Van egy hely az ország északi részében, Tata külterén, ahol több száz éves faóriások élnek együtt a fiatalabb fagenerációkkal, miközben szeliden összeérő lombkoronáikkal árnyékot adnak az élőknek és biztonságot az előrementeknek. Ez az agostyáni emlékerdő, ahol egyre többen búcsúztatják el szeretteiket, és helyezik el hamvaikat az ölelő fák szótlan, békés magányában.
Ez már a Gerecse Tájvédelmi Körzet kapuja, a pár száz fős Agostyán település melletti erdő, amelyet 2017 tavaszán egy pap is megáldott. A felszentelt földterületet ma már örökerdőként tartják nyilván, amely egyben azt is jelenti, hogy ameddig itt fák nőnek, addig ezen a helyen temetkezni lehet. Ezeket a fákat a kitermelés helyett a tartós emlékezetnek éltetik, hogy a jelenlegi 2,5 hektáron túl hamarosan újabb és újabb területen lehessen majd temetkezni.
Ebben az emlékerdőben a temetőkből ismerős angyalszobrok, gyertyatartók és sírkövek helyett legfeljebb virágcsokrokat láthatunk egy-egy tölgyfa törzsére erősítve, vagy egy bükkfa tövében fehér kövekkel keretezett kisebb földhalmot egy elhunyt emlékére. Az erdőben gyertyán, hárs, kőris és juharfa is terebélyesedik, így mindenki attól függően választhat végső nyughelyet, hogy melyik volt szerettének kedvenc fatípusa.
Az erdőben a halottak hamvait a kiválasztott fák gyökereinél ássák el környezetbarát, lebomló urnában, neveiket pedig az időjárás viszontagságainak ellenálló kis táblákon jelzik a törzseken. "A megújuló organikus alapanyagok felhasználásával készült urnák 100%-ban képesek biológiai úton lebomlani, a természetes komposztálódásuk során pedig termékeny humusszá alakulva éltetik az emlékerdők növényeit" – olvasható az emlékerdő weboldalán.
Az emlékerdőben lehetőség van világi és egyházi szertartásra is, akár csak a szűk családi kör részvételével, így a hozzátartozók bensőségesebb körülmények között vehetnek végső búcsút szeretteiktől. Ahogy az erdő gondnokai a honlapon fogalmaznak: "Ekkor az ember újra eggyé válhat az őszinte és hamisítatlan természettel. Ez a kapcsolat ember és természet között mindig is örökérvényűnek számított." A tervek szerint hasonló emlékerdőt alakítanak majd ki az ország több pontján, köztük Budapesten is.
A Gerecse vadregényes mészkőrögeivel és erdeivel szegélyezett Agostyán települése az őshonos fajokat gyűjtő arborétuma mellett egy ökofalunak is otthont ad. A teljes nevén Természetvédelmi és Humánökológiai Oktatóközpont már több mint 25 éve áll, célja pedig ogy olyan fenntartható, természetközeli rendszer kiépítése, amely az ezeréves tudást igény szerint ötvözi a modern eszközökkel.
A 20 hektáros területű oktatóközpont látogatói megismerkedhetnek az ehető növényekkel és az őshonos állatokkal, megtanulhatják, hogy a régi korok emberei mivel gyógyították bajaikat, hogyan építették fel házaikat, miközben lisztet őrölhetnek, kemencében kenyeret süthetnek, és mentát gyűjthetnek a délutáni teához. De akár kecskét is fejhetnek, hiszen a fenntartható szemlélet szerint minden növénynek, állatnak – és persze az embernek is – megvan a maga helye az ökológiai rendszerben. Az ökofaluról bővebben ebben a cikkünkben olvashatnak.