Igazán kár, hogy még nem találták fel a szagos internetet, mert akkor ennek a városnak a karácsonyi vásárát csakis az illatával mutatnánk be önöknek. Nürnberget ugyanis három dolog tette igazán híressé: a karácsonyi vásár, a puha mézeskalács, azaz lebkuchen, és a kolbász, azaz a bratwurst.
Nürnberg öröksége nem könnyű. Évszázadokon át független város volt, mely csak a császárnak tartozott számadással. A napi ügyek intézésére a vezetője eleinte a várgróf volt, majd ő lemondott a címéről, és a városi tanácsra ruházta át jogkörét. Sok német-római császár kedvelt városa volt Nürnberg, kézművesipara és kereskedelmi szempontból jó fekvése biztosította számára a gazdagságot.
Ez a harmincéves háború után kezdett hanyatlani annak ellenére, hogy a békevacsorára még itt került sor 1649-ben. Másfél évszázaddal később a város gazdasági és politikai összeomlás szélére sodródott, majd Napóleon megszállta, és átadta a Bajor Királyságnak. Nürnberg és München azóta is örök riválisok, és a nürnbergieknek nagy csapás, hogy frank létükre kénytelenek voltak Bajorország részévé válni. Ma Nürnberg félmillió lakosával Bajorország második legnagyobb városa (természetesen München után).
Ami igazán hihetetlen, hogy Nürnberg óvárosában alig találni „eredeti" régi épületet. 1945 tavaszán a bombázások a legtöbb épületet romba döntötték, a templomokat is beleértve. A németek szívósságára jellemző, hogy szinte mindent újjáépítettek, és bár az idő szorított – hiszen lakhatást kellett biztosítani azoknak, akik földönfutóvá váltak egyik napról a másikra –, szigorú törvények írták elő, hogy mindent eredeti formájában kell helyreállítani. A főtéri Miasszonyunk templomnak például csak a kapuja és előtere áll így a 14. század óta, melynek erkélyén a Christkind szokott megjelenni - minden mást a romokból építettek fel az eredeti terv alapján.
Mitől híres a vásár?
A nürnbergi karácsonyi vásár első írásos említése 1628-ból maradt fel, úgyhogy annál biztosan régebbi. A standokon árult ajándékok és szuvenírek helyi és környékbeli készítők portékái, és a főtéren található 180 stand mindegyike helyi lucfenyőből készül. Ez még mind semmi: ebből harminc stand még 1890-ből maradt fenn. A vásár azért is érdekes, mert egyáltalán nem a turistákra van beállva: mint ottjártunkkor megtudtuk, a helyiek is előszeretettel látogatják és vásárolnak itt.
A legérdekesebb a vásárban a manapság karácsonykor megszokott, szemkápráztató csillogás hiánya. Ennek oka az, hogy a szervezők igyekeztek a lehető leghagyományosabb vásárképet megalkotni, úgyhogy itt nincsenek kínai világító dekorációk. A nürnbergi vásár három részből áll: a legfontosabb főtéren található központi vásár, melyen csak német eredetű termékeket árulnak. Ezt csupán egyetlen épület választja el egy másik tértől, és az azon található nemzetközi részlegtől, ahol Nürnberg körülbelül húsz – többek között kínai, palesztin, görög – testvérvárosaiból érkezett termékeket is vásárolhatunk, úgyhogy ne lepődjünk meg az egyébként szép kivitelű, ukrán matrjoska babákon.
Szintén rövid sétával odébb egy külön vásár középpontjában a gyerekek állnak: itt egy kétszintes körhinta is található. Ezt a vásárt direkt azért hozták létre, hogy az advent ne csak a fogyasztásról, vásárlásról szóljon, hanem a gyerekekkel együtt töltött minőségi időről is. Az egyes standok tetején található kis installációk mind-mind mozognak, a gyerekek nagy örömére. Egy üvegkonténerben vasúti terepasztal is helyett kapott.
Természetesen bármelyik vásárt is keressük fel, a kolbászkák, a mézeskalács és a glühwein, azaz forralt bor sehonnét sem hiányozhatnak.
Történelmi falatok
Kezdjük a kolbászkákkal, melyek ujjnyi hosszúak és vastagok – képzeljék csak el, milyen illatot árasztanak tömegesen grillezve bükkfaszénen. Rendelje úgy, mint a helyiek: „Drei im Weckla", azaz hármat zsömlében – ízlés szerint mustárt vagy ketchupot is nyomhat rá a standnál, de mi úgy találtuk, hogy felesleges elnyomni a kolbászok fenséges ízét.
A kolbászkák valódi népszerűségre a 19. században tettek szert, amikorra a középkori hangulatát megőrző Nürnberget már Németország gyöngyszemeként tartották számon, így idevonzotta és megihlette a romantika művészeit. A művészeket és irodalmárokat hamarosan turisták követték, akik Albrecht Dürer háza, a St. Lorenz templom és a Császári vár mellett a kolbászkákat is felfedezték maguknak.
A tény, hogy 700 éves múltra néz vissza a nürembergi kolbász története, elég időt adott számtalan legenda kialakulásának. Az egyik az, hogy azért ilyen kicsik, mert a fogadósok így a kulcslyukon keresztül is árulhatták záróra után. Egy másik azt állítja, hogy a kolbászkát a nürembergi várbörtön falában található lyuk alapján méretezték – állítólag így etették a rabokat, innét is kapta német becenevét a börtön: Lochgefängnis, azaz „börtön – lyukkal".
A valóság ennél jóval egyszerűbb. Sokkal valószínűbb, hogy a 16. század növekvő alapanyagárai okozták, hogy összement a kolbász, csak így tudták ugyanis a hentesek ugyanazt a minőséget biztosítani a korábban megszokott áron. A nürembergi bratwurst-ot írásban először 1313-ban említették, az ekkor alkotott törvény kimondja ugyanis, hogy „csak a legjobb minőségű húst használhatják fel a hentesek a kolbászok készítéséhez".
A mézeskalácsot szintén itt, a frankoknál találták fel a 13. században. Akkoriban még nem a most már megszokott, kidíszített változatot készítették, maga a süti egyszerű volt, viszont gazdagon dekorált bádogdobozokban árulták. Az a hír járja, hogy a legjobbakat a vásárban a Lebkuchen-Schmidt standnál, illetve a Plobenhof 6 szám alatti központi üzletben lehet beszerezni.
Kevésbé ismert, de a helyiek szerint nem kevésbé finom a főtértől délkeletre eső kis utcában, a Spitalgasse 4-ben található Witte Spezialitaten-ben kapható mézeskalács. Egyes polcok alján egyszerűbben becsomagolt termékeket is találunk, ezek minőségileg hibátlanok, csupán esztétikailag sérültek, így olcsóbban vásárolhatók meg. Ha saját fogyasztásra szánja, érdemes ezt vásárolni.
Ami a forralt bort illeti: ahogy nálunk, itt is érdemes megjegyezni, hol ittuk a kedvencünket, mert nem mindenütt ugyanolyan az ízesítés. Több változata is kapható, ha pedig kevésbé édesre vágyik, érdemes kipróbálnia a testvérvárosok vásárán a Verona standnál kaphatót: ezt 100% merlot-ból, szolid fűszerezéssel készítik. Vigyázat, üt! A hidegben nagyon gyorsan hűl az ital, ezért nagy a kísértés, hogy gyorsan elfogyasszuk – a hatás pedig nem marad el.
A különféle standokon különböző bögrékben mérik a nedűt, ezért 3 euró kauciót kell fizetni – vagy megtarthatjuk szuvenírnek az így szerzett bögregyűjteményt.
A vásár szimbóluma: a Christkind
A nürnbergi vásár fő figurája évtizedek óta a Christkind, vagyis „Krisztus gyermeke". Kétévente választanak egy 16 és 19 év közötti szőke lányt, aki a Miasszonyunk templom erkélyén, aranyszálakkal átszőtt fehér ruhában, fején aranykoronával megnyitja a vásárt. Minden évben nagyjából ugyanazt a szöveget mondja el. A 2. világháború után 1948-ban tartottak először vásárt, és ekkor a megterhelő örökségre való tekintettel némiképp változtattak a korábbi szövegen, mely egyébként arra buzdítja a felnőtteket is, hogy merjenek gyerekek lenni és örülni az adventnek, az életnek. A Christkind intézményét és a megnyitót is óriási érdeklődés előzi meg a helyiek körében, és bár a tévé is közvetíti az eseményt, a legtöbben igyekeznek kilátogatni: az idén húszezren álltak a téren, hogy hallhassák a szőke angyal szavait.
A Christkind a megnyitót követően minden kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken délután 3 órakor a templom előtti emelvényen beszél az egybegyűltekhez, és felolvas egy mesét a gyerekeknek. Ezek után nekik édességet, a felnőtteknek saját képével díszített képeslapot oszt. A Christkinddel kapcsolatos hagyományokról egy kis kiállítás mesél az említett templom erkélyszintjén, ahonnét 3,50 euróért azt a kilátást csodálhatjuk meg, amelyet ő élvez a megnyitó alatt.
A Christkind története szorosan összefonódik a reformációéval, melynek 500. évfordulóját 2017-ben ünnepelték, és még a Playmobil is adott ki ezen okból Luther Mártonos emberkét. Az 1500-as évek elejéig ugyanis a gyerekeknek december 6-án, Miklós napján volt szokás ajándékokat adni. Luther azonban úgy döntött, a megreformált egyház forduljon el a katolikus szentektől, és az ajándékozás történjen szenteste. Azt mondta a gyerekeinek, hogy a „Szent Gyermek" hozza az ajándékokat, ez a szokás pedig gyorsan meggyökerezett a lutheránus családokban.
Az évek során ez a kitalált figura formát is öltött, mégpedig az Angyali üdvözletből ismert angyalét. Az ezt követő időszakban kezdtek el nemet adni az angyaloknak az ábrázolások során – így lett a nürnbergi angyal egy fiatal lány.
Napjainkban kétévente választanak Christkind-et, ami a cím viselőjének nagy kiváltság, és egyben sok feladat is. A 16-19 éves lány szavazatokat gyűjt iskolájában és ismeretségi körében, utána pedig egy szakmai zsűri (a város képviselői és PR-szakemberei) választja ki. Ezután megkezdődik képzése a feladatra. A Christkind nem jár iskolába az adventi időszakban, jótékonykodik és több helyre, például gyermekkórházba látogat azon kívül, hogy a vásáron is rendszeresen jelenése van. A helyi gyermekek neki mondják el kívánságaikat, melyeket ő egy nagy, aranyfedeles könyvben őriz december 24-ig.
Ha már nagyon átfagyott: lovaskocsizás
Nürnbergben járva messziről kiszúrja az ember a sárga postakocsikat, melyek most a látogatókat viszik körbe a városban. A szép Clydesdale lovak húzta fogatokon romantikus kirándulást tehet a történelmi városmagban. Bár csak tíz perc az egész, a zötykölődés alatt kissé pihentetheti fáradt lábait.
Mit érdemes vásárolni?
A vásárban csak olyan portékát találunk, amit helyi kézművesek a környéken elérhető anyagokból készítettek. Ez a legjobb hely, hogy felfrissítsük otthoni karácsonyidísz-készletünket. A kézzel festett függők mellett érdemes gyertyaláng felett forgó betlehemet, aranyfóliás angyalt, lebkuchen-t vinni az otthon maradottaknak, de árulnak itt többek között kötött sapkákat, zoknikat, más karácsonyi dekorációkat, gyerekeknek pedig mindenféle fajátékot és puha alvóbabát is.
A szilvaemberkék, másnéven Zwetschgenmännle, aszalt szilvából, diófélékből, mazsolából és aszalt fügéből készülő díszek. Magasan a legnépszerűbbek az itt vásárolt szuvenírek között. A gyártók nagyon kreatívak: árulnak itt télapó, halász, kertész és akár gördeszkás figurákat is. Egy dologra nem valók a szilvaemberkék: evésre! A száraz eledelről ne gondolja, hogy hamar tönkremegy majd: idegenvezetőnk ismeretségi körében van olyan, aki negyven éve őriz otthon makulátlan állapotú szilvaemberkét!
Újságírónk a Német Turisztikai Hivatal vendégeként járta be az adventi Nürnberget.