Fotózzon bálnákat és rögzítsen denevérzsivajt a tudományért!

    Minden évben van egy hét, amikor a felfedező kedvű, de nem hivatásos felfedezőket felengedi a Ponant nevű francia cég a hajójára, a Le Borealra. Ők aztán kiélvezheti a Déli-sarkvidék vadvilágát: orkák és bálnák hátát stírölhetik a fedélzetről, napozó oroszlánfókákat tekinthetnek meg egy motorcsónakból és persze partra szállhatnak az Antarktiszon is pingvinlesre.

    A Washington Post cikke szerint minden ilyen utazáson fotók ezrei születnek, de nem feltétlen az Instagramra: a cél inkább a tudomány kiszolgálása. A fotókat fel lehet tölteni a Happywhale (magyarul: Boldogbálna) oldalára, ahol az a haszon, hogy a képek segítenek a kutatóknak abban, hogy a cetek megjelölése nélkül tudják, melyik állat merre jár (minden állat farokúszója egyedi mintás, innen azonosítják be őket).

    És ezzel mindenki jól jár: a turista, aki elképesztő lényeket örökíthet meg, a tudomány, ami ezeket a fotókat adatbázisba tudja rendezni, és a bálnák, akik talán túlélhetnek a tudomány segítségével. A tudomány azonban drága dolog, egyetlen napnyi antarktiszi kutatás 50 ezer dollárba (14 millió forintba) kerül, így a tudósok rászorulnak a látogatók által létrehozott adatokra.

    Hosszúszárnyú bálna akcióbanForrás: Pixabay

    És miközben az amatőrök élvezik a sarki napfényt és fotózgatnak, nem is sejtik, micsoda fantasztikus adatbázist hoznak létre: a 2015-ben indított program keretében eddig 150 ezer fénykép gyűlt össze 40 ezer bálnákkal való találkozás során. Ehhez több kutatóintézet és a Nemzetközi Bálnászati Bizottság is hozzáfér, az utóbbi hivatott szabályozni a bálnavadászatot globálisan (már amikor ezt hagyják az olyan renitens államok, mint Japán, Izland vagy Norvégia).

    A dologban persze a pénz és befolyás is szerepet játszik. A tudósok se tudhatják, éppen ki vált jegyet egy ilyen útra, lehet, hogy valami olyan befolyásos személy, aki a későbbiekben szívügyeként kezeli majd a bálnavédelmet. Sokan teljesen ráfüggnek a bálnanézésre, a Post szerint a kaliforniai Deana Glenz már csak oda utazik, ahol ki tud hajózni bálnát nézni. Már 350 bálna van, amit felismer:

    Amikor gyakran látok egy cetet, becenevet adok neki. Van egy, akit Szívhúrnak nevezek. Neki van egy olyan mintázata, ami egy szív alakú ingára emlékeztet.  

    Civilek a tudomány szolgálatában

    A bálnászok mellett a denevérészek is kihasználják a civil turistákkal való együttműködést. Az amerikai erdészeti szerv Alaszkában például ultrahangos mikrofonokat ad a látogatóknak, amit a kocsiba kell rakniuk, ha az erdőbe mennek. Ezek rögzítik a denevérek hívó szavát, amit később meghallgathatnak a felvevők maguk is.

    Ilyen civil tudományos programokat máshol is lehet találni. Ilyen a GoAbroad.com, a National Geographic Society, az Earthwatch Institute vagy a Biosphere Expeditions oldala is. Nem mindegyik olyan nyugodt nézelődés, mint a bálnales: van, ahol hosszú kilométereket kell túráznunk nehéz cuccokkal. Viszont néha olyan helyekre is be lehet jutni, amik amúgy elzártak a turisták elől. Akár otthonról is segíthetünk, például hatalmas adatbázisok feldolgozásában. Ez néha olyan mókás feladatokat szül, minthogy megszámoljuk, hány pingvin van a fotókon.

    Szóljon hozzá
    0 hozzászólás
    Ha tetszett a cikk, kattintson a Tetszik gombra, legfrissebb ajánlatainkért pedig iratkozzon fel hírlevelünkre!

    Utazzon!
    Az oldalról ajánljuk!