A szerkesztőségben már egész hosszú listánk gyűlt össze azokból a természeti szépségekből és ember alkotta látnivalókból, ahova nagyon szeretnénk visszatérni, vagy épp életünkben először megnézni. Az álmodozás tovább folytatódik, ezúttal hegycsúcsokat barangolunk be képzeletben – és közben nagyon reménykedünk, hogy mindez már tényleg csak karnyújtásnyira van tőlünk, legalábbis időben.
És jött egy aranyásó
Észak-Amerika legmagasabb hegye a jeges szépségű Alaszkában található. A Mount McKinley-t, vagyis a McKinley-csúcsot sok helyen csak Denali-ként emlegetik – az őslakosok nyelvén ez „nagy hegyet" jelent. A McKinley nevet egy aranyásó adta a hegynek, és egészen 2015-ig ezt használták, amikor végül hivatalosan is visszakapta eredeti megnevezését.
Legmagasabb pontja 6190 méter, és a tapasztalt mászók szerint egyik legnagyobb erénye az, hogy bármely részén is legyenek a hegynek, a mászás minden napján csodálatos kilátás nyílik valamilyen irányba. Csak a mászásban járatos hegyi rókáknak javasolt a hegy, de ha valaki nem a csúcsra tör, csupán látni szeretné azt, akkor a Denali Park Road felől érdemes kerülni a hegyet, mert onnan teljes fenségében lehet látni a szürkéskék sziklatömböket. Akár le is lehet parkolni és felszállni egy túrabuszra: a Kantishna Experience Bus Tour egy egész napos kiránduláson mindent megmutat, amit itt látni érdemes, nemcsak a hegyet, hanem a körülötte elterülő gyönyörű táj sok apró részletét is.
A szivárvány hegy
Áprilistól novemberig a leginkább ajánlott bebarangolni a Vinicunca szivárványszínű hajlatait, de azért arra számítani kell, hogy rajtunk kívül még nagyon-nagyon sokan akarják látni a „szivárvány hegyet", ahogy sokan nevezik.
A perui Cuzco délkeleti részétől három-négy órás autóútra fekszik az Andok részét képező Vinicunca, melynek legmagasabb pontja 5200 méter. A hegy nagyon látványos az ásványi üledékeknek köszönhetően, szépsége viszont veszélyben is van: egyrészt a rengeteg turistának köszönhetően, másrészt a globális felmelegedés hatásai miatt, elég arra gondolni, hogy ma már nyomokban sem lehet látni az egykor a csúcsokat fedő jégsapkákat.
Arra persze nincs garancia, hogy amikor odaérünk, tökéletes látási viszonyok és ragyogó színek fogadnak bennünket. Ha kifogunk egy szürkébb, ködösebb napot, akkor a színek elfakulnak, vagy szinte csak a különböző vonalakat lehet megkülönböztetni egymástól.
Bár a terep nem kimondottan nehéz, fel kell készülni arra, hogy ez egy egészen más tengerszint feletti magasság, mint amihez általában szoktunk, ezért nem árt legalább néhány napot Cuzco környékén eltölteni, hogy egy kicsit akklimatizálódjunk.
Az izlandi
A Kirkjufell, vagy más néven a Templom-hegy Izland Snæfellsnes-félszigetének északi részén található. Az ország leggyakrabban fotózott hegye nem esik messze Grundarfjörður városától sem, így innen is lehet indítani egy túrát a Kirkjufell irányába. Szépen lerakjuk a kocsit a tengerparti településen, aztán egy másfél órás menettel indulhatunk neki a hegynek.
A terep tartogat kihívásokat, ezért nem árt, ha egy vezetővel indulunk neki, de az is egy lehetőség, ha eleve olyan túrát választunk, amiben benne van a hegy felfedezése is. Van például olyan tíznapos nyári kirándulás, amiben minden igazán fontos izlandi felfedeznivaló benne van, de találtunk hatnapos téli kirándulást is – attól függően, hogy mikor járunk a szigetországban.
Az emblematikus formájú hegy egyébként nem rettentő magas, a csúcsa 463 méteres tengerszint feletti magasságon található, viszont a látvány hihetetlen. Ráadásként pedig innen nem is olyan messze van a Kirkjufellsfoss vízesés: a legtöbb fényképész pont arra hajt, hogy egy tökéletesen komponált képen együtt legyen rajta a Kirkjufell és a Kirkjufellsfoss.
Az istenek asztala
A Table Mountain tetejéről, 1086 méteres magasságból lehet lenézni Fokvárosra. Az őslakosok hosszú időn keresztül úgy tartották, hogy a hegy az istenek lakóhelye, még a mai napig is úgy emlegetik, mint az istenek asztalát, valószínűleg azért, mert a pára időnként pont úgy omlik el a tetején, mint egy hatalmas, fehér terítő.
A Dél-afrikai Köztársaság egyik legfontosabb látványossága a hegy, melyre fel lehet jutni gyalogosan, vagy akár kabinos lifttel, mely öt perc alatt röpíti fel az utasokat a csúcsra. Mivel az út nem túl hosszú, így óránként akár 800 nézelődőt is felvisz a kis gömb alakú járgány, melyre nem árt előre jegyet foglalni, hogy spóroljunk a sorban állással. Persze a túra gyalog az igazi, már csak azért is, mert a hegy élővilága rendkívül gazdag, rengeteg olyan őshonos növényt és állatot lehet látni egy-egy ilyen kiránduláson, mely kizárólag ezen a területen található meg. Többféle túraútvonal visz fel a hegyre, az India Venster például egyenesen a csúcsra tart, útvonala a kabinos lift kábelei alatt halad el.
Ahol a fiatalság forrása ered
A Sárga-hegy, vagy más néven a Mt. Huangshan 1992 óta szerepel a világörökségi listán. Népszerűségét nem nehéz megérteni, jellegzetes alakú fák, ködben derengő, égig érő, szürke sziklák és végtelennek tűnő mélységek és magasságok uralják a tájat. Ezek a formák olyannyira meghatározóak, hogy az egyik fa egyenesen látnivaló lett; a 10 méter magas Greeting Guest Pine, nevéhez híven olyan, akár egy, a vendégeket kinyújtott kezeivel üdvözlő házigazda.
Külön vonzerőt jelentenek a hegy lábánál, pontosabban a 650 méteres magasságban fakadó meleg vizes források, melyek a legenda szerint újra fiatallá tették az itt fürdőző Sárga Császárt, aki az ókori kínai mitológia egyik legmeghatározóbb alakja.
A hegyre több útvonalon is fel lehet jutni, többek között kabinos liftekkel is. A Sárga-hegy egész évben látogatható, a főszezon áprilistól októberig tart.
Gleccserek és csillagok
Új-Zéland legmagasabb hegyét is két különböző néven ismerjük. Egyrészt Aoraki, aki a maori legendárium egyik fontos alakja volt, másrészt Mount Cook, amit viszont már az európai felfedezők ragasztottak rá. Három csúcsa közül a legmagasabb a beszédes nevű High Peak (3724 méter), majd a Middle Peak (3717 méter), végül praktikusan a Low Peak 3 593 méter). A déli sziget legnagyobb őslakos törzse számára az Aoraki ma is az egyik legfontosabb szakrális hely egész Új-Zélandon, mivel számukra a hegy jelenti az összeköttetést a szellemi és a földi, halandó világ között.
Az Aoraki/Mount Cook National Parkban természetesen nem a hegy az egyetlen látnivaló, itt található például az ország leghosszabb gleccsere, a 23,5 kilométer hosszú, 101 négyzetkilométer kiterjedésű Tasman Glacier, vagyis a Haupapa is. A nemzeti park szerepel az UNESCO világörökségi listán is, illetve tökéletes csillagleső helyszín is, mivel errefelé gyönyörűségesen sötétek az éjszakák.