A Caminón ismerkedtek meg, két héttel később már jegyesek voltak

Egy 29 éves kaliforniai nő és egy 24 éves dán férfi. Kételkednek korábbi döntéseikben és bizonytalanok a jövőjükkel kapcsolatban. Válaszra várva indulnak el az El Caminón Párizsból, de a magányos útkeresés másképp alakul, mint ahogy tervezték. Két héttel később jegygyűrűvel térnek haza.

2013 volt, amikor a Kaliforniában élő Loni Philbrick-Linzmeyer úgy döntött, hogy elindul az El Caminón, és biztos volt benne, hogy ezt az utat egyedül kell végigcsinálnia.

A 29 éves Loni épp egy fájdalmas szakításon volt túl, és úgy érezte, sodródik. Élethelyzete arra késztette, hogy megkérdőjelezze mindazt, amiben korábban hitt. Akar-e gyereket? Munka szempontjából is nehéz helyzetben érezte magát, tanár volt, és egy nagyon nehéz tanítási éven volt túl.

Egy éjszaka gondterhelten hánykolódott az ágyban, nem tudott aludni, és a céltalan netezés közben egyszer csak felbukkant egy oldal az El Caminóról.

A magyarul Szent-Jakab útnak is vezetett zarándokút 800 kilométeren halad keresztül Franciaországon, Portugálián és Spanyolországon. Több kiindulási pontja is van – akár Budapestről is elindulhatunk –, az útvonalak pedig egy bizonyos ponton csatlakoznak, és a spanyol Santiago de Compostela városában és annak látványos katedrálisánál érnek véget.

Zarándokok Santiago de Compostela felé - kagylók jelzik az utatForrás: Delbo Andrea/Shutterstock

Loni ott és akkor megérezte, hogy cselekednie kell. Azonnal foglalt egy repülőjegyet Párizsba.

Az Atlanti-óceán túloldalán, Dániában, a 24 éves Kjartan Bergqvist az orvosi egyetem felénél járt, és éppen azon vívódott, jó döntés volt-e, hogy ezt a hivatást választotta. Egy volt barátnőjétől hallott egyszer az El Caminóról. Egyik késő este, amikor az orvosi tankönyveket kellett volna bújnia, azon kapta magát, hogy a Caminóról álmodozik. Végül még Loninál is spontánabb volt a döntése, hogy nekivág. Már másnap elmentem Koppenhágába, vett egy pár túrabakancsot és egy hátizsákot, és gyakorlatilag még aznap felszállt a Párizsba tartó vonatra.

Loni és Kjartan pár nap eltéréssel indultak el a zarándokúton Párizsból. Mind a ketten meg voltak győződve róla, hogy egyedül kell végigjárniuk az utat, de aztán másképp alakultak a dolgok...

Bár az El Caminón a legtöbben magányosan járnak, ha nyitott az ember, annyira közösségivé is teheti az élményt, amennyire csak akarja. Csatlakozni lehet másokhoz, a caminósokat könnyen fel lehet ismerni a hátizsákjukról és a bakancsukról. Hosszú beszélgetések alakulhatnak ki gyaloglás közben szinte bármilyen témában, akár mélyebb, érzelmi dolgokról is.

BurgosForrás: Henryk Sadura/Shutterstock

A találkozás

Kjartan és Loni körülbelül két héttel az utazásuk után találkoztak először. Éppen egy erdős területen haladtak, nem messze a spanyol Burgos városától.

A caminósok között szokásos Buen Camino-val üdvözölték egymást, és egy pillanatra találkozott a tekintetük. Majd egy rövid small talk (felületes csevej) következett az esőt sugalló felhőkről, amik izgatottá tették Lonit, mivel Kaliforniában sosem esik az eső. Kjartant kevésbé dobta fel a borús égbolt, tekintve, hogy Koppenhágában folyton esik. A barátságos interakció ki is merült ennyiben, és egyikük sem javasolta, hogy együtt folytassák az utat, így Kjartan továbbment előre.

Ahogy Loni elindult, egy meglepő gondolat futott át a fején: „Koppenhágába tudnék költözni ezért a srácért." „Furcsa volt, nem mondanám, hogy szerelem első látásra" – meséli a CNN-nek. „Azt hiszem, még a nevét is elfelejtettem. De az biztos, hogy volt egy pillanat, amikor azt gondoltam: „Oké, lehet, hogy engem érdekel ez a dolog." Eközben Kjartan is azon kapta magát, hogy abban reménykedik, hogy útjaik újra keresztezik egymást.

A Caminón könnyű barátokra lelni, hosszú beszélgetések is kialakulhatnak gyaloglás közbenForrás: Gregorioa/Shutterstock

Mintha egy filmrendező írta volna meg a történetet, azon az estén a két idegen ugyanabban a burgosi fogadóban kötött ki, ahogy sok más caminós is. Amikor Kjartan észrevette, hogy Loni besétál, el volt ragadtatva. "Egyenesen odarohantam hozzá" – meséli.

"A Caminón esténként gyakran jönnek össze az emberek, boroznak, beszélgetnek, majd korán lefekszenek, hogy másnap készen álljanak a gyaloglás folytatására" – mondja Kjartan. Aznap este is kialakult egy kisebb társaság, akik caminós történeteiket osztották meg egymással, miközben összehasonlítgatták a vízhólyagjaikat.

Egy ponton Loni megemlítette, hogy azt tervezi, hogy a következő napot pihenőnapnak tekinti, és inkább szétnéz Burgosban. Bár Kjartannak nem ez volt az eredeti terve, úgy döntött, ős is így tesz,  hátha újabb alkalom adódik, hogy időt töltsenek együtt.

A kibontakozó románc

Amikor Loni másnap a városnézéshez készülődött, Kjartan odament hozzá, hogy meghívja egy kávéra. Nem igazán volt egyértelmű, hogy ez egy randimeghívás-e, vagy a férfi egyszerűen csak nagyon szereti a kávét, mindenesetre a beszélgetés nagyon könnyedén ment.

A kellemes szituációt az előző estéről ismert kanadai caminós, Liz zavarta meg, akinek nem igazán esett le, hogy éppen egy kibontakozó románc kellős közepébe csöppent. Mivel fájt a térde, aznap ő is szünetet akart tartani, így csatlakozott a városnézéshez.

A hármas az egész napot Burgos utcáin sétálva töltötte, és beugrottak egy múzeumba is. Este elmentek sangriázni, Liz pedig korán visszavonult, így Kjartan és Loni ott folytathatták, ahol reggel abbahagyták.

A románc kezdetén Loni és Kjartan az egész napot Burgos utcáin sétálva töltötte Liz társaságábanForrás: Jon Chica/Shutterstock

Ekkorra már nem volt kérdés, hogy vibrál a levegő közöttük. Csodálatos este volt, de másnap Loni ambivalens érzésekkel ébredt.

„Volt egy szupererős érzés bennem: „Nem azért vagyok itt, hogy mindeféle afférokba keveredjek. Nem azért jöttem idáig, hogy valami sráccal lógjak két hétig."

Loni ezt elmagyarázta a férfinak, aki vette a lapot. Eredetileg Kjartan is egyedül szeretett volna gyalogolni, de a találkozás Lonival elbizonytalanította. Úgy döntöttek, hogy a következő napot külön töltik, majd este újra összejönnek, és kitalálják, hogyan tovább.

Időközben Loni átbeszélte a dolgot újdonsült barátnőjével, Lizzel, és végül egy saját maga számára is meglepő következtetésre jutott: rájött, hogy a lehető legsebezhetőbb dolog, amit tehet – és valószínűleg ez volt az a fejlődés, amire vágyott –, az lenne, ha megnyílna, és valaki mással folytatná az utat.

Amikor újra találkoztak, Kjartan már épp mondani kezdte, hogy szerinte a Camino hátralevő részét önállóan kellene végigsétálniuk – tiszteletben akarta tartani Loni érzéseit és eredeti szándékait –, amikor Loni közbeszólt:

"Tudod mit? Inkább mégis szeretnék veled menni."

A következő hetekben együtt haladtak, és a vicces és jópofa Liz is velük tartott, aminek mindketten nagyon örültek, mivel könnyeddé tette a hangulatot.

Minden nap, amikor felébredtek, megkérdezték egymástól, hogy még mindig együtt akarnak-e menni. Legtöbbször igen volt a válasz, de aztán volt olyan is, amikor egyikük egy kis egyedüllétre vágyott. Ilyenkor megbeszélték, hol találkoznak legközelebb.

Ahogy teltek-múltak a napok, Loni és Kjartan egyre közelebb kerültek egymáshozForrás: Shutterstock

Ahogy teltek-múltak a napok, Loni és Kjartan egyre közelebb kerültek egymáshoz. Gyönyörű vidékeken, búzamezők és szőlőültetvények mellett sétáltak, és csak beszélgettek és beszélgettek. Meséltek egymásnak az életükről, megtárgyalták ki mit gondol a világ nagy dolgairól, beszéltek a jövőbeli reményeikről, a házasságról.

Az eredeti cél, hogy megérkezzenek Santiagóba már nem tűnt olyan fontosnak. Nyitottabbakká váltak a váratlan kitérőkre – egyszer például egy egész napot egy furcsa, függőágyakkal teli panzióban töltöttek, ahol csirkék szaladgáltak a lábuk előtt, és egy szamár vicsorgott a kert végében.

"Ez a három hét sokkal hosszabbnak tűnt, jó értelemben, nagyon jó értelemben" – magyarázza Kjartan. "Szinte szárnyaltam – nyilvánvalóan nagyon szerelmes voltam, nyár volt, és nem kellett sehol máshol lennem, mint ahol éppen vagyok."

Santiagóhoz közeledve Liz lecsatlakozott, mivel lassabban szeretett volna haladni, a pár így kettesben maradt az út legutolsó és egyben legizgalmasabb szakaszára. Az éjszaka közepén sikerült megérkezniük Santiagóba. Szürreálisnak érezték látni végre a katedrálist, amelyet csak a holdfény világított meg. Az összes szálloda zárva volt, így az utcán töltötték az éjszakát, közös hálózsákban.

Santiago de CompostelaForrás: Shutterstock

„Rájöttem, hogy nem akarom, hogy ennek vége legyen, nem akarok úgy hazamenni, hogy ne legyen Loni az életemben." – mesélte Kjartan.

Loni is hasonlóan érzett. És az elérhetőségek cseréje, a kapcsolattartás ígérete nem tűnt elégnek. Még a távkapcsolat is kevésnek tűnt.

„Nem akarok nélküled hazamenni." – mondta Kjartan Loninak másnap, amikor már Santiagóban voltak.

"Én sem." – mondta Loni.

„Akkor már eldőlt." – mondta Kjartan.

"Hogy érted?" – kérdezte Loni.

"Tényleg meg kell kérdeznem?" – így Kjartan.

"Igen, igen."

Majd Kjartan hangosan kimondta a mágikus szavakat: „Hozzám jössz feleségül?"

A pár hat hónappal később Kaliforniában kötött házasságot. jelenleg Dániában élnek, és boldogan nevelik három két nyelven beszélő gyermeküket. 

Forrás: CNN

Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek