Pekingi gyorstalpaló: városnézés 72 óra alatt

Három nap alatt a nagy fal, a Nyári Palota, a Ming sírok, az Ég temploma, a Tiltott Város és a Tienanmen tér is letudható, ráadásul nem is kell rohamtempóra kapcsolni. Az Air China Budapest-Peking járatával megnéztük a kínai főváros legizgalmasabb látnivalóit. Így csinálhatja utánunk.

Napsütésben aranyló sárga cserepek, égig érő pagodák, letűnt korok lenyűgöző emlékei és imádnivaló konyha. Óriási turistacsoportok, végeláthatatlan dugók a kétszer négy sávos utakon, szürke toronyházak, szmog és eső. Mindkettő Peking, és akár három nap elég lehet arra, hogy megtapasztaljuk a huszonkét milliós nagyváros modern és tradicionális arcát is. 

Nyári palota
Galéria: Peking 72 óra alatt
Fotó: mimi / Travelo

Borzasztóan örültem, amikor meghívót kaptam az Air China május elseje óta üzemelő közvetlen Budapest-Peking járatára. Aztán amikor kiderült, hogy hétfő este megyünk, és pénteken délben pedig már indulunk is haza, már nem volt olyan őszinte a mosolyom. Hát még akkor, amikor kiderült, hogy a járat igazából csak odafelé közvetlen, visszafelé a minszki vendégszeretetet is megtapasztalhatjuk. Utólag viszont azt mondom, simán megéri akár 72 órára is elmenni Pekingbe, a legfontosabb látnivalókat ennyi idő alatt kényelmesen meg lehet nézni. Persze optimális esetben az itt töltött három napot nem a hazautazás követi, hanem tovább indul az ember egy másik izgalmas város felé.

Vízummentesség 72 órán át

Azok a turisták, akik külföldről érkeznek, és fel tudnak mutatni egy harmadik országba szóló repülőjegyet, vízummentességet élvezhetnek 72 órán át. A program keretein belül 45 állam – köztük Magyarország – utazói három napon át nézelődhetnek a kedvezményes vízumpolitikát bevezető városokban, illetve az azoknak helyet adó tartományokban. A vízumkérelem jelentette hosszas adminisztrációt és anyagi kiadásokat megspóroló, rövid távú programot elsőként Peking és Sanghaj vezette be 2013 elején, azóta már tízre nőtt a 72 órás vízummentességet biztosító városok száma.

Első nap: Nyári Palota

Ha az ember az Air China közvetlen járatával érkezik, számítson arra, hogy a gép Budapestről este kilenc után indul, és másnap helyi idő szerint délután egy körül ér Pekingbe. Így ha csak nem az üzleti osztályon durmoltuk végig az utat, a kényelmetlen éjszaka miatt érdemes az első napunkat lazára venni. A világörökség részét képező Nyári Palota például tökéletes a békés andalgáshoz és a pozitív első benyomások megszerzéséhez. Főleg, hogy mi zárás előtt érkeztünk, így már alig voltak rajtunk kívül a palota környékén.

A környék rendezését 1749-ben rendelte el a Csing dinasztiába tartozó Csien-lung császár édesanyja hatvanadik születésnapja alkalmából. A Nyári Palota megépülése után a mindenkori kínai császárok kedvenc nyári pihenőhelye lett. A 290 hektáros kert háromnegyedét a mesterséges Kunming-tó borítja, szmogmentes időben festői látványt nyújt a rajta átívelő tizenhét lyukú híddal, és a fölé magasodó Hosszú Élet hegyével.

Kunming-tó
Galéria: Peking 72 óra alatt
Fotó: mimi / Travelo

Itt a legjobban a tó partján végigfutó, aprólékosan kidolgozott festményekkel díszített Hosszú Folyosó, illetve a végén található Márványhajó tetszett A folyosót a császár állítólag azért építtette, hogy édesanyja rossz időben is végigsétálhasson a kerten, és élvezhesse a csodás kilátást. A 36 méter hosszú, egyszerre fenséges és hátborzongató márványból készült hajó a Csing dinasztia örökkévalóságát hirdeti.

A látogatás után az állandó forgalmi dugóban a belváros felé araszolva bőven van időnk eltűnődni a város kettősségén – csúcsidőben a 15 kilométeres út megtételéhez akár másfél órára is szükség lehet. A Nyári Palota mesevilága ugyanis szöges ellentétben áll a busz ablakából látható, folyamatosan épülő, modern nagyváros képével. A zömében jellegtelen magasházak igazából a világon bárhol sorakozhatnának New Yorktól Varsóig.

Turisták bárhol
Galéria: Peking 72 óra alatt
Fotó: mimi / Travelo

Meglepő, hogy amíg a Nyári Palota mennyire egzotikus, addig a belváros mennyire nem olyan, mint amilyenre az ember naivan a mesés és kaotikus Ázsiáról ábrándozva számít. Az utcák például sokkal tisztábbak – később kiderült, hogy ez a 2008-as olimpiának köszönhető, ahogyan a vörös csillagok minimális mennyisége is. És olyan nagy tömeg sincs az utcákon, mint amire többen is felkészítettek – illetve mégiscsak sokan vannak, de a többség az autójában ül, és elszántan nyomja a dudát.

Ha sikerül bevergődni magunkat a belvárosba, a legfontosabb bevásárlóutcán, a Wangfujingon érdemes elveszni egy kicsit az embertömegben. A luxusboltok, és elegáns, pekingi kacsát kínáló éttermek mellett az ázsiai nagyvárosok összes izgalmas kellékét megtaláljuk itt, amit eddig esetleg hiányoltunk. Van piac – alkudozni egyenesen kötelező –, utcai ételárusok, a bátrabbak hazafelé pedig akár tuk-tukkal is mehetnek a szálláshelyükre.

Második nap: nagy fal, Ming sírok, Szellemek útja

Bár a jetlagnek köszönhetően másnap reggel simán beválogatták volna bármelyikünket a Walking Deadbe statisztának, a tudat, hogy a nagy falat megyünk megnézni, segített kikelni az ágyból. Remélhetőleg ez önökkel is így lesz. A fénykorában körülbelül hatezer kilométer hosszú erődítményrendszer Pekinghez legközelebb eső része körülbelül nyolcvan kilométerre van a belvárostól, ezt két óra alatt lehet megtenni közúton.

Tényleg nagy
Galéria: Peking 72 óra alatt
Fotó: mimi / Travelo

A két legnépszerűbb, legjobban felújított, ezáltal legturistásabb szakasz a Mutianyu, és a Badaling. Mi az utóbbit látogattuk meg, és bár Karl Pilkington vonatkozó élményei miatt tartottam a birkamód nyomuló tömegtől, annyira nem volt rossz a dolog. Főleg, mert mi kihagytuk a kabinos felvonózást, így az erős napsütés miatt esernyővel tolakodó kínai néniktől eltekintve semmi problémám nem volt a turistákkal.

A fal egyébként tényleg nagyon nagy, és bizonyos részeken igencsak meredek, dolgozik a combizom erősen. De megéri: minél feljebb és feljebb jut az ember, annál jobban hasonlít a korábban annyiszor látott képekre a látvány. Vannak olyan helyek a világban, amiket mindenki rendszeresen lát a neten, az újságban, a tévében, turisták százezrei keresik fel őket, és fotók millióit készítik el róluk naponta. Aztán amikor végre mi is eljutunk hozzájuk, tartsuk bármilyen kínosnak a turistás csordaviselkedést, lelkesen pózolunk előtte, és készítjük el a milliomegyedik fotót mi magunk is. Sejtettem, milyen lesz a hatalmas és romos Colosseumot megpillantani Rómában, vagy hogy Pisában tényleg ferde lesz az a torony, mégis szuper volt erről személyesen is megbizonyosodni. Na, pont ilyen élmény a fal is.

Szellemek útja
Galéria: Peking 72 óra alatt
Fotó: mimi / Travelo

Innen nem túl messze – autóval csak fél óra – található a Ming dinasztia temetkezési helye. Az első Ming császár sírját mi is megnéztük, de ami ennél sokkal jobban lenyűgözött, az az ide vezető út volt. A sírokhoz vezető vonulóutat Szellemek útjának nevezik, egy kilométer hosszú, két oldalán hatalmas katonákat és állatokat ábrázoló kőszobrokkal. Az állatokból – oroszlán, ló, elefánt, teve – álló és fekvő párok is vannak a sétány két oldalán. Ha minden igaz, az ülők a tiszteletet, az állók a védelmet jelképezik. Az egyik kedvenc helyem lett a három nap során.

Harmadik nap: Ég temploma, Tiltott Város, Tienanmen tér, hutongok

A harmadik nap reggelét érdemes az olimpiára szépen felújított, világörökség részét képező Ég templománál kezdeni. A hatalmas parkkal övezett szent hely a Ming és a Csing császárok idejében is nagy jelentőséggel bírt: évente egyszer itt imádkoztak a jó termésért. A parkban fantasztikus közösségi életet élnek a helyiek, tajcsiznak, labdáznak, és sokan a magukkal hozott zenére táncolnak.

Táncolók az Ég templomának parkjában
Galéria: Peking 72 óra alatt
Fotó: mimi / Travelo

A következő állomás szintén a belvárosban található, és szintén világörökségi rész a Tiltott Város és a mellette fekvő Tienanmen tér. A Tiltott Város a Ming dinasztiától a Csing dinasztia végéig, mintegy ötszáz éven át volt a kínai hatalom központja, közönséges halandó nem tehetette be lábát erre a területre. Ma a mintegy 720 ezer négyzetméteren elterülő palotakomplexum múzeumként üzemel. Az egymást követő kapuk, udvarok és csarnokok útvesztőjéből kiérve a Tiltott Város legüdítőbb és leghangulatosabb részére, a Császári kertekbe jutunk.

És ha már itt járnak, a Tiltott Várossal határos Mennyei béke terét, vagyis a Tienanmen teret is nézzék meg. 440 ezer négyzetméterével a világ legnagyobb tere - az itt lezajlott 1989-es események miatt érdemes egy sétát tenni ezen az óriási betonnal burkolt, nyomasztó helyen is.

Nem szép, ámde nagy: Tienanmen tér
Galéria: Peking 72 óra alatt
Fotó: mimi / Travelo

Nekünk itt véget ért a programunk, de egy dolgot még mindenképp érdemes kipróbálni, hogy tökéletesen kimaxoljuk a Peking-élményt. Ez pedig nem más, mint a régi városrészek, a hutongok felderítése. A Tiltott Város kijáratánál rengeteg riksás várja a turistákat, hogy elvihessék őket egy körre. Ha sikerül elfogadható árúra lealkudni a kirándulást, mindenképp érdemes helyi vezetővel végigjárni pár utcát, és megnézni mi maradt az egykori Pekingből a felhőkarcolók árnyékában.

Hasznos tudnivalók

Vízum: Ha 72 óránál többet akarunk Kínában maradni, vízumot kell igényelni. A vízumtípusokról és a szükséges okmányokról itt tud tovább olvasni. Az egyszeri belépés díja 8000, a kétszeri belépésé 12000 forint. Az átfutási idő átlagosan 4 nap, sürgős esetben egy nap alatt is kiállítják, ekkor az alapdíjon felül még 7000 forintot kell fizetni.

Utazás: Jelenleg még a hazafelé beiktatott minszki kitérővel együtt is az Air China járatával a legegyszerűbb eljutni Pekingbe. Az út odafelé 9 és fél óra, visszafelé 12 és fél óra. Az Airbus A330-200 típusú gépekkel üzemelő járat turistaosztályán viszonylag kényelmes méretű lábtér van, az éjszakázáshoz egy kispárnát és egy takarót adnak. Szemtakarót, vastag zoknit vigyenek magukkal, ha szükségét érzik. Illetve könyvet, újságot és sorozatokkal, filmekkel feltöltött laptopot is, mert a gép szórakoztató rendszere se odafelé, se visszafelé nem igazán akart elvárható módon működni. Emellett a mosdók tisztasága is hagyott némi kívánnivalót maga után. A fedélzeti ellátás viszont nagyon rendben volt, kínai stílusú ételeket szolgáltak fel; ha pedig valami nem ízlett, szó nélkül cserélték. Kényelmes és biztonságos hosszú repülőutakhoz korábban itt adtunk tippeket, olvassa el.

Szállás: Mi a Jinglun Hotelben laktunk, közel a Selyempiachoz, de távol a legszórakoztatóbb, sétálóutcás résztől. (A Selyempiacot nyugodtan hagyják ki, pont olyan plázaszerű piac, mint nálunk az Ázsia Center. Csak drágább.) A hotelben a reggeli nagyon jó volt, ázsiai és európai fogásokat egyaránt kínáltak. A szoba alapterületre kényelmes volt, berendezésre átlagos, nemdohányzó létére borzasztó cigiszaggal. Ha legközelebb megyünk, biztosan inkább a Wangfujing utca környékén választunk valamit.

Pénzügyek: Pénzt váltani a szálloda recepcióján érdemes, euróval és dollárral sem volt gond az átváltásnál. A piacokon, szuvenírüzletekben alkudozni muszáj, hacsak nem akarnak vagyonokat otthagyni mindenért pólótól a hűtőmágnesig. A nyelvtudás nem akadály, kis számológéppel megy az alkudozás, és a legtöbb árus beszél angolul. Mivel mi vendégségben voltunk, leginkább csak kávéra és sörre kellett költenünk, de ezek alapján azt mondhatom, Peking nagyon drága város, egy átlagos presszókávé 30 jüan (közel 1500 forint!), egy üveg sör a legolcsóbb kis büfékben 10 jüan (500 forint).

Biztonság: Tapasztalataim szerint az általános közbiztonság nagyon jó. Gyalogosként viszont érdemes nagyon odafigyelni, az autósok egyáltalán nem adnak elsőbbséget. Sőt, néha az embernek olyan érzése van, mintha direkt gyorsítanának, amikor lelép a járdáról. Szóval nagyon óvatosan. Emellett a világon mindenhol jelenlévő turistaátverésekre ügyeljenek – minket egy csak helyiek által látogatott kis piszkos büfében akartak lehúzni ötezer forintnak megfelelő jüannal az olcsó sörünk mellé kirendelt kis tál mogyoróért. Ha biztosak vagyunk az igazunkban, érdemes ragaszkodni hozzá, és nem fizetni tízszeres árat csak azért, mert turisták vagyunk és ez látszik is rajtunk. A legegyszerűbb, ha előre tisztázzák az árakat – mi itt rontottuk el, ugyanis csak a sörre kérdeztünk rá, és mivel az olcsó volt, gondoltuk a mogyi is az lesz. Nem lett. Ha megtörténik a baj, maradjunk higgadtak, próbáljuk kideríteni mennyit kéne igazából fizetnünk, hívassuk az üzletvezetőt, végső esetben a rendőrséget is emlegethetjük. Nekünk végül ez utóbbi vált be.

Szmoghelyzet: Első két napunkon nagy szerencsénk volt az időjárással: ugyan bőven harminc fok fölött volt a hőmérséklet, és a páratartalom is magas volt, de legalább a híres pekingi szmog nem rontott a helyzeten. Egészen a harmadik napig, amikor az eső és a szmog is megérkezett, de délutánra újra jobb lett a helyzet. Persze három napból messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, és tény, hogy rossz a levegő, de nem annyira, mint arra számítottam. Kuala Lumpurhoz viszonyítva például teljesen rendben volt a dolog.

Újságírónk az Air China és a Kínai Nemzeti Turisztikai Hivatal meghívására érkezett Pekingbe.

Újabb cikkünk ebben a témában:

Eddig sosem látogatott barlangtemplom nyílt meg Kínában
A közép-kínai Honan tartomány világhírű Lungmen-barlangjainál egy új buddhista sziklatemplomot nyitottak meg, benne 29 arhat (megvilágosodott) szobrát csodálhatják meg csütörtök óta a látogatók.

Wifit kapnak a pekingi nyilvános wc-k
A komfortérzetet javító, a szolgáltatás színvonalát emelő, egyben környezetbarát megoldásokkal, sőt egyes helyeken wifivel látják el az új nyilvános illemhelyeket a kínai fővárosban.

50 év után újra jár villamos Pekingben
Fél évszázad után újra villamost kap Peking, a kötöttpályás jármű egyszerre szolgál közlekedési és turisztikai célokat.

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek