Firenze haladóknak Vasari-folyosótól aperitivóig

    Leselkedés egy középkori gazdag család fürdőszobájában, titkos átjárók, páratlan panoráma, gabonapiacból kialakított templom, ódon falak közt futó girbe-gurba utcák, és aperitivo mint életérzés. Például ezekért éri meg Firenzébe visszalátogatni, ha már egy korábbi alkalommal letudtuk a kötelező köröket. Haladóknak szóló hosszú hétvégés sorozatunkban Olso, Poznań, Varasd és St. Gallen után most a nagyon is jól ismert Firenze talán kevésbé magától értetődő arca következik.

    Firenze egyszerre borzasztóan turistás, és közben velejéig olasz. Kifinomult és bazári. Nagyvárosi és vidéki. Lehet várost nézni akár egyetlen euró elköltése nélkül is, de többhavi keresetünket is itt hagyhatjuk szuvenírre vadászva. Akár egy hetet is könnyedén megtölthetünk programokkal úgy, hogy nem hagyjuk el a belvárost, de ha úgy akarjuk, rengeteg egynapos kiruccanási lehetőség is kínálkozik a környező városokba. Egy viszont biztos: Firenzét látni kell. És ha tehetjük, nem csak egyszer.

    Ezúttal azoknak adunk tippeket, akik már letudták a kötelező köröket: kiállták a hosszan kanyargó sort, hogy bemehessenek a dómba, végignézték az Uffizi mesterműveit, végigvizslatták az ékszerboltokat a Ponte Vecchión, és lefotózták a panorámát a naplementekor zsúfolásig telt Piazzale Michelangelóról. Most csupa olyan programot ajánlunk, ami vagy egy második látogatáskor, vagy egy hosszabb firenzei tartózkodás során jöhet jól.

    Látogatóban egy középkori nemesi családnál: Palazzo Davanzati

    Firenze belvárosában, pár lépésre a fényesre simogatott orrú vaddisznószobráról nevezetes Mercato Nuovótól, a via Porta Rossa 13. szám alatt egy csodás múzeumot találunk. A Palazzo Davanzatiban egy tipikus 14. századi nemesi lakóházba leshetünk be, hálószobától a konyháig, berendezési tárgyakkal együtt. A várost járva úgyis mindenkit magával ragad a történelmi hangulat, itt végre tényleg kiderül, hogyan éltek egykor a firenzeiek.

    Hálószoba, nappali, fürdő - Palazzo Davanzati
    Galéria: Firenze haladóknak
    mimi / Travelo

     A Palazzo Davanzatiban tett látogatás felér egy kisebb időutazással: láthatjuk, milyen volt egy jó módú család otthonának lépcsőháza, milyen gazdagon díszített, freskós szobákban laktak, milyen finom csipkékkel díszítették ruháikat. Mindezt abban az izgalmas, átmeneti korszakban, amikor a középkori lakótornyokból reneszánsz otthon vált. Az épületet az évek során többször felújították – a második világháborúban bombatalálatot is kapott –, de eredeti formáját igyekeztek megőrizni. A benne látható bútorok ugyan nem tartoznak az eredeti berendezéshez, de mindegyik korhű, antik, kézműves darab.

    A 6 eurós belépőjegy ellenében az épület első két szintje látogatható egyénileg, a 3. és 4. szintet pedig előzetes bejelentkezés után, tárlatvezetéssel lehet megnézni. Utóbbit erősen ajánljuk, ezeken a szinteken van például a konyha is. A csoportok minden nap 10-kor, 11-kor és 12 órakor indulnak. A múzeum nyitva tartása elég rövidke: naponta csak 8.15 és 13.50 között látogatható.

    Titkos folyosók a Palazzo Vecchióban

    Egy firenzei városnézés során a Palazzo Vecchio mellett garantáltan legalább harmincszor elmegy mindenki – hiszen a város központi terén, a Piazza della Signorián található, és előtte álldogál a Dávid szobor másolata. Be azonban már jóval kevesebben mennek, a titkos átjárókba pedig végképp csak páran jutnak be – főleg azok közül, akik először járnak a városban. A jellegzetes formájú épület baromi régi: 1298-ban kezdték építeni, 1322-ben fejezték be. Mindig is a város elitjéhez volt köze: a toszkán nagyhercegek székhelye volt, aztán kormányzói palota, ma pedig a városháza működik benne. Korából és funkciójából sejthető, hogy az ódon falak évszázados titkokat őriznek.

    Ilyenek például azok a titkos folyosók és termek, melyek létezésére mi akkor döbbentünk rá, amikor a palota egyik termében a falat borító régi térképeket böngésztük. Egyszer csak jött egy ember, kinyitott egy addig észrevétlen ajtót, majd eltűnt Örményország térképe mögött az őt követő tíz turistával. Utánanéztünk: ők éppen a titkos átjárók túrán vettek részt.

    Rejtett lépcsősorok, utcára vezető menekülőútvonalak, titkos kincstár, dolgozószoba és szalon – ezeket a helyeket az évszázadok során csak a palota nagy hatalmú lakói láthatták. Legalábbis egészen 2000-ig, azóta van lehetőség bejutni ezekre a helyekre, max. 12 fős csoportokban. A titkos átjárók túra ára a Palazzo Vecchio belépőjegyből és a tárlatvezetés árából adódik össze, kb. 20 euróval kell számolni fejenként.

    Kilátás a Palazzo Vecchio tornyából Galéria: Firenze haladóknakmimi / Travelo

     És ha már itt vannak, ne hagyják ki a torony megmászását sem! A kilátás egyenesen páratlan belőle, a legjobb fotót innen lőhetjük a házak közül kiemelkedő dómról, és a város középkori lakótornyait – ilyen a Palazzo Davanzati – is innen a legkönnyebb kiszúrni. Ráadásul, kevés olyan magaslat van, ahová klausztrofóbiások és tériszonyosok is bátran felmehetnek – ez viszont ilyen. Nem állítjuk, hogy a torony ne lenne magas (mert baromi magas), vagy hogy ne egy hosszú lépcsősoron kéne felmenni (mert úgy kell). A torony tetején viszont anélkül is szép a kilátás, hogy ki kéne állni a szélére, a felfelé vezető lépcsősor pedig egyrészt elég szellős, másrészt sok más hasonló toronnyal ellentétben egységes a szélessége, nem kezd el vészesen szűkülni legfelül sem.

    Séta a város felett: Vasari-folyosó

    A Vasari-folyosó különleges építmény: a Palazzo Vecchiótól indul, az Uffizin és a Ponte Vecchión keresztül a Pitti-palotáig tart. Érdekesség, hogy a folyosó több lakóépület belsején is áthalad, de a Mannelli család nem volt hajlandó átépíteni lakótornyát, ezért a folyosó azt kívülről kerüli meg. A folyosó nevét tervezőjéről, Giorgio Vasariról kapta, 1565-ben készült el. És hogy mire volt jó? Neki köszönhetően a várost irányító Medicieknek nem kellett lemerészkednie a zsúfolt, piszkos és veszélyes belvárosi utcákra.

    A Vasari-folyosó az Uffiziből nézve (a kép jobb oldalán indul, és végigfut a híd tetején) Galéria: Firenze haladóknakmimi / Travelo

     A folyosón "Cosimo de' Medici szabadon, testőrség nélkül közlekedhetett lakóhelye és hivatala között. A hagyomány szerint a nagyherceg a folyosót arra is használta, hogy személyesen kémlelje ki az utca hangulatát, illetve egyes házak belsejébe is betekinthetett onnan. A folyosó elhalad a Santa Felicità-templom homlokzata előtt is, a benti karzat magasságában. Itt a hercegi család anélkül vehetett részt az egyházi szertartásokon, hogy találkoznia kellett volna az alattvalókkal" – olvasható a Wikipedián.

    A folyosót – melynek falain az Uffizi 1600 képből álló portrégyűjteménye lóg – jelenleg csak csoportosan, idegenvezetővel lehet látogatni. Ezek a túrák nem éppen a legolcsóbbak, de tényleg egyedi élményeket kínálnak. Egy Uffizi-látogatással egybekötött, három órás, kis csoportos látogatás 89 euróba (27 ezer forintba), egy tetőteraszon elköltött reggelivel kiegészített négy órás túra pedig 129 euróba (40 ezer forintba) kerül fejenként. Ha az Uffizit már egy korábbi alkalommal behatóbban tanulmányozta, 65 euróból (20 ezer forintból) is megúszhatja a másfél órás, csak a Vasari-folyosóra koncentráló tárlatvezetést.

    További érdekességek a folyosó múltjából
    A híd közepén a nyugatra néző eredeti, kisméretű ablakokat 1939-ben, Adolf Hitler látogatáskor panoráma-ablakokra cserélték Benito Mussolini rendeletére, hogy a vendég onnan élvezhesse a kilátást az Arno-parti Firenzére és a Santa Trinita hídra. A folyosónak az Uffizi épületéhez csatlakozó részét 1993. május 27-én éjjel súlyosan megrongálta a maffia által felrobbantott autóbomba. Öt környékbeli lakó meghalt, csaknem ötvenen megsebesültek, és a folyosó itteni szakaszán több műalkotás megsemmisült. Néhány, helyrehozhatatlanul megsérült festmény darabjait visszatették eredeti helyükre a terrortámadás mementójául.
    Forrás: Wikipedia

    Képeslap-panoráma a San Miniato al Monte elől

    Amikor közeledik a naplemente, mintha minden turista egyszerre indulna ugyanoda: a Piazzale Michelangelóra. A belvárosból lehet busszal is menni, de teljesen felesleges, kb. tizenöt perces sétával gyalog is elérhető. Tényleg képeslap tökéletességű a panoráma innen, de a tény, hogy tulajdonképpen egy lebetonozott parkolóban merengünk rengeteg, szelfibottal hadonászó turista gyűrűjében, viszonylag gyorsan elveszi az ember életkedvét.

    Kilátás a San Miniato al Monte elől Galéria: Firenze haladóknakmimi / Travelo

     Na, ilyenkor kell a Viale Galilleo mentén hegynek fel elindulni, majd a kisvártatva felbukkanó lépcsősoron felmenni a San Miniato al Monte elé. Ha naplementekor érkeznek, akkor már nagy valószínűséggel egy lakatra zárt kapuval találják szemben magukat. De ne adják fel, hanem a templommal szemben állva bal kéz felé induljanak el, a parkon át kerülve hamarosan bent találják magukat a templom előtt, a korábban látott kapu másik oldalán. A kilátás innen talán még szebb, hiszen jóval magasabban vagyunk a Piazzale Michelangelónál. És bár itt sem leszünk egyedül, összehasonlíthatatlanul jobb ötszáz helyett csak tizenöt másik emberrel osztozni a látványon.

    Gabonapiacból templom: az Orsanmichele

    Ha Firenze, és templom, akkor egyértelműen a Duomo, vagyis a dóm a sztár. Ebben nincs semmi meglepő: a monumentális épület megdöbbentően látványos, főleg, amikor az ember életében először áll a tövében. (Akkor meg aztán különösen, ha este érkezünk, a díszkivilágításban csak úgy vibrál a fehér és rózsaszín márvány.) De messze nem ez az egyetlen izgalmas egyházi épület a városban. A hírességek sírjai miatt ajánlhatnánk a Santa Crocét, a Medici-kripták miatt a San Lorenzót, vagy izgalmas kerengői miatt a Santa Maria Novellát is.

    De most a fentieknél talán kevésbé nagyszabású, ám annál érdekesebb templomot javaslunk: az Orsanmichelét. Mégpedig azért, mert a 13. századi épület eredetileg egy nyitott oszlopcsarnok volt, a gabonapiac működött itt. Később az árkádokat befalazták, egy részükbe ablakot tettek, így lett az egykori gabonapiacból és tárolóból templom. Az épület korábbi funkciója egyébként kívülről ma is jól látszik: olyan, mint egy nagy raktár, amire utólag szentek szobrait pakolták. (Ha nem pontosan tudják elképzelni, milyen lehetett az épület piac korában, sétáljanak el a már emlegetett, közeli Mercato Nuovóra – na, pont ilyen.)

    Egy olasz nap legjobb része: az aperitivo

    Az egyik legjobb dolog, ami az emberrel Olaszország északi részén este hat és nyolc között történhet: az aperitivo. Ez gyakorlatilag nem más, mint egy ital vacsora előtt, némi ingyenes rágcsálnivalóval lekísérve. De ennél jóval több: egy életérzés. Kiülni egy teraszra, Aperol Spritzet, vagy valami hasonló, kesernyés ízvilágú italt (édeset nem igazán szerencsés kérni, mert alapvetően étvágygerjesztőnek isszák) szürcsölgetni, beszélgetni, közben nézni a dolgukra igyekvő helyieket és a bámészkodó turistákat az utcán – imádjuk!

    Aperol Spritz aperitivo gyanánt (a svédasztalt csak a kép elkészülte után támadtuk meg) Galéria: Firenze haladóknakmimi / Travelo

    Hab a tortán, hogy ilyenkor a kispénzű turista is megengedhet magának némi luxust: ilyenkor ugyanis többet érnek az ember eurói. Az ital mellé aperitivo időben mindig jár valami bónusz: van, ahol csak egy kis chips és olívabogyó, de van olyan hely is, ahol komplett svédasztalról válogathatunk mennyiségi megkötés nélkül. Egy 8-10 eurós koktélért cserébe ez nem egy rossz ajánlat. Azt azért tudni kell, hogy általában saláták, rágcsák, néha kis szendvicsek vannak kitéve – nem a vacsora kiiktatása a cél, csak a ráhangolódás a nagy kajálásra.

    Már csak az érdekli, hol és mikor? Az aperitivónak nincsenek kőbe vésett szabályai, van, ahol kínálnak ilyet, és van, ahol nem. Ez és ez a blogger elég szépen összeszedte a lehetőségeket, ottjártunkkor mi is ezek közül mazsoláztunk. Az is változó, hogy pontosan mikor van itt az ideje, de mi leginkább 18:30 és 20:30 között találkoztunk vele. De a Piazza Santo Spiritón belefutottunk olyan aperitivo-büfébe is, ahol este tízig lehetett korlátlanul enni a koktélok mellé.

    Egy nagyváros falusias arca: esti séta az Oltrarno-negyedben

    Elege van a rengeteg turistából és a nyüzsiből? Hangulatos bárokat és éttermeket keres a turistacsapdák helyett? Menjen át a belvárosból a Ponte Santa Trinitán, és máris az Oltrarno-negyedben találja magát. Itt Firenze kisvárosias, nyugodt arcával találkozhat, kézművesek boltjai, hipszter kávézók (a Ditta Artigianale a helyiek nagy kedvence) és vega éttermek váltják egymást.

    Nekünk két tér lett a kedvencünk itt, a nyugisabb, barátságosabb Piazza della Passera, és a bulis, pezsgő Piazza Santo Spirito. Utóbbin a Tameròt ajánljuk, ami egy érdekes hibrid hely, egy egykori garázsból nagyon dizájnosan kialakítva. Nap közben kézműves tésztában utaznak, este van aperitivo büféjük, este 11-kor pedig klubbá alakul dj szettekkel, felolvasásokkal, jazz koncertekkel.

    Határtalan nyugalom a dombtetőn: irány Fiesole

    Ha még az Oltrarnónál is békésebb helyre vágyik, nincs mese, el kell hagynia egy kis időre Firenzét. Kiránduljon például Fiesoléba, a busz a Piazza San Marcóról indul, a vezetőtől megvásárolható jegy 2 euróba kerül. A menetidő maximum 15-20 perc, és máris üdítően vidéki hangulat fogadja Firenze nyüzsgő központja után.

    Béke és nyugalom a kolostor mini kerengőjében Galéria: Firenze haladóknakmimi / Travelo

     Fiesoléba a legtöbben a római kori amfiteátrumért szoktak ellátogatni, és bár érdekes ez is, mi most egy másik, talán kevésbé ismert helyet ajánlunk: a San Francesco templomot és ferences rendi kolostort. Aprócska kerengőiben olyan csend van, hogy szó szerint hallani lehet a légy zümmögését. Apró cukiság: a kerengő egyik kis falmélyedésében Albert Einstein lányának, Margónak az alkotását láthatjuk. Miután megleltük a lelki békénket, érdemes megnézni a kolostor felső szintjén a szerzetesek egykori celláit is, belépőjegy nincs.

    Ha visszafelé fokozatosan hangolódnának rá a tömegre, érdemes buszozás helyett egy darabon gyalogolni. A Via Vecchia Fiesolanén fokozatosan ereszkedhetünk le a San Domenico kolostornál található buszmegállóig. A girbe-gurba út mentén zölddel benőtt kőkerítések, mögöttük pompás régi villák sorakoznak. A séta nem tart tovább tizenöt-húsz percnél, de így is klassz ízelítőt ad a környék hangulatából.

    Tipp: Firenze Card, a 72 órás városkártya
    Akár az első, akár a sokadik látogatásukat tervezik Firenzébe, érdemes megfontolni a Firenze Card, vagyis a városkártya kiváltását. A 72 óráig érvényes kártya 72 euróba kerül, és alig van múzeum, ahová ne lenne jó. További előnye, hogy a legnépszerűbb múzeumokba (például Uffizi, Accademia) elsőbbségi belépést biztosít, ez főleg főszezonban jelent óriási előnyt – mi például ezért vettük meg és ilyen szempontból nagyon megérte. Mivel azonban elég borsos az ára, érdemes átgondolni, valóban szükségünk van-e rá. További infó róla itt.
    Szóljon hozzá
    0 hozzászólás
    Ha tetszett a cikk, kattintson a Tetszik gombra, legfrissebb ajánlatainkért pedig iratkozzon fel hírlevelünkre!

    Utazzon!
    Az oldalról ajánljuk!