Bár Montenegró kicsi, mégis tele van a természet és az emberi kéz alkotta látványosságokkal. Annak ellenére, hogy a turisták sokáig tudomást sem vettek róla – inkább más mediterrán országokba utaztak –, Montenegró nem adta fel. Így aztán mára remek desztináció vált belőle.
Míg a hegyekkel és völgyekkel tagolt hátországban mély kanyonok, rohanó folyók, gleccsertavak és ősi erdők bújnak meg – remek kirándulási lehetőségeket biztosítva – , addig a tengerparton csillogó kikötők várják a turistákat például Perastban, az UNESCO által védett Kotori-öböl térségében, vagy Tivat városában, ahol az ország legmenőbb jacht kikötője kapott helyet. Az ilyen luxus és újdonságok megjelenése ellenére a partvidék továbbra is barátságos hangulatú maradt a meredekre épült apró falvaival együtt. Aztán persze ott vannak a még felfedezésre váró strandok és a változatlanul füstös konoba éttermek, ahol egy egész délutánt eltölthetünk egy üveg 5 eurós vranac bor és a barátok társaságában.
A legszebb strandtól a titkos oázisig
Szép standok, csillogás és történelem keveredik Montenegró egyik legkedveltebb régiójának területén. A Budva Riviéra az ország „Monte-Carlo-ja", ide érkeznek meg az impozáns szuperjachtok, hogy tulajdonosaik esténként bulizzanak egy jót, nappal pedig megmutassák magukat a tengerparton. Ezt ellensúlyozza a part mentén álló kőből felépített óváros, melynek márvány utcáin, a velencei stílusú házfalak és a Budva Múzeum épülete körül ott kering a történelem. Ha pedig felsétálnak a Citadellához, akár nappal, akár este egy áttáncolt nap végén, a kilátás minden kinccsel felér. Az óvárostól nem messze találjuk az ország egyik legjobb strandját is. A Mogren Beach egy keskeny ösvény végén van, messze a tömegtől. Ha pedig szívesen utaznának egy kicsit távolabbra is, akkor keressék fel a 6 kilométerre lévő Krapina faluját is, amely egy rejtett természeti oázis, még a helyiek közül sem ismeri mindenki.
Egy képeslapváros tele kastéllyal
Perast teljes ellentéte Budva városának – csendes, idillikus, talán még álmosnak is mondható, de annyira mediterrán, hogy azt saját szemünkkel kell látni. A kis falu tengerpartján egy letűnt kor utolsó hírnökeiként sorakoznak egymás mellett a kőből épült kastélyok. A falu régen nagy hatalommal bíró tengerész családok otthona volt, de az idők változásával a kastélyokat elhagyták, azok pedig az enyészeté lettek. Ma azonban új fényben pompáznak, hotelek és éttermek formájában. Perast ma egy képeslapváros, mely a Kotori-öböl központjában fekszik és partjáról rálátni az öböl két sziget-templomára is, melyek közül az egyik a híres Sziklák Asszonya templom, ahova utakat is szerveznek az öbölből kiindulva.
A Kotori-öböl kapujában
Herceg Novi erődítményvárosa az UNESCO Világörökségi listáján szereplő Kotori-öböl kapuja. Régi városmagjába az óratorony kapunyílásán keresztül juthatunk el. Itt néhány régi lakóépület mellett az 1856-ban épült Szent Arkangyalok temploma található, mely egy török dzsámi maradványain emelkedik. Az erődöt, ami a város fölé tornyosul, még a törökök építették a 16. században. A nehéz történelmi hangulatot újonnan nyílt kávézók, éttermek és bárok lazítják fel, valamint a kristálytiszta tenger és a hívogató strand látványa. A visszajáró turistáknak már kedvenc helyei is vannak, például az olíva ültetvénnyel körülvett 300 méter hosszú Zanjic Beach, vagy az Uvalo Veslo, ahol a kalandvágyók a sziklaugrást is kipróbálhatják.
Montenegró ékköve, a Kotori-öböl
Ahogy már említettük, a Kotori-öböl kapuja Herceg Novi, de maga Montenegró is ezzel a természeti szépséggel kezdődik, mely 30 kilométer hosszan hasít keresztül a hegyek között. Északon Horvátországgal találkozik, délen pedig a Lovcen-hegység határolja. Az öböl legkeskenyebb pontján, a Verige-szoroson lehet átkompozni Tivat, Kotor és Budva városainak irányába.
Az öböl hosszú, megerősített partvonalán egymást érik a régi görög és török települések, erődítmények és az apró elfeledett hotelek. De a legszebb látnivalója mégiscsak Kotor ősi városa, ami az öböl szívében található. A szabályos háromszög alakú, feltöltött földnyelven található város fentről nézve maga a tökéletesség.
A fallal körülvett velencei stílusú település évszázadokon keresztül ellenállt minden támadásnak. Nem véletlen, hogy annyira jó állapotban van még ma is. A várfal – mely az óvárost veszi körül, és választja el az új építésű szállodáktól és parkolóktól – 4,5 kilométer hosszú, magassága pedig 2 és 16 méter között váltakozik.
Az óváros, vagyis a középkori vár legszebb részei a Főtér, az Arsenal, az Óratorony és a Szent Tripun katedrális, mely a város szimbóluma és az egyik legszebb román stílusú emlék a térségben. Habár két tornyát, melyek egy óriási földrengésben, 1667-ben leomlottak, már barokk stílusban építették újjá, és a homlokzat rózsaablaka is reneszánsz. De a városhoz a szebbnél szebb templomok ugyanúgy hozzátartoznak, mint a macskák. Ezért aztán nem csoda, hogy nyílt itt egy Macska Múzeum és egy boltocska is, ahol helyi művészek macskás alkotásait lehet megvenni. A múzeumban a képeslapokkal és fotókkal teli vitrinek között van, hogy még igazi cicák is elsuhannak a látogatók lábai mellett.
Ha pedig kellően elmacskásodtak, irány a tenger!
Többször is írtunk már az oldalon a montenegrói Ulcinj tengerpartjáról, de magáról a városról kevesebb szó esett. Pedig az ország legdélebbi részén csücsülő, 90 százalékban albánok lakta város, egyedi keleti hangulatot áraszt a korábbi Ottomán irányítás hatására. Miután azonban az ottomán seregek letűntek a vidékről, a település kalózok búvóhelyévé vált (erről az időszakról a városi múzeumban sok mindent megtudhatunk). Ma pedig ott tart, hogy egy elég érdekes mixet alkot. Az adriai partok egyik legöregebb városában elsősorban a muszlim kultúra dominál, ezért találhatók itt mecsetek és égbe szökő minaretek, de az antik romok és a modern luxusszállodák is jól megférnek egymás közelében.
Ulcinjnek két strandja van, a városi, melyet csak Kis Strandként (Mala Plaza) ismernek az ideérkezők, és a Velika Plaza, ami kevésbé zsúfolt, mint az előző. A Kis Strand 400 méter hosszan húzódik az ulcinji öbölben, viszonylag lassan mélyül, a partja pedig homokfövenyes, apró kavicsos. Innen indul az óváros is, amit mindenképpen látni kell. Olyan az egész, mint egy filmforgatási helyszín: az óvárost sziklanyelvek támasztják alá a tengerrel szemben.
Akik pedig szeretik a bort, azok zsúfoljanak be egy kis borkóstolót is a programjukba. Az óvárostól északkeletre a dombok tetején remek pincészeteket találni, ahol Vranac borokat készítenek. A rejtett kincsek azonban lent a part mentén találhatók, ugyanis a vízi sportok, nagyon kedveltek Ulcinj partjainál, főleg a búvárkodás. És ilyenkor nemcsak a halakat és az élővilágot szemlélhetjük meg, hanem ősi hajóroncsok között is úszhatunk, amik még a kalózok idejéből maradtak itt.