1. Válasszon tudásának megfelelő pályát!

Nem létezik olyan baráti társaság, aminek ne lenne legalább egy tagja, aki arra biztatja a kezdőket, hogy nyugodtan csússzanak le vele a piros - ne adj Isten - fekete pályán, mert ő majd segít, és megmutatja, hogyan kell. Ne dőljön be neki, még akkor sem, ha azt állítja, hogy elvégzett egy síoktatói tanfolyamot, mert higgye el, ilyet egy síoktató sohasem javasolna kezdőknek.

 A síelésnél a legelső és legfontosabb lecke a kellő biztonságérzet elsajátítása. Fontos, hogy magabiztosan tudjuk kormányozni a léceinket, különben azok fognak kormányozni minket – annak pedig sosincs jó vége. A szükséges biztonságérzetet azonban lehetetlen olyan környezetben elsajátítani, ahol nem érezzük komfortosan magunkat, ezért nélkülözhetetlen, hogy lépésről-lépésre haladjunk. Így mire eljutunk a fekete pályáig, otthonosan mozgunk a többi síterepen is.

Ha rendesen meg szeretnénk tanulni síelni, és nem csak az adott szezont akarjuk túlélni, adjunk elég időt magunknak és szánjunk energiát arra is, hogy megfelelő alapokat szerezzünk. Ahogy az úszást sem autodidakta módon szokás megtanulni, úgy a síelést sem tanácsos oktató nélkül elkezdeni, mert rengeteg olyan technikát kell elsajátítani a jó sítudáshoz, ami épp az ösztöneinkkel ellentétes (például, nem érdemes ijedtünkben hátradőlni, ha túl gyors a tempó, mert azonnal elvágódhatunk).

 2. Ne bagatellizálja el a hideget!

A sok izgalom közepette hajlamosak vagyunk olyan alapvető dolgokról is megfeledkezni, mint a magasság és a hideg közti összefüggés. Ha olyan síterepre készülünk, ahol nagy szintkülönbségen fekszenek a különböző pályák, az aláöltöző mellé érdemes símaszkot is vásárolni, és a síelők egyik legjobb barátját, a kesztyűmelegítőt is érdemes beszerezni. Ez egy tenyér méretű, kesztyűbe csúsztatható műanyag tasak, ami zselés folyadékkal van megtöltve, és a benne lévő érmét megtörve a folyadék megszilárdul, és elkezdi felmelegíteni elgémberedett kézfejünket.

3. A bukósisak nem csak vagány, de életmentő is lehet

Miután már minden létező kifogást ellőttünk, hogy megúszhassuk a bukósisakot, rá kell jönnünk, hogy talán mégsem éri meg elmismásolni a dolgot, mert bukósisakkal a fejünkön sokkal komolyabb dolgokat is megúszhatunk egy hülye fejfedőnél. Ha egyszer eljut odáig, hogy fel is próbálja, rá fog jönni, hogy egyáltalán nem is olyan nagy kunszt, sőt még jó buli is sisakot hordani. Többek között azért, mert legalább akkora a választék divatos bukósisakokban, mint trendi sapkákban. A különbség annyi, hogy a sisak életet menthet. Ráadásul vannak helyek, ahol a bukósisak nélküli síelést egyenesen büntetik, így ez is egy újabb érv lehet a pro-listán.

 4. Tartsa be a pálya szabályait!

A pálya szabályai egyértelműnek és alapvetőnek tűnnek - sajnos mégis gyakran megfeledkezünk róluk. Úgy közlekedjen a pályán, hogy azzal nem veszélyeztet másokat és mindig a saját képességeinek, és az aktuális körülményeknek megfelelő tempót válasszon! Minden esetben a hátulról érkező síelő az, akinek oda kell figyelnie arra, hogy úgy válassza meg a pályáját, hogy azzal nem sodorja veszélybe az előtte síelőket.

Az is fontos, hogy előzés közben figyeljen arra, hogy az ön előtt síelőt megfelelő ívben kerülje ki, és elegendő helyet hagyjon neki is arra, hogy zavartalanul folytathassa az útját. Mielőtt rátér a pályára, vagy megállás után újra elindul, először mindig nézzen alaposan körül minden irányba, és várja meg, amíg önmaga és mások veszélyeztetése nélkül be tud kapcsolódni a forgalomba!

 Ne feledje, hogy köteles a sípályán kihelyezett táblákhoz igazodva síelni! Amíg nem feltétlenül szükséges, érdemes elkerülni a megállást, különösképpen szűkebb pályaszakaszokon és korlátozott látási viszonyok között, ha pedig esetleg elesne a pályán, igyekezzen mielőbb kihúzódni a szélére!

Ha valami miatt esetleg vissza kell sétálnia a pálya tetejére, azt mindig a pálya szélén, a síelők zavarása nélkül kell megtenni. Fontos tudnia, hogy egy esetleges baleset esetén minden helyszínen tartózkodó személynek kötelessége segítséget nyújtani és függetlenül attól, hogy ki okozta azt, a balesetet követően minden érintettnek meg kell adnia az adatait.

5. Pihenni nem puhányság!

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy nem hallgatnak a testük jelzéseire, és hiába fáradtak el, mégsem állnak meg pihenni. Ennek több oka is lehet, bizonyítani szeretnék maguknak, hogy ők néhány lecsúszástól még nem fognak kidőlni, vagy nem akarják kivonni magukat a közös programból, ha a többiek még csúsznának egyet. A legfőbb érv pedig általában az, hogy egész évben azt várták, hogy néhány napot síelhessenek, úgyhogy most minden percét ki is akarják élvezni.

A baj csak az, hogy ha elfáradnak a tagjaink, minden mozdulat kétszer akkora erőfeszítést fog igényelni, mint egyébként, ez pedig olyan területekről von el energiát, amire a pályán szintén nagy szükségünk lenne: például lelassítja a reakcióidőnket, ami nagyon balesetveszélyes lehet. Ha az ütközést szerencsésen el is kerüljük, akkor is megnő az esélye annak, hogy a fáradságtól egymásra csúsznak a léceink és elesünk. Ne legyünk hát saját magunk ellenségei és tanuljunk meg megálljt parancsolni magunknak! Egy finom szilvalekváros császármorzsától és egy forró kakaótól pedig még senkinek sem lett rosszabb napja a pályán.