Télvíz idején – még akkor is, ha plusz 8 fokban túrázunk – nehéz elképzelni, hogy valaki bikiniben megmerítkezik egy forrásban. Farkas Melinda pedig ilyen merítkező alkat. Elsősorban a természetben merül el, és másodsorban is. Gyalogol mezítláb, barlangban éjszakázik, dacol széllel, esővel, hideggel. A túrázás nála már függőség, azt mondja, beragyogja az elmét és a lelket, kisimítja a ráncokat, beindítja a kalandvágyat, a felfedezés örömét. Hónapról hónapra az ő tippjeit osztjuk meg – átlagos túrázókra írva.
Két éve már hogy nyomon követem Farkas Melinda útjait. A legnagyobb közösségi oldalon bukkan fel, heti rendszereséggel osztja meg a hagyományos túrázók számára szinte elképzelhetetlen kalandjait. Melinda néhány évvel ezelőtt az Argentínában található 6961 méter magas Aconcagua csúcsát tervezte meghódítani. Sokáig eljutott. Hatszáz méter választotta el a végső határtól. De amit addig is megtapasztalt, az több mint életre szóló élmény.
Ennek ellenére Melinda azóta sem állt meg. Hegyeket hódít, és nincs olyan hétvége, hogy ne húzna bakancsot a lábára. Igaz, néha még azt is leveszi, mert a mezítlábas gyaloglás olyan kihívás, amit időről időre meg kell tennie.
Egy átlagos túrázó még a patakon való átkelésnél is azt mérlegeli, mennyire bírja majd a bakancsa. Te meg időnként leveszed már az út elején. Miért?
– Mert ilyenkor megtapasztaljuk azt, hogy milyen érzés, ha 'felébred a talp'. Ha a maga természetességében éli át a természetet, a göröngyöket, a földet, az avart, a szárazságot, nedvességet. Amit máskor nem képes.
Mi a helyzet a sérülésekkel? Mert a tapasztalatlan talp azért megszenvedheti ezt az utat.
– Persze, nem is feltétlen itt kell elkezdeni az ismerkedést. Erre valók a különböző mezítlábas parkok, felnőtteknek, gyerekeknek, ahol rövidebb távon, kevésbé szélsőséges körülmények között is kipróbálható ez a műfaj. Aztán, ha ott már jártasságra teszünk szert, jöhet a 'vadon'. Igen, apróbb sérülések előfordulhatnak, mondjuk a legegyszerűbbet, a tüskét. De az kihúzható, s ha van nálunk ragtapasz, esetleg sebfertőtlenítő, el is tudjuk látni a sebet. Csípésekre meg elég a víz, elmúlik magától.
Helyben is vagyunk, ha már a ragtapaszt is említetted. A kérdés nem más, mint hogy mi legyen a hátizsákban? Mire készüljön egy átlagos túrázó, kiránduló?
– Legjobb tavasszal kezdeni az ismerkedést annak aki nem kirándulós alkat. Olyan változáson megy át ilyenkor a természet, olyan kiapadhatatlan energiaforrás, hogy sem fáradtságnak, sem nyűgnek, kínnak nem éled meg az első néhány kilométert. Fontos szabály: soha nem menjünk üres kézzel, mindig vigyünk magunkkal hátizsákot.
• Esőkabát, esővédő poncsó – van, aki az esővédő poncsóra esküszik, van, aki a kabátra. Itthoni túrákra bőven elég a poncsó, kiveszed, felveszed, és mindened védve van (még a hátizsákod is), és ha elég nagy méretű, akkor még a nadrágod sem ázik át. Ám nagy szélben kényelmetlen, mert a szél felkapja. Az esőkabát előnye, hogy jobban szellőzik, de külön esőhuzatot kell a hátizsákra húzni, illetve még esőnadrág is jól jöhet, mert átázik a nadrág. Ezt a hármat a poncsóval ki lehet váltani.
• Kamásli – ez egy praktikus lábszár és bakancsvédő hóban, nagy sárban, tüskés bokrok között, patakátkelésnél, kullancs ellen. Lehetőleg légáteresztő legyen, hogy ne izzadjon be a lábszár. Nem minden túrára kell vinni, csak, akkor, ha terepviszonyok indokolják.
• Alátét, amire ráülhetünk – több éves tapasztalat után javaslom a légbuborékos, hőtükrös fóliát, amit bárhol le tudunk tenni. Kis helyen elfér, elég egy 1 méteres darabot levágni belőle. Jól szigetel. Vizes, havas, sáros, poros talajra egyaránt kiteríthető. Szélálló, azaz még magunkra is tekerhetjük, ha fázunk. Kaját is rápakolhatunk, utólag letörölhető. Ha hátizsákunkat a földre szeretnénk tenni sáros helyen, akkor a fólia ezt az igényt is kielégíti. Ha este erősebb fényt szeretnénk, akkor a tűz mögé helyezve, jobb a fényerő. Egyszerű és nagyszerű, ráadásul alig van súlya. Hipermarketekben olcsón elérhetők.
• Bögre – elengedhetetlen, főleg, ha forrásvíz akad az utunkba. Nem minden forrásvízhez tudjuk odahelyezni a palackunkat, mert túl kicsi a hely, de a bögrénket igen.
• Bicska – nem mindig használjuk, de ha szükség van rá, akkor nagyon kell. Nyársat faragni, kenyeret szeletelni, szalonnát vágni.
• Síp – a természetben nincs mindenhol térerő, ha lemaradnál a csapattársaidtól, akkor síppal jelezhetsz. Saját tapasztalatból írom, volt, amikor ködben, szélben túráztunk, és a síp segítségével tudtak megtalálni. Ráadásul a sípszót a vaddisznók nem szeretik, távol tarthatod őket.
• Fejlámpa – ha elhúzódik a túra, vagy korán sötétedik, szükséged lehet az erős fényforrásra. Barlangban is jól jöhet.
• Szemeteszsák – erre ritkán gondolunk, pedig a lelkiismeretes túrázó hazaviszi a szemet. Erre jó a szemeteszsák.
A technikai eszközök mellett mire lesz még szükségünk?
– Vízre. E nélkül nincs indulás. Egynapos túrához minimum másfél liter vizet számoljunk fejenként, télen, kora tavasszal jobb a forró tea termoszban. De lehet házi készítésű limonádét is vinni, ha kávé helyett innánk, akkor ízesítsük gyömbérrel vagy citrommal-mentával.
Ne hiányozzon a gyümölcs, de jó ha feldaraboljuk előtte, különösen, ha gyerekek is vannak a csapatban. Szükség lesz az energiapótlásra, tehát néhány szendvics mindenképpen kell, lehetőleg kisebbeket rakjunk össze. Mert jobb többször enni és kevesebbet, ezzel nem terheljük túl a gyomrot. Legyen nálunk gyümölcscukor, aszalt gyümölcs, különböző magvak és a sajt is jól jön.
Kullancsok, bogarak ellen mit használjunk?
– Ha már mindenáron sprayt választunk, még otthon fújjuk be magunkat jó alaposan. Én nem nagyon szeretem, mert amikor a természetben fújják be magukat az emberek, a szer rászállhat mindenre, növényre, rovarokra, arra is, amire nem kéne, adott esetben még a társaink szemébe is juthat, ráadásul tűző melegben spray-vel járni nem javallott.
Amit én ajánlok, az a levendula és citromfű illóolaj, ami távol tartja a kullancsot, szúnyogot, darazsakat Ez a legolcsóbb megoldás. Egy bázisolajba (oliva, napraforgó, szőlőmagolaj) cseppenteni kell pár csepp 100%-os tisztaságú illóolajat, és nedves testfelületre (az arc kivétel) felvinni. De az is jó, ha van kéznél száraz vagy akár a mezőről begyűjtött levendula és citromfű, azzal is át lehet dörzsölni a bőrt megúszva az olajozást.
Sorozatunk következő részében Melinda elkalauzol minket a turista jelzések világában, tippeket ad, hová, merre induljunk egyedül, gyerekekkel vagy éppen kutyával.
(Címlapkép: rottonara/Pixabay)