés. Több változata is kapható, ha pedig kevésbé édesre vágyik, érdemes kipróbálnia a testvérvárosok vásárán a Verona standnál kaphatót: ezt 100% merlot-ból, szolid fűszerezéssel készítik. Vigyázat, üt! A hidegben nagyon gyorsan hűl az ital, ezért nagy a kísértés, hogy gyorsan elfogyasszuk – a hatás pedig nem marad el.

A különféle standokon különböző bögrékben mérik a nedűt, ezért 3 euró kauciót kell fizetni – vagy megtarthatjuk szuvenírnek az így szerzett bögregyűjteményt.

A vásár szimbóluma: a Christkind

A nürnbergi vásár fő figurája évtizedek óta a Christkind, vagyis „Krisztus gyermeke". Kétévente választanak egy 16 és 19 év közötti szőke lányt, aki a Miasszonyunk templom erkélyén, aranyszálakkal átszőtt fehér ruhában, fején aranykoronával megnyitja a vásárt. Minden évben nagyjából ugyanazt a szöveget mondja el. A 2. világháború után 1948-ban tartottak először vásárt, és ekkor a megterhelő örökségre való tekintettel némiképp változtattak a korábbi szövegen, mely egyébként arra buzdítja a felnőtteket is, hogy merjenek gyerekek lenni és örülni az adventnek, az életnek. A Christkind intézményét és a megnyitót is óriási érdeklődés előzi meg a helyiek körében, és bár a tévé is közvetíti az eseményt, a legtöbben igyekeznek kilátogatni: az idén húszezren álltak a téren, hogy hallhassák a szőke angyal szavait.

A Christkind találkozása a gyerekekkelForrás: Travelo


A Christkind a megnyitót követően minden kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken délután 3 órakor a templom előtti emelvényen beszél az egybegyűltekhez, és felolvas egy mesét a gyerekeknek. Ezek után nekik édességet, a felnőtteknek saját képével díszített képeslapot oszt. A Christkinddel kapcsolatos hagyományokról egy kis kiállítás mesél az említett templom erkélyszintjén, ahonnét 3,50 euróért azt a kilátást csodálhatjuk meg, amelyet ő élvez a megnyitó alatt.

A Christkind története

A Christkind története szorosan összefonódik a reformációéval, melynek 500. évfordulóját 2017-ben ünnepelték, és még a Playmobil is adott ki ezen okból Luther Mártonos emberkét. Az 1500-as évek elejéig ugyanis a gyerekeknek december 6-án, Miklós napján volt szokás ajándékokat adni. Luther azonban úgy döntött, a megreformált egyház forduljon el a katolikus szentektől, és az ajándékozás történjen szenteste. Azt mondta a gyerekeinek, hogy a „Szent Gyermek" hozza az ajándékokat, ez a szokás pedig gyorsan meggyökerezett a lutheránus családokban.


Az évek során ez a kitalált figura formát is öltött, mégpedig az Angyali üdvözletből ismert angyalét. Az ezt követő időszakban kezdtek el nemet adni az angyaloknak az ábrázolások során – így lett a nürnbergi angyal egy fiatal lány.
Napjainkban kétévente választanak Christkind-et, ami a cím viselőjének nagy kiváltság, és egyben sok feladat is. A 16-19 éves lány szavazatokat gyűjt iskolájában és ismeretségi körében, utána pedig egy szakmai zsűri (a város képviselői és PR-szakemberei) választja ki. Ezután megkezdődik képzése a feladatra. A Christkind nem jár iskolába az adventi időszakban, jótékonykodik és több helyre, például gyermekkórházba látogat azon kívül, hogy a vásáron is rendszeresen jelenése van. A helyi gyermekek neki mondják el kívánságaikat, melyeket ő egy nagy, aranyfedeles könyvben őriz december 24-ig.


Ha már nagyon átfagyott: lovaskocsizás

Nürnbergben járva messziről kiszúrja az ember a sárga postakocsikat, melyek most a látogatókat viszik körbe a városban. A szép Clydesdale lovak húzta fogatokon romantikus kirándulást tehet a történelmi városmagban. Bár csak tíz perc az egész, a zötykölődés alatt kissé pihentetheti fáradt lábait.

A sárga postakocsi Nürnberg utcáinForrás: Travelo


Mit érdemes vásárolni?

A vásárban csak olyan portékát találunk, amit helyi kézművesek a környéken elérhető anyagokból készítettek. Ez a legjobb hely, hogy felfrissítsük otthoni karácsonyidísz-készletünket. A kézzel festett függők mellett érdemes gyertyaláng felett forgó betlehemet, aranyfóliás angyalt, lebkuchen-t vinni az otthon maradottaknak, de árulnak itt többek között kötött sapkákat, zoknikat, más karácsonyi dekorációkat, gyerekeknek pedig mindenféle fajátékot és puha alvóbabát is.

Ezek a csodás díszek mázas kerámiából készültekForrás: Travelo


A szilvaemberkék, másnéven Zwetschgenmännle, aszalt szilvából, diófélékből, mazsolából és aszalt fügéből készülő díszek. Magasan a legnépszerűbbek az itt vásárolt szuvenírek között. A gyártók nagyon kreatívak: árulnak itt télapó, halász, kertész és akár gördeszkás figurákat is. Egy dologra nem valók a szilvaemberkék: evésre! A száraz eledelről ne gondolja, hogy hamar tönkremegy majd: idegenvezetőnk ismeretségi körében van olyan, aki negyven éve őriz otthon makulátlan állapotú szilvaemberkét!

Újságírónk a Német Turisztikai Hivatal vendégeként járta be az adventi Nürnberget. 

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek