Fedezze fel Kassát tízezer lépésben!

Egy napra, de akár egy délutánra is érdemes átugrani Kassára. A felfedező túra nem igényel alapos előkészületeket, hiszen a magyar határtól alig húsz kilométert kell megtenni, és ha beesteledik, nem kell feltétlenül az ottani hotelekben álomra szenderülni - annál is inkább, mert ezek viszonylag drágák, és csak szolid kényelmet nyújtanak. Tízezer lépés Kassán vendégszerzőnkkel.

 

A kassai dóm, azaz a Szent Erzsébet főszékesegyház még a magyar történelemben kevéssé jártas látogatónak is fogalom. Zarándokhely, ahol vezénylő fejedelmünk Rákóczi Ferenc és családtagjainak hamvai nyugszanak. No, de akkor mi ez a katedrálisból kihallatszó dübörgő kemény rock és üdvrivalgás? - tettük fel a kérdést magunknak az elmúlt hét közepén, amikor megérkeztünk a városba.

 

Szent Erzsébet főszékesegyház
Galéria: Kassa
Fotó: Szakonyi Péter / Travelo

 

Petróleum lámpa a székesegyházban

 

Az emblematikus főtéren magasodó templom előtt csoportosuló tömeg, és a néha megnyíló kapun kiszűrődő zene hangjai választ adtak erre: az Omega együttes koncertjét élvezik a szerencsés bejutottak. A rendkívüli esti oratórium ugyanis meglepően sok helybelit csábított az ódon falak közé: vagy másfél ezer kassai énekelte teli torokból a már klasszikusnak számító Omega slágereket: a Tízezer lépést, a Petróleum lámpát, és persze a ráadásnak szánt Gyöngyhajú lányt. Az oltár előtt Kóbor János ugrált, mögötte tekintélyes kórus, a templom főhajójában pedig zöld, piros és kék lézerfények cikáztak. A helybeliek dübörgő tapssal köszönték meg a valóban páratlan koncertet – amely egyébként a Rákóczi emlékhét záróeseménye is volt.

Így visszatekintve az is érdekes, hogy másfél ezren áldoztak 28 eurót egy jegyért – és legalább ennyien kiszorultak a koncertről – idősek és fiatalok egyaránt. érdekes ez, hiszen a hivatalos statisztikák szerint a 240 ezres városban mindössze 6 (!) ezren vallják magukat magyarnak... Ez mindenféle irredenta nézet nélkül is roppant szomorú, hiszen a magyar történelem és kultúra egyik emblematikus városáról van szó. Tinódi Lantos Sebestyén, II. Rákóczi Ferenc, Déryné és Márai Sándor városáról – de itt született többek között Gerstner Béla, a Korinthoszi-csatorna tervezője, és Komlós Aladár is.

 

Szent Mihály kápolna
Galéria: Kassa
Fotó: Szakonyi Péter / Travelo

 

Láthatatlan pataktól az orsó alakú főtérig

 

A Kassán keresztülfolyó Csermely-patak szinte észrevehetetlen, mert a látogató többnyire a furcsa, orsó alakú főtér környékét barangolja be - itt találhatók ugyanis a város főbb nevezetességei. A történelmi városmagot körülvevő, a szocializmus „szőnyegbombázásának" tekinthető, borzalmas lakótelepek érthetően senkit sem érdekelnek. A kötelező startpozíció a téren egy csokorban levő katedrális (Szent Erzsébet Székesegyház,) a mellette levő Szent Mihály-kápolna, amely valójában temetőkápolna volt, az Orbán-torony és a XV. században épült városháza. A katedrális számunkra érthetően fontos hely, hiszen 1906-ban itt helyezték örök nyugalomra II. Rákóczi Ferenc, édesanyja Zrínyi Ilona és a fejedelem idősebbik fia, Rákóczi József hamvait. Itt nyugszik még generálisa, tábornagya Esterházy Antal gróf, udvarmestere Sibrik Miklós ezredeskapitány, társa Bercsényi Miklós gróf és annak felesége, Csáky Krisztina grófnő.

A főtéren egyébként teljesen szabadon lehet téblábolni, mert autók ide nem hajthatnak be, és bár a sínek most is megvannak, villamos nem közlekedik. Így nyugodtan megszemlélhetők a felvidéki nagyváros pompás polgári házai, nemesi palotái és templomai - a gótikától az eklektikáig. A tér központjában áll a Kassai Nemzeti Színház, amelyben 1833. február 15-én a magyar nemzeti dráma, Katona József Bánk bánjának ősbemutatóját tartották. Itt lépett színpadra Déryné és a magyar színjátszás legendás alakjai közül Egressy Gábor és Béni, Szentpétery, Megyeri, Blaha Lujza, a Latabár-dinasztia és Páger Antal is.

 

Galéria: KassaFotó: Szakonyi Péter / Travelo

 

Már nem hallani magyar szót

 

Mindennek ma már csak nosztalgikus jelentősége van, hiszen Kassán nem hallani magyar szót. A főtéren működő több tucatnyi kávéház és étterem közül – gyorsan hozzáteszem mindegyik színvonalas és viszonylag olcsó! – mindössze kettőben találtunk magyar étlapot. Magyarul tudó felszolgálót azonban kétnapos barangolásunk során sehol sem. Az egykori Megay cukrászdában kinagyított és magyar feliratos archív képeken az egykori Fő-utcza életképei köszönnek vissza; és ha máshol nem, itt megérinti az embert a századforduló polgári Kassájának levegője.

A zarándokok második számú célpontja a Rodostó-ház, amely a főtértől kőhajításra áll, s amely Rákóczi egykori, törökországi lakóházának pontos mása. Múzeummal, kávézóval, és persze életnagyságú szoborral - ahonnan soha nem hiányoznak a koszorúk és virágok.

Aki bédekkerrel a kezében alaposabb kutatásba fog, hamar felfedezi a Fekete Sas vendégfogadóból átlényegült csendőrkaszárnyát - ahol 1852-ben és 1853-ban Tompa Mihály raboskodott -, vagy az egykori vármegyeházát, amely 1779-ben Langer bécsi építész tervei szerint épült. De a Lőcsei-házat is gyorsan megtalálja, amelyben egykor Tinódi Lantos Sebestyén pengette hangszerét.

 

Rodostó-ház
Galéria: Kassa
Fotó: Szakonyi Péter / Travelo

 

Butikhotelekké alakuló paloták

 

A város fejlődése egyébként az elmúlt években ismét lendületet vett – a kelet-szlovákiai ipar megerősödése láthatóan kedvezően hatott Kassa lakóinak életszínvonalára is. Éttermek, kávézók nyíltak, a kis főtéri üzletek mellett – és közvetlen közelében – bevásárló központokat adtak át, az egykori palotákban pedig hamarosan butikhotelek nyílnak. Ott jártunkkor még az utolsó simításokat végezték a Nemzeti Színházzal szemben levő Slavia Hotel szecessziós épületén, amely kétségtelenül a város legtrendibb hotelje lesz – már csak azért is, mert a Fő tér közepén helyezkedik el. De a városháza mögötti utcában, a Hilton lánchoz tartozó Doubletree Hotel sem rossz választás. Az épület – amely egykor bizonyára irodáknak vagy munkásszállónak adott otthont – a hagyományos Hilton színvonalat próbálja elérni, több, kevesebb sikerrel.

Becsekkoláskor például a Doubletree hotelekben világszerte hagyománynak számító forró cookie-t kap az idegen. Éttermét (Olive Tree) a város egyik legjobb helyének minősítik az utazási honlapok - és ez jól fedi a valóságot. Az pedig már más szlovák – vagy mondjuk inkább csehszlovák! – örökség, hogy a hétköznapokon kínált üzleti ebéd elfogyasztására fél(!) órás intervallumot szabnak meg. Igaz, a svédasztalos ebéd csak 9,90 euróba kerül. El lehet képzelni, milyen komoly sportteljesítmény itt ebédelni.

Cikkünk szerzője Szakonyi Péter, a Napi.hu főmunkatársa.

Szóljon hozzá
0 hozzászólás
Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek